– Szólt a Holló: "Sohasem. " Néztem a szárnyas bolondot, hogy egy szót ily jól kimondott s válaszolt szavamra – bárha nem is túl-értelmesen: meg kell adni, ilyet élő még nem ért, hogy egy beszélő madár ajtaja fölé jő s rátelepszik kényesen – ajtó fölött egy szoborra rátelepszik peckesen, – és a neve: "Sohasem"! EDGAR ALLAN POE „PIRÍTÓS” HAGYOMÁNY MEGSZŰNT - BLOGOK. De a Holló fönn a szobron csak ez egy szót mondta folyton, mintha abba volna lelke beleöntve teljesen. Máskép csőrét nem nyitotta s szárnyait sem mozditotta; s nyögtem: "Hozzám senkisem hü, még szivem reménye sem: majdcsak elhagy e madár is – nem lesz reggel nyoma sem! " Megdöbbentem hogy talál az elsirt szóra ez a válasz: "Persze" – mondtam – "ennyi ennek kincse tára összesen; tán egy régi bús gazdája oktatá, kit sors viszálya dult és mart, míg síró szája erre járt rá, másra sem – holt remények gyászdalához nincs is jobb rim semmisem, – mint hogy:, Soha – sohasem'. " De a bölcs madár mosolyra csalta méla lelkem ujra és egy zsöllyét görditettem szembe, hogy majd ott lesem; s bársonyába besüppedve képzeletet képzeletre halmoztam: hogy hol szerezte s mért ismétli vészesen – ez a baljós vén vad holló mért ismétli rémesen ezt a szót, hogy: "Sohasem. "
A történetben tehát van egy valószerű epikus történéssor, amely fontos szerephez jut. A történéssorra ugyanis látomásos lírai mozzanatok épülnek rá. A beszélő a kilétéről faggatja a hollót, kérdéseket tesz fel neki. Tudni akarja, hogy az evilági életben enyhíti-e fájdalmát a feledés vagy találkozik-e egy másik világban, a halál után kedvesével. A faggatásra a holló mindig ugyanazt feleli: " Soha már ". Tehát a halott kedvesét sirató férfi társalkodik a hollóval. Párbeszédük egyszerre valószerű és látomásos. Edgar Allan Poe: A holló (idézetek). A díszletezés (szcenika) tette lehetővé Poe számára azt, hogy a dialógust a valószerűség és a látomásosság szintjén is megformálja. Beszédhelyzet: a lírai én áll a középpontban, az alanyiság abszolút jelenléte jellemző. Az E/1. személyű, múlt idejű, monológszerű versbeszéd később jelen időre vált és dialógussá alakul. A párbeszéd attól különös, hogy az egyik fél – a holló – végig ugyanazt a rövid mondatot ismételgeti, mégis értelmes párbeszéd alakul ki. Ugyanakkor ez a párbeszéd csak látszólagos, hiszen az egyik fél – a holló – nem érti a lírai én beszédét.
És egyszersmind valóságos is, mivel nem is kell értenie ahhoz, hogy a maga "igazságát" elmondja, hogy releváns módon feleljen. Sőt, épp azért értelmezhető a holló "beszéde" a végzet szavaként, mert nem érti azt, amire felel. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
Poe-t gyakorlatilag ez a döntése ítélte folyamatos nélkülözésre, és kilincselésre a legkülönbözőbb kiadók lapjainál, mindeközben pedig sajátságosan komor nyelvét egy egész sor olyan műfajú írásban kamatoztatta, melyek csak évtizedekkel később kaptak valódi nevet és elismertséget. Poe gyakorlatilag mindent megelőzött, ami az irodalomban történt a XIX. század második, és a XX. Edgar Allan Poe, a műfajmágus és a romantika misztikus zsenije - Ectopolis Magazin. század első felében, és kevés olyan író létezik, aki tagadná, hogyha csekély mértékben is, de tanult Poe írásaiból. A Morgue utcai kettős gyilkosság eredeti kézirata Forrás: Öntudatlan műfaji eredő Poe feltétlenül nélkül hitt saját tehetségében, és abban a vágyálomban, hogy előbb vagy utóbb mindenki ráérez, és ráismer a szakadt és alkoholbűzös külső mögött megbúvó zsenire. Poe – ha élhetek egy képzavarral – halmozottan hátrányos helyzetűnek számított. Nem elég, hogy minden nehézsége ellenére is ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag íróként jegyezzék, törekvéseit megzavarta a többek közt a szerzői jogokról szóló jogi szabályozás teljes hiánya.
