Megjelent: 22 órája | Utolsó hozzászólás: 15 órája | Hozzászólások száma: 7 Kalandozások Dubajban IV. - Ahmed, LEXUS LX terepjáró Ahmed először elvett feleségül, aztán megkarcolta a lelkem. Igaz, csak karcolás volt, és pár napon belül gyógyult, de hogy erre képes volt, az engem is meglepett. Valószínűleg nem is az ő személyének szólt, hanem annak, hogy akkortájt nagyon nem voltam jó passzban, és nagyon vágyódtam egy kis külső támaszra, amit ő a legkevésbé sem adott meg. Ne is mondd nekem - YouTube. Temporary marriage. Így hívják azt a házasságot, ami ugyan "nem igazi", mégis hivatalos engedélyt ad egy arab férfi számára arra, hogy nemi életet... Megjelent: 1 napja | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 Dominák, Illúziók, tesztoszteron Sokszor írtam már erről a témáról, de ismét aktualitása van. Történt a minap, hogy egy másik oldalon írtam egy kulturált, illedelmes levelet egy hölgynek, hogy miért távolítottam el egy posztját. Ő ez után gyakorlatilag mindennek elmondott, többek közt közölvén, hogy én lenézem és megvetem az erdélyi magyarokat (mert, hogy ugye őt is biztos ezért "bántottam").
Fontos segíteni neki, amikor a sikertelenséget el kell viselnie: "Gyere, próbáljuk meg újra együtt! " A negatív érzelmeket ne az adott helyzetben beszéld meg, hanem várd meg, amíg a gyerek megnyugszik: "Emlékszel, amikor ma még játszani szerettél volna, és én azt mondtam, hogy be kell jönnöd ebédelni. Mit éreztél akkor? " Mivel a gyermek egocentrikusan gondolkodik, fölösleges kiselőadást tartani neki arról, hogy miért nem adta oda a lapátját a homokozóban a másiknak. Nem szabad ebből olyan következtetéseket levonni, hogy önző felnőtté válik. A legsúlyosabb hiba a gyerek érzelmeinek el nem ismerése. Mit szólnál ahhoz, ha valaki a te problémádat hasonló mondattal kezelné? Valószínűleg nagyon dühös lennél rá, mivel bagatellizálja az érzéseidet: "Ne sírj, ez semmiség! Címke: család | Ne is mondd!. ""Nem is fáj, ez csak egy kis horzsolás! " "Mire katona leszel, elmúlik. " "Katonadolog! " Az sem jó ötlet, ha megmondod neki, hogy mit KELLENE éreznie az adott helyzetben: "Szeretned kell a testvéredet! " És kifejezetten káros az ilyen típusú összehasonlítás is: "Látod, Csanád nem viselkedik így, mint te!
De honnan tudhatod, hogy foglyul ejtett a mérgező pozitivizmus? Elnyomod és elfojtod a negatív érzéseidet. Azt gondolod, hogy ha rosszul érzed magad, az a gyengeség jele. Kényszeresen próbálsz vidám és derűs maradni, még a legnehezebb helyzetekben is. A negatív érzéseidért bűntudatot érzel, és igyekszed őket minél előbb elhessegetni. Ha mások fejezik ki a negatív érzéseiket, akkor könnyen frusztrált leszel, vagy próbálod elbagatellizálni azokat. Melyek a tipikusan mérgező mondatok, és mit mondhatsz helyettük? A következő mondatokat érdemes elkerülnöd, ha a környezetedben valaki (vagy épp te magad) nehéz helyzetbe került. Ezek a mondatok jellemzően a toxikus pozitivitáshoz köthetőek, hiszen nem a valódi megértésen és támogatáson alapulnak, sokkal inkább szólnak a másik érzéseinek érvénytelenítéséről, vagy éppen a saját belső feszültségünk csökkentéséről. Hogyan fejezheted ki tehát a valódi támogatásod? Amit lehetőleg ne mondj: Lehetne rosszabb is! Végül úgyis minden jóra fordul, csak maradj pozitív!
Végre eljött a tavaszi szünet, már nagyon vártuk. A hétvégék már egyszerűen nem voltak elég hosszúak ahhoz, hogy hétfőn feltöltődve álljak újra munkába. A gyerek is egyre kisebb lelkesedéssel indult az oviba és még a szokásos reggeli nutellás kenyér is jóval kevesebb vonzerővel bírt. A szabadság első reggele maga volt az álom, még a kávém… Tovább »
Elsőre nekem is az jutott eszembe, hogy mennyire kínos, de aztán rájöttem, hogy a ver fityeszesek nem olvasnak 444-et meg a többi lipsi médiát, szóval igazából csak lehetett szart keverni nekik, kihasználták és pont leszarták, hogy ugyan azt csináljak ők is mert erre a 2 bites olvasóink soha nem fognak rájönni. Szomorú világ.
Eddig két nap telt el a hétből és én a két este alatt kétszer piáltam be. De ez hosszú távon nem fenntartható állapot és ezt én is látom. Egyedül érzem magam. Lehet, hogy irrelevánsnak hathat most ez, de sokkal jobban érezném magam, ha legalább lenne valakim, akinek a vállán kisírhatnám magam. De még ez sincs meg. Jobban érezném magam, ha lenne egy párom, aki megvigasztal és aki mellett azt érezném, hogy semmi baj. Közel 20 év alatt ezt sem sikerült összehoznom. Kicsinek, tehetetlennek és gyengének érzem magam a világgal szemben. Én még mindig nem akarom feladni. " Én álmodom még akkor is, ha tudom, hogy nem szabad ". De nem tudom, merre tovább. Egyelőre tartom a kapcsolatot a Vajdáék körzetével, hogy lássam mit tehetek. De ezen kívül nem tudom, merre menjek. És itt kérném a ti segítségeteket. Tudtok esetleg valami vigasztalót mondani? Tudtok valamilyen tanácsot adni? Képmutatásrekordot próbált dönteni az Origo, de véletlenül lendületből arcon is csapták magukat mellé : hungary. Vagy irányt mutatni nekem? Nem akarom feladni, de most szükségem van egy kis lelki támogatásra. Edit: az első bekezdésben a "heti 2+3 órát" átírtam "napi 2+3 órára".
