Összefoglaló A Palatinus Kiadó filmes szakkönyvsorozatának eddigi legnagyobb vállalkozása lesz Kristin Thompson és David Bordwell A film története című hatalmas kötete. Ez a mű mely – mind a szerzők felkészültsége, mind a könyv szakmai színvonala alapján – olyan alapműnek számít a nemzetközi filmes szakirodalomban, ami sok vonatkozásban "átírja" a filmről való gondolkodásunkat. Hosszú ideje nem jelent meg sem idegen, sem magyar nyelven egységes szemléletű, következetes szempontok szerint végigvitt filmtörténeti munka, tehát mindenképpen komoly hiányt pótol a kiadás. A kötet nagy érdeklődésre tarthat számot a filmes szakma művelőinek körében, hiszen munkájuk során a könyv megkerülhetetlen. Ugyanakkor a mű tankönyvként is használható: elsősorban a filmszakos egyetemisták számára, másfelől pedig – erőteljes szaktanári irányítás mellett – a mozgóképes és kommunikációs tárgyakat tanuló középiskolások részére. A könyv rengeteg illusztrációt tartalmaz, melyek nem egyszerűen csak képek, hanem a mű szemléletének fontos elemét képezik.
Kedvencelte 69 Várólistára tette 181 Kiemelt értékelések Charityy 2017. január 12., 19:27 Egyáltalán nem kötött le. Az elején még figyeltem, majd egyre inkább lankadt a figyelmem, így sajnos egy idő után már azt sem tudtam miről van szó.. szilva81 2016. január 19., 21:14 Nekem nagyon tetszett, főleg a film hangulata, és az a beteg elme, mely csak az orra után megy, képes elmenni a legvégsőkig csakhogy egy kis üvegcse megteljen az illattal. A vége elég bizarra sikerült, spoiler Nekem a film jobban tetszett, mint a könyv, mert a könyv nekem túl terjengős volt, és túl részletesen van leírva egy egy folyamat. Szomorú aktualitás, bár nem volt tudatos választás, de külön örültem, hogy Alan Rickman is játszott a filmben. Zea 2015. július 31., 12:14 Ez volt az első film amit Ben Whishaw- től láttam és nem tudom igazán eldönteni, hogy az ő játéka vagy a film hangulata, vagy az hogy közvetlen a könyv elolvasása után néztem meg adta azt a hangulatot, amit nem minden nap érzek filmekkel kapcsolatban.
Komoly hangsúlyt helyezett a tett fontosságára a szavakkal szemben, amit a film remekül ábrázol a részben Bill O'Neill perspektívájából feltáruló montázs révén, ami által megismerjük a Hampton vezette ingyenes oktatási, étkeztetési és egészségügyi programokat, illetve Hampton elköteleződését a mozgalmon belüli szexista magatartás visszaszorításáért. Hampton és O'Neill első konfrontációját is az váltja ki, hogy utóbbi kéretlenül közeledett az egyik női párttag felé egy ülés alkalmával, amiért megrovásban részesíti. Ugyanebben a bevezető részben lehetünk tanúi Hampton és Deborah Johnson (Dominique Fishback, Show Me a Hero, The Deuce) közötti románc kibontakozásának. A film első felében a cselekmény fő vázát alkotó jelenetek során Fred Hampton lényegében megvalósítani látszik Hoover legnagyobb félelmét. Hampton szándéka, hogy közös nevezőre hozza a Fekete Párducokat, egy másik, szintén feketéket tömörítő, feltételezem a történet gördülénysége érdekében fikcionalizált chigagói bandával (Crowns), a spanyolajkúakból álló Young Lords, valamint az Appalache-térségből északra települt elszegényedett fehérek érdekeit képviselő Young Patriots nevű szervezetekkel.
Pontosan ez történik a Felforgatókönyv fiktív történetében: Harold egy történet szereplőjeként ismer magára, és hamarosan az is világossá válik, hogy Harold mint filmbeli szereplő fölött a beágyazott regény narrátora rendelkezik hatalommal. A film fikciós szerződése, melyet nézőjével köt, tehát a következő: fogadjuk el, hogy ez egy olyan világ, melyben előfordulhat, hogy a regények szereplői a valóságban létező emberek. Ez a narratív határsértés az élet és a narratíva közti különbségre reflektál, vagy a történet keretein belül ezt próbálja felszámolni. A film egyik IMDB-összefoglalója a következő kérdéssel indít: "Mindenki tudja, hogy az élet egy történet. De mi van akkor, ha történetté lesz az életünk? " Az élet és a narratíva közti fő különbség, hogy a saját életünkre nincs rálátásunk annak vége felől. A lezárás nak ez a kiemelt szerepe, melynek fényében az események jelentést nyernek, a narratívák kitüntetett alakzata, melyet saját életünk narrativizálásában csak a vég előrevetítésével tudunk szimulálni.
Bár Shaka King nem elsőfilmes rendező (Newlyweeds 2013, illetve több sorozatepizódot és rövidfilmet tud maga mögött), a Júdás és a Fekete Messiás az első nagy költségvetésű játékfilmje. A valódi események által ihletett film alapötlete a Lucas-fivérektől ered, ami nagyjából úgy foglalható össze, mint A megalkuvó (1970) találkozása A téglá val (2006) az amerikai polgárjogi harc színfalai között. 1968-at írunk. Az amerikai polgárjogi mozgalmak fontos mérföldköveket tudhatnak maguk mögött, de súlyos áldozatok árán. Martin Luther King és Malcolm X is merényletek áldozataivá váltak, és számos más feketejogi aktivista vesztette életét vagy került börtönbe a hatvanas évek második felére. A Szövetségi Nyomozó Irodát (FBI) vezető J. Edgar Hoover (Martin Sheen, Az elnök emberi, A tégla) a Fekete Párducok mozgalmát nevezi meg, mint az Egyesült Államokat fenyegető legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázatot, megelőzve a kínaiakat és az oroszokat. Feltett szándéka, hogy a kémelhárítási erők bevetésével elejét vegye egy "fekete messiás" felemelkedésének, aki egyesíteni tudná a kommunista, háborúellenes és újbaloldali mozgalmakat.
