Főleg, hogy igaz történetről van szó. És éppen ez A Wall Street farkasának nagy bravúrja: erőlködés nélkül kényszerít rá, hogy szimpatizálj azokkal az emberekkel, akik a világ gazdaságát lehúzták a vécén, hogy nevess rajtuk és nevess velük, és hogy szurkolj nekik, hogy megússzák a felelősségre vonást a bűneikért. Ahogy anno szurkoltál a Nagymenők főhősének is. A filmet Terence Winter (Maffiózók, Gengszterkorzó) írta Jordan Belfort azonos című önéletrajzi könyve alapján. Belfort a '80-as évek vége felé vált brókerré, hogy aztán a hírhedt Fekete hétfő után belekóstoljon a filléres részvények, mondjuk úgy, féllegális kereskedelmébe, majd megalapítsa saját cégét, a Stratton Oakmontot ahol alkalmazottaival a lehető legpofátlanabb módon manipulálta a piacot, és sajtolta ki a pénzt az ügyfelekből. Az FBI hamarosan nyomozást indított utána, és több éves huzavonát követően (amit Belfort és társai gátlástalanul átmulatoztak, milliókat szórva jobbra-balra, visszafogottságot és határokat nem ismerve) végül lekapcsolták az egész vállalatot.
A Wall Street farkasa Forrás: Pro Video Film Scorsese nem mond semmi újat a kapzsiságról, az önzésről vagy a kapitalizmus működéséről, de úgy tűnik, nem is akar. Ezekről A Wall Street farkasá -ból nem derül ki semmi, amit ne tudtunk volna meg már a Tőzsdecápák -ból, és arról sincs szó, hogy a film Belfort lélektani portréja lenne. Ez itt nem az Aviátor Howard Hughesa, akinek bebarangoltuk a pszichéjét, hiába néz bele időnként Belfort a kamerába, és szól közvetlenül hozzánk, egyáltalán nem kerülünk közelebb ahhoz, hogy megértsük, mitől lett ekkora seggfej. Ez is, mint ebben a filmben minden, csak a szórakoztatásunkra kieszelt trükk, mert, úgy tűnik, Scorsesének nem volt más célja, mint hogy elmeséljen nekünk egy elképesztő történetet. Olyan dögösen, ahogy csak tőle telik.
Nem mellesleg a jelenet második felében a Belfort jobbkezét, Donnie-t alakító Jonah Hill fokozza az őrületet, akiről persze eddig is tudtuk, hogy irtó vicces, de itt szépen belesimul a környezetébe, mindenki annyira fékevesztett. Leonardo DiCaprio és Jonah Hill A Wall Street farkasa című filmben Forrás: Pro Video Film Scorsese agyas rendező, akinél a szex a legritkább esetben erotikus, most pedig kifejezetten ironikusan használja, hogy kidomborítsa vele a figurák szánalmasságát. Ezeknek a férfiaknak mintha nem is volnának igazi szexuális vágyaik, mintha csak azért üzekednének nyakló nélkül, hogy bizonyítsák maguknak: megtehetik. Úgyszólván evidens, hogy Belfort a kezdetektől mellette levő kedves, barna feleségét, amikor már sikerben dagonyázik, lecseréli egy sokkal mutatósabb szőkére (Margot Robbie), de az egészen ihletett megoldás, hogy ez a nő kívülről olyan, mint egy gondosan kifaragott szobor, tökéletes, de még akkor sem erotikus, amikor pinát villant, amikor viszont kinyitja a száját, kiderül, hogy bele is csak annyi kifinomultság szorult, mint a kurvákkal fetrengő férjébe.
Margot Robbie és Leonardo DiCaprio A Wall Street farkasa című filmben Forrás: Pro Video Film Két nagyjelenet között a figurák csak dumálnak és dumálnak, megidézve Scorsese legjobb gengszterfilmjeit, ahol úgy ismertük meg belülről a maffiózók sajátos világát, hogy hallgattuk a véget nem érő pofázásukat. Ez brókerekkel is működik. És ezek a film legélvezetesebb részei, amelyek kifinomultabb eszközökkel hatnak ránk, mint a dörömbölő orgiák. A cselekményt nem mozdítja előre, hogy Belfort egy kocsmában ülve hosszan faggatja Donnie-t a saját unokatestvérével kötött házasságáról, vagy hogy végigüljük a teljes meetinget, amelyen négyen aprólékosan átbeszélik a törpés célba dobás technikai részleteit, de ezek a pillanatok még annál is beszédesebben mesélnek a figurák viccesen sekélyes mentalitásáról, mint amikor Belfort a jachtja fedélzetéről homárokat és dollárokat hajigál a távozó FBI-ügynökök után. Morális kérdések fel sem merülnek. Bár a cselekmény úgy épül fel, mint egy klasszikus erkölcsi példázat a gátlástalanul magasba törő emberről, akire aztán az elkerülhetetlen bukás vár, de Scorsese most szabadon eresztette ritkán előbújó komikus énjét, és olyan távolságtartó szarkazmussal mesél, amit Bret Easton Ellis is megirigyelhetne, DiCaprio pedig olyan erkölcstelen élvezettel játssza el Belfortot, hogy hiába nem öl meg senkit, simán eszünkbe juthat róla a véres fejjel vigyorgó Christian Bale az Amerikai pszichó -ból.
Scorsese − aki hetvenen túl megcsinálta az év legvagányabb és legfiatalosabb filmjét − felrajzolja a Nagy Amerikai Álmot, annak teljes valójában. Kikkel könnyebb azonosulni a moziban ülve? Maffiózókkal vagy brókerekkel? Ha Martin Scorseseről van szó, az elsőre egyértelműnek tűnő válasz hirtelen komplikálttá válik, majd kiderül, hogy még a kérdésnek sincs értelme. Mert a kettő egy és ugyanaz […] Scorsese − aki hetvenen túl megcsinálta az év legvagányabb és legfiatalosabb filmjét − felrajzolja a Nagy Amerikai Álmot, annak teljes valójában. Kikkel könnyebb azonosulni a moziban ülve? Maffiózókkal vagy brókerekkel? Ha Martin Scorseseről van szó, az elsőre egyértelműnek tűnő válasz hirtelen komplikálttá válik, majd kiderül, hogy még a kérdésnek sincs értelme. Mert a kettő egy és ugyanaz. Pár évvel ezelőtt A Wall Street farkasa még csak-csak elment volna egy egyszerű, "ártatlan" komédiaként néhány félőrült és megalomán újgazdag féktelen, pénzzel, drogokkal és nőkkel fűszerezett, mit fűszerezett, teletömött tombolásairól, de a világválság óta a legnaivabbak sem kacaghatnak úgy a filmen, hogy agyukban ne ólálkodna ott a gondolat: ezek a mocskok és a hozzájuk hasonlók tehetnek mindenről.
A Bartók Rádió már január 21-én foglalkozik a magyar kultúra napjával, a Muzsikáló élő magazinműsorokban reggel, délelőtt és délután is magyar szerzők műveivel, magyar előadók felvételeivel emelik ki a nap jelentőségét. Ezt teszi a Petőfi Rádió is, ahol január 22-én többségben lesznek a magyar előadók dalai. A Mezgerélő kulturális magazinműsorban és a Petőfi Frissben is hangsúlyos szerepet kap a kultúra napja. A kultúra különböző területeit mutatja be a Kossuth Rádió január 22-én, olyan megszólalókat segítségül hívva, akik megosztják gondolataikat, többek között a tánc, a zene, a politika vagy az oktatás kultúrájáról. Így ünnepli a közmédia a magyar kultúra napját | Demokrata. Hallható lesz Aczél Petra kommunikációkutató, retorikus eszmefuttatása a politikai kultúráról, Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója, A Dal korábbi zsűritagjának zenei gondolatai, de a megszólalók között Veszelszky Ágnes nyelvészt is hallhatják, aki a nyelvi kultúráról beszél. A pár perces gondolatokat reggel 6-tól 18 óráig a Krónika előtt hallhatják a Kossuth Rádióban.
A "Híd Kárpátaljáért" segélyprogram mottójához kapcsolódva a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségével, valamint a Magyar Református Szeretetszolgálat együttműködésével közös zenélésre hívják a zeneiskolákat. Az Intermezzoban Várnagy Andrea zongoraművész beszél a részletekről. A dolog lényege, hogy ezen a napon 18 órakor egyszerre csendüljön fel a […] A Klebelsberg Kastélyban péntek este láthatjuk a Tony című darabot, amely az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek és mártírjainak, azon belül is egy példaértékű házaspárnak, gróf Zichy Antóniának és gróf Batthyány Lajosnak kíván méltó emléket állítani. A Horváth Lili, Jászai Mari-díjas színésznő által játszott egyszemélyes produkció egy végtelenül erős és erkölcsös, kitartó és intelligens […]
7) C-dúr vonósnégyes (no. 11) A SZERVÁNSZKY QUARTET 2009-ben alakult Budapesten. Tanulmányaikat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kezdték el, ahol olyan neves művészektől tanultak, mint Rolla János, Devich Sándor és Botvay Károly. Pályafutásuk során lehetőségük volt részt venni az I. M. S. Prussia Cove mesterkurzuson Keller Andrásnál, továbbá a Fondazione Accademia Chigiana kurzuson Günter Pichler-nél, valamint a Nemzetközi Bartók Szemináriumon Pauk György hegedűművésszel dolgoztak együtt. A vonósnégyes 2010-ben Csehországban harmadik díjat nyert a Nemzetközi Leoš Janáček Quartet Versenyen és első díjat a Budapesten rendezet Weiner Leó Kamarazenei Versenyen. 2012-ben különdíjban részesültek a Végh Sánor Nemzetközi Vonósnégyes Versenyen. Az együttes eddig meghívást kapott Franciaországba, Angliába és Törökországba, valamint itthon is rendszeresen koncertezik a hazai közönség előtt. A vonósnégyest 2015-ben hallhatták a Quartettissimo fesztiválon és 2014-ben Budapesten a Barokk Fesztiválon, többek között.