Baja Lakás Eladó — Leszállt A Csendes Éj

Thursday, 01-Aug-24 10:31:36 UTC
millió Ft - Millió forintban add meg az összeget Esetleges építmény területe (m²): Akadálymentesített: mindegy igen Légkondicionáló: mindegy van Kertkapcsolatos: mindegy igen Panelprogram: mindegy részt vett Gépesített: mindegy igen Kisállat: mindegy hozható Dohányzás: mindegy megengedett Városrészek betöltése... Hogy tetszik az
  1. Baja Házak Lakások! Eladó olcsó használt és új lakás kereső.. Lakáshirdetések - Apróhirdetés Ingyen
  2. Leszállt a csendes éj alszik a város

Baja Házak Lakások! Eladó Olcsó Használt És Új Lakás Kereső.. Lakáshirdetések - Apróhirdetés Ingyen

A lakásban kialakításra került 3 hálószoba,... Baján az alvégi városrészen, belvároshoz közel, boltok, buszmegálló, posta, iskola, óvoda közelében, 2021-ben épült, 5 lakásos társasházban, II. emeleti, 118 nm-s nagyon szép világos luxuslakás... Dátum: 2022. 05

Baja belvárosában a Galamb és a Kígyó utca sarkán a Szentháromság tértől 300, a Sugó sétánytól pár méterre épülő mélygarázsos társasházban harmadik emeleti erkélyes 71 négyzetméteres nappali + 2 szobás lakás kulcsrakész áron leköthető megvásárolható! A lakás feletti tetőtér kb 30 négyzetméter beépíthető! Teremgarázsban autóparkolási lehetőség megvásárolható További jellemzők: egyedi fűtés;

LÁSZLÓ IMRE 1896 - 1975. - PESZEKI ÁDÁM 1909 - 1981.. SŰLYI KÁROLY 1964 -.... Sülyi Károly: Leszállt a csendes éj: (CSENDÜL A NÓTA 7. Füzetében) Zene: László Imre 1896 - 1975.. Szöveg: Peszeki Ádám 1909 - 1981.. Leszállt a csendes éj, alszik a város, aludj hát te is fiam. Feletted százszorszép pillangó szálldos, feléd száz tündér suhan. Búcsúzóul most a karod kitárod, úgy suttogsz jó éjszakát. Amíg a tündérek országát járod, apád majd vigyáz reád. Te vagy az életem, minden reménye, te vagy az élet nekem. Add hát a kis kezed, apád kezébe, s álmodjál szép gyermekem. Álmodban hallgass majd tündérmeséket, hallgasd a szívem szavát. Szeress úgy engem, mint ahogy én téged, kisfiam jó éjszakát! Ha majd az utadon, virágok nyílnak, akkor is törődj velem. Én mindig szeretlek, várok rád hívlak, gondolj rám szép gyermekem. Mikor majd utamnak végére értem, mondd ki a búcsú szavát. /:Köszönj el apádtól, mint egykor régen, pihenj meg jó éjszakát. :/

Leszállt A Csendes Éj Alszik A Város

Néhány kicsi fát, akik alacsony törzsük miatt, még sohasem gyönyörködhettek a karácsonyi fényekben, rettegés töltött el. Nyugtalanság vett rajtuk erőt, félelem az ismeretlentől. Egy hatalmas, bölcs óriásfenyő ekkor beszélni kezdett. Sok-sok éve történt, karácsony előtt, amiről most mesélek nektek. Leszállt a csendes éj, szokatlanul sötét lepelbe burkolva az erdőt. Óráról-órára hidegebb lett, még a fák is beleborzongtak. Az ég csillagtalan, a levegő hó illatú volt. Szinte sütött a dermesztő hideg, mintha a csend is megfagyott volna. Ekkor váratlanul dübörgés zaja tört a fák közé. Egy autó hangja, ami az éjszaka közepén merőben szokatlan volt. Kirándulók vagy erdei munkások nem lehettek, ők sohasem jöttek sötétedés után. Az autó tovább berregett az úton, mintha félt volna a kihűléstől. A cikk a hirdetés alatt folytatódik. Óvatos léptek közeledtek, a ropogó avar hangja egyre beljebb hatolt az erdőbe. Egy fiatal fácska mellett megállapodtak, és hamarosan valami nyüszítő, sivító hang csapott fel.

Otthagyott társai eszébe se jutottak, sem az, hogy ők hárman, milyen hasznot reméltek az éjszaka leple alatt kivágott kis fenyők eladásából. A fácskát kivágni szándékozó férfiak csak órák múlva, a hajnali enyhülő sötétségben, az utolsó métereket négykézláb megtéve találtak ki az útra, ahol egy korán kelő autós felvette, majd egyenesen kórházba vitte őket. A kis fa megsebzett törzsét jótékonyan belepte a hó. Megvédte a kiszáradástól, nedvességgel látta el, és tavaszra a fűrészelésnek már csak halvány nyoma maradt. Hát ne féljetek kis fenyők - fejezte be mondandóját a mesélő -, mert az erdő megvédi az övéit, a rosszban sántikáló tolvajt pedig megbünteti. Pihenjetek, gyűjtsétek az erőt, nőjetek magasra, és akkor előbb-utóbb ti is meglátjátok a falu karácsonyt váró, tarka fényeit. A csendes éjben a fenyves álomba szenderült. A mesét mondó öreg fa összébb húzta tűlevelekkel sűrűn borított ágait. Közben, megszokásból, végigsimított a törzsén húzódó forradáson, ami már rég nem fájt, csupán egy lassan múló, rossz emlék volt számára.