19 éves srác vagyok. Viszonylag sokat próbáltam segíteni az ellenzéknek, mint aktivista. Bíztam benne, hogy végre egy más világ lesz, de nem jött össze. A Fudan ellen kezdtem aláírásokat gyűjteni. Volt olyan, hogy egy héten hétfőtől péntekig, napi 2+3 órát (azaz összesen napi 5 órát) tettem bele a dologba. Álltam a kibaszott Örs vezér téri aluljáróban és szarrá fagytam. Utána is maradtam aktivistáskodni, elsősorban pultoztam. Kaptam az ívet. Voltam hazaáruló, kommunista és miegymás. De tűrtem, mert hittem, hogy a jó ügyért teszem. Szifilisz az arcons. A jó ügyért, ami végleg elbukott. Legalább nettó 2 napnyi (azaz minimum 48 órányi) munkám van az ellenzék segítésében december óta és az egésznek nulla az eredménye. Attól félek, nem tettem eleget. Hiába dolgoztam ezzel, többet kellett volna beleraknom. Mentségemre szólhat, hogy egyetem mellett toltam, így nem értem mindig rá, de mehettem volna többször is. Tehettem volna többet. Sajnálom, hogyha cserben hagytalak titeket. Tartozok egy bocsánatkéréssel is. A legutóbbi posztomban az MKKP-n kértem számon az egyik budapesti körzetet.
roviden: a w11 erkeztevel vettem egy tizeneves mb airt. szines szagos 10. 13. 6, es mivel az elmult sok evet 10. 6. 8 ota windowson toltottem foleg elegge arcon vagott az elkurvulas. Úgy érzem, minden elveszett és, hogy cserben hagytam a magyar embereket. Tudnátok írni valami bizatót? (Kicsit hosszú, köszönet annak, aki elolvassa) : hungary. ertem hogy megbizhato forrasbol telepitsek meg vegyek penzert alkalmazast. de ha szarabb az uj mint a regi akkor jon a reverse engineering. par svajcibicskat forkoltam a regiekbol vox, movist, stb. szoval t redditor tarsak mas is kapott mar agyfaszt a szines szagos semmire se jo frissitesektol? erdekel valakit ez csinaljak neki valami letoltesi lehetoseget?
Ezt a posztot azóta megbántam. Nem volt helyes rájuk kivetíteni a csalódottságomat. Mentségemre talán annyi szólhat, hogy én ebben a körzetben aktivistáskodtam a legtöbbet. Leginkább a Vajda Zoltánnak, illetve a Vajda Zoltánnal együtt pultoztam. És mikor megláttam az itteni eredményt, akkor valami megtört bennem. Megismétlem, elsősorban nem a Kutyapárt felelőssége ami történt és még egyszer sajnálom azt a posztot. Sajnos elkapott engem is a csalódottság és coping mechanism gyanánt rájuk kezdtem el mutogatni. Hiba volt, sajnálom. Biszexuális srác vagyok és éppen ezért különösen félek. Kétszeresen is csalódtam a magyar népben. Egyrész, ismét 2/3-ot adtunk a fidesznek. Másrészt pedig bejutott a parlamentbe a mi hazánk is. Görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mi vár rám ebben az országban. Szifilisz az arco iris. Én jót akartam. Én azért tettem ebbe ennyi munkát, mert egy jobb országot reméltem. Álmodtam még akkor is, mikor nem lett volna szabad. De nem volt elég, amit csináltam. És most arcon csapott a valóság.
Egy hely ahol gyorsan át lehet szaladni a legfrissebb magyar híreken. Egyenlőre egy automatikus Index RSS feed küldi be a posztokat. --------------------------------------------------- Hungary, News, Magyarország, Hírek
A véleményetekre lennék kíváncsi, főleg azoknak akik voltak hasonló helyzetben. Röviden: Pár napja kezdtem el életem első munkahelyén dolgozni. Egy nagy multi cég. Alig tudok valamit a munkás élet velejáróiról (adózás, adóbevallás és hasonlók). Ráadásul a cégen belül is csomó új dolog hirtelen "arcon csapott"... tucatnyi platform, itt logolj, itt ezt csináld, ott azt csináld... és ez még nem is a munka része. Én meg mióta elkezdtem dolgozni szúró és heves szívdobogással fekszem le aludni és gyomorgörccsel ébredek. :) Ofc most még ráadásul tudatosult bennem hogy ez lesz életem hátralévő részében - egész nap stresszes munka, aztán örülök ha az aznapi stresszt ki tudom pihenni. Na meg persze félek, hogy mi van ha nem tudok teljesíteni. Mert most ténylegesen érzem a felelősséget, nem csak ilyen "ha egyetemen megbukok, majd újra vizsgázok " vibe. Mi a legdurvább inflációval kapcsolatos megdöbbenésed? : hungary. Basically iszonyú nyomasztó érzés van bennem. (Nem picsogni akarok, tudom hogy cringe) A kérdésem, hogy csak én vagyok ilyen mentálisan (és/vagy lelkileg) elcseszett vagy ez valamilyen szinten általános dolog és majd túlesek rajta?