Klasszikus kakaós kalács Recept képpel - - Receptek Folyós kakaós kalács foszlósan, ahogy mindenki imádja - Balkonada Folyós kakaós kalács foszlósan, ahogy mindenki szereti | Étel ital, Tészta, Étel és ital Gyors kakaós kalács Recept képpel - - Receptek Kakaós kalács, finom puha tészta szaftos kakaós töltelékkel - Blikk Rúzs 2017. okt 23. 20:30 #kakaós kalács #recept kakaós kalács Fotó: Gizi receptjei Gyerekkori kedvenc kalácsom, mellyel visszatértek a régi emlékek, ízek. Nagyon szeretem még most is. Hozzávalók: a tésztához (25x10 cm-es sütőformához): 35 dkg liszt 1, 5 dkg élesztő (friss) 1 evőkanál porcukor 1 dl tej +1 tk kristálycukor 0, 5 dl tejföl 5 dkg vaj csipet só 1 kisebb tojás a lekenéshez a töltelékhez: 3-4 evőkanál holland kakaó 1 teáskanál őrölt fahéj 10 dkg porcukor 1 csomag vaníliás cukor 5 dkg olvasztott vaj a tészta lekenéséhez Elkészítés: A langyos, cukros tejbe morzsoljuk bele az élesztőt, majd pár perc alatt futtassuk fel. A felolvasztott langyos vajat, és a langyos tejfölt tegyük bele a kenyérsütőgép üstjébe, majd öntsük hozzá a felfuttatott élesztőt.
Sabbat salom! További receptek: itt
Elkészítése: A liszthez keverjük a sót, cukrot, szárított élesztőt, majd hozzáadjuk a tojást és a tejet. Elkezdjük dagasztani, majd végül az olvasztott vajjal szép fényesre dagasztjuk. Ha a tésztát rugalmasra dagasztottuk felezzük el és az egyikhez adjuk hozzá a kakaós masszát és jól dolgozzuk el benne. A kakaóporhoz csak annyi vizet adjunk, hogy picit pépes legyen, de ne folyós, mert így könnyebb eldolgozni a tésztában. Hagyjuk kelni, amíg a duplájukra nő a térfogatuk (ez kb 1 óra). Lisztezett deszkán nyújtsuk a tésztákat egyforma nagyságúra. A sima tésztára tegyük a kakaós tésztára és tekerjük fel, majd tegyük bele egy kicsi tepsibe vagy egy kalács formába. Kenjük meg tojással és hagyjuk újra kelni fél órát. Közben melegítsük elő a sütőt. Ha újra megkelt, kenjük meg újra tojással és tegyük be a sütőbe. 180-200 fokon süssük legalább 30-40 percig a sütő alsó rácsán. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e a közepe.
Edgar Allan Poe legambíciózusabb lírai alkotását, A holló című versét, 1845. január 29-én közölte a New York Evening Mirror. Ez volt a vers első megjelenése nyomtatásban. A költemény születésének mikéntjéről, a versírás technikájáról A műalkotás filozófiája című esszéjében ad számot a szerző. Ennek az esszének a hatástörténete hasonlóan óriási, mint amilyen magáé A hollóé. A verset a kor számos fontos költője lefordította saját nyelvére. Azt mondják, hogy időnként a holló szélsőségesen magas, akár 100 éves kort is megérhet, de úgy tűnik ez A holló ezt is bőven túlszárnyalta. Mi Tóth Árpád fordításában közöljük. Edgar Allan Poe: A holló Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár, "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? " Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár S földi néven senki már.
"Pusztulj innen a pokolba", ordítottam fuldokolva, szállj a károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn! Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj kétségeiddel! Károgásodat te hidd el! Ne maradjon nyoma sem! Tépd ki csőröd a szivemből, ne maradjon nyoma sem! " És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan, a szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem. Úgy ül mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon, a padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen; nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen, s nem virrad meg - sohasem!
Mondd meg nékem, a pokolban hogy neveztek édesem? " Szólt a Holló: "Sohasem". Bámultam, hogy jár a nyelve és folyékonyan, perelve, annyi szent, hogy locskaszájú - nem beszél értelmesen; mégis furcsa, hogy e bátor csúnyatorkú prédikátor beröpül az éjszakából, bár nincs semmi oka sem, a szobám szobrára ül le, bár nincs semmi oka sem és úgy hívják: "Sohasem". És a Holló vár komorlón a fehér és néma szobron, s ez egy szóba lelke rezgett, reszketett rejtelmesen, mást se mond, csak ül meredten, meg se rezzen, meg se retten, végre halkan ezt rebegtem: "Nem örök a csoda sem; minden elszállt, ez is elszáll nem örök a csoda sem, -" A madár szólt: »Sohasem«". Felriadtam, mert oly száraz, kurta-furcsa volt e válasz. "Bamba szajkó", így beszéltem, "nincsen egy ép sora sem. Bús különc volt a gazdája, bizton az kapatta rája, folyton erre járt a szája és hörgött keservesen. Benne lelke átka zörgött és hörgött keservesen, hogy már többé: "Sohasem. " Még nevettem, hogy az ében Holló ott ül feketében, s párnás, mély zsöllyém elébe gördítettem sebesen bojttal-rojttal elmotoztam és a zsibbadt csöndbe hosszan tépelődtem, álmodoztam, mért néz e két csodaszem, mért mered rám e két sanda, kúsza, kósza csoda szem, mért károgja: "Sohasem".
hagyd el szobrom, rút madár! Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár! " A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár, Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló, Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen, - soha már! Fordította: Tóth Árpád (A vers forrása az OSZK Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisa. A fordítás a Nyugat 1923/5. számában jelent meg. )
A békét a szerződő felek házassággal pecsételték meg: Antonius feleségül vette Octaviát, Octavianus nővérét. Octavia azonban terhes volt az előző férjétől, aki pár hónappal korábban halt meg, s a megszületendő gyermek Antonius örökbefogadottja a politikai kibékülés jelképe lehetett. A megszületett fiút, Marcellust Augustus örökösének szemelte ki, de a fiú 18 éves korában meghalt. Ekkor támadt fel rövid időre a békében vetett remény. Egy másik értelmezés szerint a versben említett gyermek nem más, mint a költemény címzettjének, Asinius Pollio consulának a fia. A születendő gyermek azonosítására vonatkozó értelmezésekről függetlenül a vers a háborúktól elgyötört és sokat szenvedett emberiség békevágyáról szól. A IX. eklogában két pásztorköltő, Moeris és Lycidas beszélget a polgárháborúk kegyetlenségéről, a jogtalan földfoglalásról, a földjeikről elűzött parasztok szenvedéseiről. A dal és a költészet szépségével vigasztalják magukat és egy Menalcas nevű költő érkezését várják, hogy együtt dalolhassanak.