- írta a fotó mellé. A Tankcsapda fotókkal búcsúzott Benkő Lászlótól Mint korábban írtuk, az Omega együttes billentyűse, Benkő László 77 évesen, november 18-án halt meg, négy éve beteg volt. A talán legismertebb magyar rockegyüttes tagjától pályatársai, barátai búcsúztak ma, többek közt Kóbor János, Szörényi Levente, Frenreisz Károly vagy Horváth Charlie. A Tankcsapda ugyan más generáció más zenéje, de a tagok ismerték és szerették őt: "Nyugodj békében. Nagyon szerettünk, Laci bácsi! BAON - Halála előtt 3 napja nem volt már magánál Benkő László. " - írták a fotók mellé. Így emlékezünk Benkő Lászlóra - Videó Tegnap este, 77 évesen hunyt el Benkő László. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész több súlyos betegségben is szenvedett. Benkő László a utoljára 2018-ban, a Fonogram Életműdíjának átadásakor adott exkluzív interjút, amiben elmondta, mi élteti, és mit gondolt a közönség véget nem érő szeretetéről. Kóbor János: A család mindent megtett, de van egy határ, amin túl már csak a csoda segít Az Omega frontembere, énekese elmondta az Origónak, hogy Benkő László mindig vidám, optimista ember volt, csak pár hete érezték rajta, hogy már nagy a baj – hiszen addig sikeresen kezelték.
Közvetlensége, humora, segítőkészsége miatt igen népszerű volt, nemcsak saját nemzedéke szerette, sokat adott a fiatalabb korosztálynak is. Kóbor János, Szörényi Levente, Frenreisz Károly és Horváth Charlie is elbúcsúzott tőle ma, pár anekdotával, a Tankcsapda is megtette, ahogy Ganxsta Zolee is, egy fekete-fehér képet tett ki közösségi oldalára: "Isten nyugosztaljon, Laci bácsi! " - írta a fotó mellé. A Tankcsapda fotókkal búcsúzott Benkő Lászlótól Mint korábban írtuk, az Omega együttes billentyűse, Benkő László 77 évesen, november 18-án halt meg, négy éve beteg volt. BOON - Ekkor lesz Benkő László temetése: rengetegen szeretnének tőle búcsút venni. A talán legismertebb magyar rockegyüttes tagjától pályatársai, barátai búcsúztak ma, többek közt Kóbor János, Szörényi Levente, Frenreisz Károly vagy Horváth Charlie. A Tankcsapda ugyan más generáció más zenéje, de a tagok ismerték és szerették őt: "Nyugodj békében. Nagyon szerettünk, Laci bácsi! " - írták a fotók mellé. Így emlékezünk Benkő Lászlóra - Videó Tegnap este, 77 évesen hunyt el Benkő László. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész több súlyos betegségben is szenvedett.
A sírhelyet a főváros biztosítja, a temetést pedig az állam. Ez egy csoda, hogy apám a művészetével és a szerethetőségével elérte, hogy a politika helyett egy pillanatra semmi más ne legyen fontos, csak a szeretet és a tisztelet " - tette hozzá. Elárulta, Lukács Sándor, Bródy János, Frenreisz Károly és a három Omegás biztosan beszédet mondanak a búcsúztatón.
"Egyelőre még túl nagy a megrázkódtatás, nem jutottunk el odáig, hogy ezen gondolkozzunk. Az viszont biztos, hogy méltóképpen szeretnénk majd megemlékezni Laciról" – mondta el a Ripostnak Kóbor János. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Hej, zsémbelt a szegény ember, nem volt otthon maradása a két idősebb legénynek, elkergette az apjuk. Egyebük sincs annál a kis szőlőnél, s arra sem tudnak vigyázni! Mondotta a legkisebb legény: - Ne búsuljon, édesapám. Ami maradt, az meg is marad, azt én őrzöm. Kimegy a legény a szőlőbe, leül ő is falatozni, s hát jő egy béka, kenyeret kér tőle is. - Adok én jó szívvel, hogyne adnék. Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette. - Egyél, szegény béka, nesze. - No, te fiú - mondotta a béka -, jótétel helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt. Majd az éjjel eljön három paripa, egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy összerugdossák a szőlődet, de te csak suhints rájuk külön-külön ezekkel a vesszőkkel, s egyszeribe megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat veszed az életben. Úgy lett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak a szőlőbe, nyerítettek, rúgtak, kapáltak, hányták fel a földet a csillagos egekbe.
Mire a szegény ember s két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban. Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni! – Ó, én jobban láttam, mint ti – mondotta a legény. – Ugyan honnét láttad? – Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam. A legények nagy mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg, hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát. Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy mi csudát láttak. – Jobban láttam azt én – mondotta a legény. – Honnét? A ház tetejéről. Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát, az arany selyemkendőt. Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki.
Fején rézsisak volt, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvérei hazakerültek - mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak. Mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény: - Jobban láttam én azt, mint ti. - Ugyan honnét láttad volna jobban? - kérdezték a bátyjai. - Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam. A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották. Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
Ha jól megfigyelitek az első néhány másodpercet, akkor azt fogjátok érzékelni, hogy ugyan külön mutatja a film ezt a három dolgot, azaz látjuk a helyszíneket és a szereplőket is, a szöveg egyes mondatai ugyanakkor szépen átalakítják a látványt, azok egymásba alakuló képekként, úgynevezett áttűnések segítségével jelennek meg előttünk. Nem más történik ekkor, mint az, hogy a film alkotói tudatos értelmezik magát a Benedek Elek által elmesélt históriát. A szöveg leíró részeinek ábrázolásakor – ameddig a mesélő bemutatja a történet alaphelyzetét – az animációs film rengeteg képi eszközzel él. Mozgatja és irányítja például a szereplőket, gyakran közelít vagy éppen távolodik egy szereplőtől, egy helyszíntől. Amint párbeszéddel találkozunk a szövegben, a rajzfilm nézőpontot vált, határozottan érzékelteti a beszélők váltakozását, azaz azt, hogy az egyik szereplőt felváltotta a másik. Sőt, gyakran azt is ábrázolja ezzel a film, hogy mit gondol, érez és lát a szereplő, akiről éppen szó van. Érdemes figyelnetek a szereplők gesztusaira, mimikájára is, azaz azokra a nem verbális (nem szóbeli) eszközökre, amelyek sokban elősegítik a látottak értelmezését.
De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány. - Ne bánts minket! - mondották a paripák. - Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk. Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni. Na, telt-múlt az idő, egyszer a király, mit gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki a lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az arany rozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán.
06 Magocskák, nőjetek!