Témája a haláltól, a megsemmisüléstől való félelem. Poe világszemléletének meghatározó vonása volt a mulandóság, az emberi élet végességének tudata, s az a felismerés, hogy a halál, az elmúlás nem egy másik szférába való átlépés, hanem teljes megsemmisülés. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
* Bőg a város bikája, Nincsen neki szénája, Bú! Dönci bácsi, me-e-e, Van-e neki tehene? Van bizony, fekete, Mégis fehér a teje. Áll a mezőn a tehén, Nézegetjük te meg én Ez a tehén tejet ád Fél liter tán juthat rád. Boci, boci, megfázott, Varrtam neki nadrágot, Nem akarta felvenni, Ágyba kellett fektetni. Bice-boci foltos tarka, szürkésfehér, kávébarna. Homlokán még nincsen szarva csetlik-botlik jobbra, balra. Fejőnóta Édes tehénkém, adj finom tejet, Cifra kabátkát csinálok neked. Róka a gallérja, ezüst lesz a csatja, Csak a tejecskét, hamar, hamar adjad! /angol népköltés/ Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. Csodálkozik Mehemed, "Ilyenek a tehenek? Ki írta a "Boci boci tarka" című gyerek dalt?. " Én vagyok a Mehemed, Mi vagyunk a tehenek. Számlálgatja Mehemed, Hány félék a tehenek. Meg is számol Mehemed három féle tehenet: fehéret, feketét, tarkát, Meg ne fogd a tehén farkát! Nem tudta ezt Mehemed, S felrúgták a tehenek! Boci boci tarka, Se füle se farka, Oda megyünk lakni, Ahol tejet kapni.
Varró Dániel írt rá változatokat. zseniálisak. pár kedvenc: Kukorelly Endrés-s változat Van ez a tehén. Nem is tehén igazándiból, csak tehénke. Olyan tehénkeforma. Mért van? Ezt kérdezem. Már hogy mivégre. Ô is kérdezné. Méltóztatna érdeklôdni ô is, a tarka boci. Hogy mi a rossebnek van, ha egyszer nincsen füle. Farka. De nincs válasz. Senki sem felel. Van ez az ipse téperegyben, neki aszongya mindegy, ô csak, hogy vásárolna tejet. Negyven litert. Ez a heppje, hogy negyven. Éppen annyit a pasztôrözött termékbôl. Csóklom, annyi nincsen? Számolta. Mondókák, versek | Bociblog. Nem volt. Elköltözött. Térey János-os változat B@zmeg, boci, hiába múzol Nem vagy más, csak egy pesti lúzer Lehetsz felőlem tarkabarka De a s*ggedbe rúgok készakarva Nem veszlek be a testületbe Mert nincsen, haver, egy füled se Irtózom ettől az alkattól És még nem beszéltünk a farkadról Ne gondold, öcsi, hogy létezel Amíg nem közölt le a 2000 Lecsap rád a Termann-attack Anyád helyett is megsz*patlak Térj fölötte végre napirendre Hogy én vagyok az igazi Ady Endre A Zaj-herceg, a rappelő Vazul Minden csaj az én rímeimre lazul Csinálhatsz bármit, de rosszul te jársz Hát b@zmeg, boci, jobb lesz, ha tejelsz.
Bőrönd Ödön (Tamkó Sirató Károly) Bőrönd Ödön a Köröndön Ül a kövön, ül a kövön fekete színu bőröndön. Arra jár egy helikopter, Lerádióz a riporter: Bőrönd Ödön, Bőrönd Ödön, Miért is ülsz itt a Köröndön feketeszín bőröndödön? Azért ülök a Köröndön Feketeszín bőröndömön, ||: Várom, hogy a tearózsa:|| Kinyíljon az aszfaltkövön, S a 4-es busz begörögjön. Icipici házikó Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó Icipici házikóban icipici ágyikó Abban élt, éldegélt egy icipici lencsi lány Icipici anyukával túl az Óperencián. Icipici lencsilányka lencsibabát ringatott, anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott. Amikor este lett az icipici lányka félt s icipici anyukája mondott egy mesét: Egyszer volt, hol nem volt... innen ismétlődik. Egy napon, mikor Micimackónak Semmi dolga nem akadt, Eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál, de Malackánál éppen akkor senkit nem talált. Így hát elindult hazafelé miközben sűrűn hullt a hó arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló.