Pásztorné Antal Magdolna Pedagógus napi köszöntő Virágot hoztam, pedagógus napra,......... tiszteletből neked. Köszönöm, hogy tanítottál; S én is itt lehettem veled! Lassan bezár már az suli; S nyár melege hívogat... Azt kívánom - hogyha lehet: Felejtsd el most a gondokat! A napsugár a szívedet, Töltse újra szeretettel! És engemet - hogyha lehet.... Ősszel várj majd türelemmel!
A pedagógusokról mindig egy régi film jut az eszembe: "A lámpás", melyet Gárdonyi Géza írása ihletett és Kozák András főszereplésével került mozivászonra. Ez az egy szó nagyon találóan jellemezte az elmúlt század elejének, közepének tanítóit, tanárait, akik vitték a tudást a "fényt" a vidéki települések kisablakos házaiba, lerakva azokat az alapokat, melyre aztán jól lehetett építkezni. Lehetett helyben maradva átvenni a szülők örökségét, vagy elszakadva a szülőföldtől tovább képezni magukat. Pedagógusnapra szeretettel.... A lényeg ma is ugyanez, de sok minden gyökeresen megváltozott. Ha egyszerűen fogalmaznánk, akkor azt mondhatjuk változtak a "körülmények". Azért nem ilyen egyszerű. A foglalkozásaira, óráira otthon becsülettel készülő óvó néni és tanító néni, ma lógós munkavállaló, aki jobb, ha intézményében tölti az idejét és elfoglalja magát, mert sokan ebben látják a társadalmi igazságosságot. A nyári szünet számukra, ma egy kivételes engedmény, melyért hálásak lehetnek, és nem a gyerekeink számára biztosított lehetőség, hogy nyugodt, önmagát folyamatosan kontrollálni képes pedagógusai legyenek.
"Minden egyéniség az Isten lelkének teremtő gondolata, egyszeri és utánozhatatlan remeke, mellyel szemben a nevelőnek nem lehet más feladata, mint tanulmányozni, és a benne rejlő örök tervet kibontakoztatásához segíteni. " Nagy tisztelettel, és szeretettel köszöntöm a Rózsai Tivadar Református Általános Iskola és Óvoda valamennyi alkalmazottját pedagógusnapi ünnepségünkön. Köszöntöm a fenntartó képviseletében Nagytiszteletű Kovács Zoltán lelkész urat! Nem jelölik piros betűvel a naptárban, június első vasárnapja mégis ünnep pedagógusnak, szülőnek, és gyermeknek egyaránt. Az év egyik legkedvesebb napja. Nem kitüntetett hangos ünnep, de egy jó alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és megköszönjük az intézmény dolgozóinak az egész éves munkáját. Pedagógus napi köszöntő | Rózsai Tivadar Református Általános Iskola és Óvoda. Nem akármilyen év van a hátunk mögött. Intézményünk életében rendkívüli időket élünk, embert próbáló feladatokkal bízott meg Istenünk. Ez az év tele volt gondokkal, problémákkal, nehéz helyzetekkel, amit közösen kellett megoldanunk. De nincs annál csodálatosabb, mint amikor megtapasztaljuk, Isten gondoskodó szeretetét, amellyel átsegít bennünket a nehéz helyzeteken.
Pedig a túlterhelt, fáradt, stresszes munkaerő nem igazán jó. Munkájuk nyoma ott lesz láthatatlanul a mindennapokban, mert a közösségben való együttműködést az óvodában, iskolákban is lehet és kell tanulni. A sok láthatatlan, az oktatási intézmények mindennapjaihoz tartozó munka adja a legszebb emlékeket, legyen az anyák napja, karácsony, farsang, osztálykirándulás, vagy ballagás. Kicsit szomorúak lehetünk, mert lassan elmúlik az a régi, természetes, jó szívvel adok és örömmel elfogadok állapot! Pedig, ha a pedagógusoknak adunk, azzal gyerekeinknek adunk! A boldog diákévek gondtalansága, a megszerzett ismeretek sora mindannyiunkat vissza-visszavezet időnként, – ha csak gondolatban is – egykori iskolánkba. Boldog lehet az az ember, aki olyan iskolában, olyan pedagógusok keze alatt nevelkedhetett, akikre sok év múltán is jó szívvel gondolhat. A pedagógusok munkája talán soha nem szólt ennyi küzdelemről, alkalmazkodó készségük, türelmük valószínűleg soha nem állt ki annyi próbát, mint napjainkban.
Sofőrök mesélnek lapunk rendszeres szerzőjének, Gerlóczy Márton írónak. Út: Szent István Park–Városliget. Várakozási idő: 3 perc. Menetidő: 8 perc. Sofőr neve: Péter. Életkora: kb. 65 év. Péter azt mondja, nagyon sok ismert ember használja az Ubert. Politikusok is. Nem érti a politikát, de nincs mit várni a politikától, amikor olyan emberek döntenek, mint a fejlesztési államtitkár úr, aki azzal büszkélkedik, hogy neki még okostelefonja sincs és számítógépet sem használ. Péter soha nem taxizott. Korábban töltőállomást üzemeltetett. Gerlóczy márton felesége. 2013-ban kivonták a dohánytermékeket a kutakról. Péter nem tudta teljesíteni a multi feltételeit, megromlott a viszonya a multijával, nem kapta vissza a kaucióit, bíróságra mentek, azóta is ott vannak. Amíg a válás tartott, Péter nem tudott mihez kezdeni és ez jött, az Uber. Akkor csinálta az ember, amikor időt tudott szakítani rá, nem voltak kötöttségek. Megszerette az utasokat, akiktől eleinte tartott kicsit, megszerette a fiatalokat, aztán, ahogy terjedt az Uber, megszerette a középkorúakat, az öregeket is, és végül a tinédzsereket is.
Tizenöt évvel ezelőtt rettenetes ledorongoló kritikát írtam Gerlóczy Márton első könyvéről. Kultuszkönyv lehet belőle, de irodalom nem. Azt nem írtam, csak gondoltam, hogy szerzőjének nem is kellene irodalommal foglalkoznia. Ebben tévedtem. Mostani könyvét érdemes volt megírni. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Nagy, többgenerációs családregény, mely szabálytalan változatossággal veszi föl három egymásra következő nemzedék életének fonalát, amelynek ideje kitölti az egész 20. századot. Egyáltalán nem mellékesen híres família ez, a szerző felmenői, a Jékely-család, amely két jelentős költőt is adott a magyar irodalomnak, a dédapát, Áprily Lajost, és a dédnagybácsit, Jékely Zoltánt. A nagyapa is ismert művész, Mészáros Dezső, szobrász, apai nagyanyja Gerlóczy Sári, festő. Repedések mentén, szakadékok mélyén - Gerlóczy Márton új regényét ajánljuk - Libri Magazin. De sok más ismert és kevésbé ismert valóságos alak tűnik fel a történetek peremén, Bánffy Miklós gróf (nem György, mint a 326. oldalon olvasható), akinek kolozsvári házába költözik be Jékely Márta első férjével, Makkai Sándor, a püspök-író és irodalomszervező, Reményik Sándor, Áprily "felfedezője", vagy Kovács Margit, az első magyar orvosnők egyike, akinek kolozsvári Fő téri lakásában még én is jártam kamaszkoromban, mert nagyváradi nagynéném öreg barátnője volt.
A természeti táj a regényben, mintegy illeszkedve Áprily költői hangjának tisztaságához, a súlyos sorsokban a legtisztább vigaszt jelenti. Márta apjától örökölt természetszeretetével szívesen kóborol céltalanul az otthoni, erdélyi, majd később visegrádi tájakon. Áttetszőek, szinte versszerűen tömörek a regény mondatai is. Egyik ilyen hegyipatak tisztaságú szinte versbe illő mondat – egy kiadós, társaságot szétkergető jégeső kapcsán –: "minden hegyet felhő takar, hideg záportól hűl a föld. " Mindenütt Áprily-verstöredékek, áthallások. Már maga a narráció visszatérő formulája is – "kicsi virágnak hívtak, és most árnyék vagyok " – Áprily-parafrázis. Gerlóczy Márton Székelyudvarhelyen - helikon.ro. A regény narrátora ugyanis nem más, mint Márta első, Mikecs Lászlóval kötött boldog, de rövid házasságából származó korán meghalt Anna lánya, Áprily unokája, akit a költő meg is örökített az Annának h í vták című hosszúversében. Ez az Anna nevű "kicsi árnyék", mintegy mindenütt ott lebegő, mindent látó szellem tehát a mesélő. És hogy honnan a regény címének másik fele: Altató?
Segít eligazodni a világban. Segít az új helyzetekhez igazodni, a konfliktusokat elsimítani. " El kéne menned nagyanyádhoz… beszélned kéne apáddal …" Segít kijutni a káoszból, ahová eddig a családja juttatta az írót. Segít eljutni odáig, ahol rájön: " Nem mehettem az ellenkező irányba Zsófival, nem vihettem olyan helyre, ahol csak én vagyok, ez ellenkezett volna az elveimmel, nem kisajátítani, hanem felemelni, a nyíltságát és a hitét nem használni, hanem csak csodálni és kiteljesedni látni akartam. Tudtam, nincsen többé ellenkező irány, […] alapjaiban kell megváltoztatnom a gondolkodásomat …" – szinte himnikus magasságú, mindenesetre éterien tiszta a gondolat, ahogy a lányról és saját szándékairól ír. Revizor - a kritikai portál.. Megindító az a részlet, amikor egy idős párra csodálkozik rá, akikről süt a harmónia, az együtt töltött élet békéje. Ezt áhítja maguknak is. Zsófi pedig – bár az utca egy másik részén van – szintén észreveszi őket, és ugyanezt gondolja. Szót érdemel még – ha már leleplező őszinteségről beszéltem az elején – az a saját magának odafricskázó hang is, amely szintén jelen van a történetben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
A regény ugyanannyira szól magáról az írásban létezésről, mint az identitáskeresés megrendítő okairól. Ha valakinek a neve nem biztos, a nagyapja nem az, akinek mondják, az apái nem azok, akiknek évek szikkasztó munkájával végre elhitte őket, annak előbb-utóbb óriásugrásra kell vetemednie, és ehhez az irodalom kínálkozik a legtermékenyebb szakadéknak. Mert az is van a van nal, hogy egyszer csak beköszönt a december, amelyen Gerlóczy, a morc tekintetű belvárosi értelmiségi kivételesen kénytelen lemondani a Thaiföldön átvészelt télről, amit pedig már nagyon megszokott. "Ezen a télen [… m]eg kell tudnom, hogy ki voltam, mivé lettem és kit kell megkeresnem, mielőtt azzá a valakivé akarnék válni, mielőtt azzal a valakivel akarnék azonosulni, aki új életet kezd és esetleg bele mer vágni abba, hogy felesége, családja, gyermeke legyen. " Nincs mese, nem halogathatja tovább, tükörbe kell néznie, hogy soha többé ne csapja be senki arról, ki néz vissza rá. Ehhez pedig meg kell találnia a tükröt. A DNS-vizsgálatnál és a családi interjúknál is lényegesebb a szándék: gyere, igazság, vagy soha többé ne jöjjön semmi.
Egyre nő a feszültség, egyre újabb dolgok kerülnek napvilágra, s várjuk a vaskos könyv végét, a DNS-vizsgálat eredményét, az igazság napvilágra kerülését. Olvass bele! De nem ettől lenyűgöző a regény. Számomra szinte átláthatatlan az egyre pontosabb, napvilágra került adatok szövedéke. Sokkal izgalmasabb a lelki történések nyomába eredni, szembesülni a sokszor szélsőséges érzelmekkel: kezdetben haragot, gyűlöletet érez apja iránt, később maga is csodálkozik, amikor egyszer apának nevezi egy beszélgetésben. Anyjáról is számonkérő indulattal beszél, amiért nem tudatta vele idejében az igazságot, s nem vette tudomásul, hogy fia " falnak csapódott, darabokra tört ". Másutt viszont csodálatos, szerető szavakkal ír ugyanerről az anyáról: " A hangja, mint a szélcsengőé, csendült, csilingelt, zengett, a fülem bedugult az öröme áramlásától. Anyám hangja volt ez, valami állandó és örök, a hang, amelybe a világra nyitott életem zárva volt, az örömének a hangja […], hogy amikor nekem jó, anyámnak is jó. "