Edward Branigan szerint, ha a narratív szituáció minden ágense egyformán sokat tud a történetről (vagyis nincs tudáskülönbség köztük), akkor a narratív szituáció "beomlik": a kezdetet és a végpontot elválasztó lineáris előrehaladás értelmét veszti. Pontosan ez a különbség jelöli ki a történetben cselekvő szereplők és a cselekvést utólagosságában (hatásában, következményeiben) perspektiváló narrátor időhorizontjai közti különbséget. (Az időbeli távolság a homodiegetikus narráció esetében is fennáll: a narrátor egyes szám első személyű elbeszélése korábbi cselekvéseire vonatkozik. ) Ezt a különbséget a legélesebben Harold saját, közelgő haláláról való értesülése számolja fel. Ez a halál nem hasonlít az orvosi diagnózishoz sem, mivel visszavonhatatlanul lezárt, és múlt időben hangzik el: "Távolról sem gondolta/Nem is sejtette, hogy ez a látszólag ártalmatlan dolog közeli halálához vezet. " ("Little did he know that this simple, seemingly innocuous act... would result in his imminent death.
Az ominózus interjú után is az immáron 34 éve működő színitanodájába sietett. Három osztályt tanít, jelenleg pedig két vizsgaelőadást rendez. A karrierjére visszatekintve azt mondja, szinte nincs olyan ország, ahol ne tartott volna angol nyelven kurzusokat. "A diákjaimtól máig kapom a köszönőleveleket és ajándékokat, amelyeket féltve őrzök" – mesélte a lapnak. "Jelenleg a világ minden tájáról járnak hozzám diákok, művészlelkek, tele problémákkal. Ez az oka, hogy még jelenleg is kéthavonta pszichiáterhez járok, ahol fel tudom dolgozni a tanítványok problémáját, hogy ne bolonduljak meg" – magyarázta, hozzátéve: felelősnek érzi magát, hogy segítsen rajtuk és persze, saját magán is. "Nap mint nap annyi emberi problémával szembesülök, amit feldolgozni nehéz lenne egyedül". A beszélgetésből az is kiderült, hogy Gór Nagy Mária nem foglalkozik azzal, ki mit gondol róla – elégedett az életével, tökéletesen boldog és az is marad. Gór Nagy Mária pszichiátria
6. Simone Clouseau - Capucine Mi újság, cicamica? (What's New, Pussycat) [1965] - r. : Clive Donner [ MTA Kutató Filmstúdió] 4. Renee Lefebvre - Capucine Kedves csirkefogó (Tendre voyou) [1966] - r. : Jean Becker [1972-ben Pannónia Filmstúdió] (további magyar hang) Charlie Bubbles (Charlie Bubbles) [1967] - r. : Albert Finney [1981-ben Pannónia Filmstúdió] 4. Eliza - Liza Minnelli A szamuráj (Le samouraï) [1967] - r. : Jean-Pierre Melville [ Pannónia Filmstúdió] 3. Jane Lagrange - Nathalie Delon A bostoni fojtogató (The Boston Strangler) [1968] - r. : Richard Fleischer [1970-ben Pannónia Filmstúdió] (további magyar hang) Hívd a férjem találkára (A Flea in Her Ear) [1968] - r. : Jacques Charon [1976-ban Pannónia Filmstúdió] (további magyar hang) Élt egyszer egy énekes rigó (Iko shashvi mgalobeli) [1970] - r. : Otar Iosseliani [ Pannónia Filmstúdió] (további magyar hang) Csendesek a hajnalok (A zori zdes tikhie) [1972] - r. : Stanislav Rostotsky [1973-ban Pannónia Filmstúdió] 24. Lány a szakaszban Három gazember kincse (Skarb trzech lotrów) [1972] - r. : Jan Rutkiewicz [1974-ben Pannónia Filmstúdió] 2.
2019-11-18 "Jó kis kudarcot kívánok! Hogy miért? Mert a sikerből az ember nem tud építkezni. A sikert természetesnek vesszük. Aki a kudarcból feláll, és vissza tudja magát tornázni, abból lesz valaki. Volt az életemben olyan, amikor magánemberként annyira megzuhantam, hogy mire a színpadra kellett állni, nem tudtam magam rendbe rakni. Főszereplő voltam egy darabban, amit ráadásul miattam vettek elő, és rossz voltam benne. Nem tudtam túltenni magam a problémámon. Megérdemelten megkaptam a magam rossz kritikáját, és tudtam, hogy tényleg rossz voltam. Ez egy hosszan tartó, 3 hónapos mélypont volt. De abból is felálltam. Nagyon sokat segít a sport, mert az egy mentális detoxikáció is. Amikor a legmélyebben vagyok, a hit az ami segít felállni. Minden kudarc olyan, hogy abból vagy fölállsz, vagy nem – és ez eldönti az alkalmasságot. " További részletek a beszélgetésben: Forrás: