Dream Theater Images and Words stúdióalbum Megjelent 1992. július 7. Felvételek 1991. október–december Bear Tracks Studios, Suffern, NY és The Hit Factory, New York, NY Stílus Progresszív metal Nyelv angol Hossz 57 perc 9 mp Kiadó Atco / Atlantic Records Producer David Prater és a Dream Theater Kritikák Allmusic link ProgArchives link Sputnik Music link Dream Theater -kronológia When Dream and Day Unite (1989) Images and Words (1992) Live at the Marquee (1993) Kislemezek az albumról Another Day Megjelent: 1992 Az Images and Words az amerikai progresszív metal együttes Dream Theater 1992-ben megjelent második stúdióalbuma. Ezen a lemezen hallható először az együttes énekeseként James LaBrie. Az album "Pull Me Under" című számához készült videóklip révén lett igazán ismert a Dream Theater. A rádiók játszási adatai alapján a dal Amerikában bekerült a Top 10-be a Billboard mainstream rock listáján, és a Music Television is folyamatosan szerepeltette a klipet műsorán. A "Pull Me Under" a mai napig a Dream Theater legnagyobb slágere.
A Dream Theater a Dream Theater amerikai progresszív metal együttes tizenkettedik, 2013. szeptember 20-án kiadott lemeze. Az albumról a The Enemy Inside című dalt 2014-ben Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában. Közreműködők [ szerkesztés] James LaBrie – ének John Petrucci – gitár és háttérvokál Jordan Rudess – billentyűs hangszerek John Myung – basszusgitár Mike Mangini – dobok Az album dalai [ szerkesztés] Az összes dalszöveg szerzője John Petrucci, kivéve a jelzett daloknál, az összes szám szerzője Petrucci, Jordan Rudess, LaBrie, John Myung and Mike Mangini, kivéve a jelzett daloknál. # Cím Hossz 1. False Awakening Suite "I. Sleep Paralysis" "II. Night Terrors" "III. "Lucid Dream" (instrumentális; zene: Petrucci, Rudess) 2:42 0:58 0:45 1:03 2. The Enemy Inside 6:17 3. The Looking Glass 4:53 4. Enigma Machine (instrumentális; zene: Petrucci, Rudess, Myung, Mangini) 6:01 5. The Bigger Picture 7:40 6. Behind the Veil 6:52 7. Surrender to Reason (szöveg: Myung) 6:34 8.
[4] Külső hivatkozások [ szerkesztés] Dream Theater hivatalos oldal Encyclopaedia Metallum – Dream Theater: Images and Words Images and Words dalszövegek Dream Theater a Billboard listáján Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Mike Portnoy FAQ – When Dream Theater wrote the original Metropolis pt. 1, did they plan on writing a second part? (angol nyelven). [2017. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14. ) ↑ Dream Theater kick off 2007/2008 World Tour with I&W anniversary performance (angol nyelven). [2009. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. ) ↑ The 100 Greatest Metal Albums of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2017. július 13. ) ↑ Mike Portnoy FAQ – Which vocalists worked with Dream Theater between the time that Charlie was in the band and James joined the band, and in what order? (angol nyelven). [2010. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. ) Könnyűzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap m v sz Dream Theater James LaBrie · John Petrucci · John Myung · Jordan Rudess · Mike Mangini Chris Collins · Charlie Dominici · Kevin Moore · Derek Sherinian · Mike Portnoy Stúdióalbumok When Dream and Day Unite · Images and Words · Awake · Falling into Infinity · Metropolis Pt.
A tegnapi hír már csak tegnapi hír (senkit nem érdekel) A tegnap szomorúsága csak egy színárnyalat az élet palettáján. Tartsatok naivnak de szerintem a holnapot építjük így be tudjuk, be tudjuk fejezni amit elkezdtünk. Ébredjetek, ez egy teljesen új nap mindenki énekelni fog és így elűzzük ezt a vihart. Hát gyertek velünk és mutassátok az utat! Haladjunk előre át a vízeséseken, mert együtt hamar túljutunk mindenen. Soha senkinek nem kell elbuknia. Mindenki a rajtvonalhoz még egy utolsó gátat kell áttörni míg eljutunk abba a helyzetbe, hogy a menny felé fordulva hallgatjuk a rádiót. Túl sok mindent bánhatunk, igen de még most is egy barát vagyok és nem akire az összes feladat hárul és forradalomról beszél, én állandóan rólatok beszélek. Ébredjetek, ez egy teljesen új nap mindenki énekelni fog és így elűzzük ezt a vihart Hát gyertek velünk és mutassátok az utat! (Hát gyertek velünk és mutassátok az utat! ) Haladjunk előre át a vízeséseken, mert együtt hamar túljuthatunk mindenen. Mindent elveszíthetünk mindent elveszíthetünk ma éjjel de együtt sikerülhet együtt ezen is túljuthatunk ha mindent beleadunk ha mindig mindent beleadunk be tudjuk fejezni amit elkezdtünk.
Ebből a kategóriából a legjobban kitörni vágyó irányzat a film-noir, nem véletlenül erre az irányzatra építkeztek leginkább a francia új hullám (a szerzői film) megalapítói.
S ezzel azt hiszem mindent el is mondtam az új dalokról, és aki eddig is a bandával tartott, az akár szentírásnak is veheti a szavamat. 99%-ban középtempóban kúsznak előre a masszív fejlóbálásra ingerlő súlyos riffek, miközben John Tardy hörgi jellegzetes stílusában mondandóját a halálról, s egyéb nyalánkságokról. Az előző lemezen debütált Ralph Santolla (Death, Iced Earth, Deicide) ismét kiváló, tipikusan deathes szólóival színesíti a csapat kiforrott zenei világát, riffek terén azonban kötelességtudóan idomul a banda arculatához, így ezúttal sem a technikázásra helyezi a hangsúlyt, mint egyéb csapatainál. Ez nem is baj, sőt, valószínűleg Kossuth téri tüntetés követne egy kísérletezős Obituary anyagot, ám már az utóbbi, Xecutioner's Return albumnál is a fáradás jeleit véltem felfedezni, ami az új műre is áll. Biztos vagyok benne, hogy nem Santolla a ludas ebben, hiszen a Deicide utóbbi lemezeit is valami eszméletlen módon sikerült feltuningolnia. Nem, itt kérem szépen az a helyzet, hogy egyszerűen kevés az igazán kiemelkedő dal.
További klipek készültek az "Another Day" és "Take the Time" dalokhoz. Mindkét szám bekerült a Top 30-ba. A "Pull Me Under" mellett a másik állandó koncertfavorit a "Metroplis Pt. 1: The Miracle and the Sleeper". A dal címébe csak poénból került bele a Pt. 1 (magyarul 1. rész) jelzés, nem tervezték a folytatását. Később a rajongók folyamatos unszolására készítették el a második részt, az 1999-es Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory album képében. [1] A lemez az Egyesült Államokban a Billboard 200 -as listáján a 61. helyig jutott, míg a friss előadók albumait rangsoroló Billboard Top Heatseekers listán a 2. helyezést érte el. Az Images and Words 1995 februárjában aranylemez státuszt ért el az USA -ban, és az évek során nem csak az együttes diszkográfiájának, hanem a progresszív metal stílus egyik klasszikus darabja is lett. 2007. június 3 -án az olaszországi Gods of Metal fesztiválon adott koncertjükön megjelenésének 15. évfordulója alkalmából az albumot teljes egészében eljátszották.
A bűnös város (Podcast) - YouTube
Kétségkívül jól mutatnak a képernyőn a korabeli zenés-táncos szórakozóhelyek féktelen bulijelenetei, a munkástüntetések vagy épp a digitálisan rekonstruált Alexanderplatz, s az alkotók valóban markáns hangulatot teremtenek kávéházi terekben, és olyan emblematikus helyszínekre vezetik el a nézőt, mint egy korabeli expresszionista film forgatási helyszíne. A látvány, a hangulat, az izgalmas történelmi-politikai háttér, a rejtélyessé tett bűnügyek és a "bűnös város" elegye az első évadban ugyancsak bódító hatású volt, de ahogy a történet haladt előre, úgy lett egyre szerteágazóbb, egyszersmind kuszább. A harmadik évadra már teljessé vált a káosz: míg a második évad végének hatásos befejezésekor úgy tűnt, lezártak bizonyos történetszálakat, a harmadikban mégis újra felvették az összest, teljesen lényegtelennek tűnő szereplők kaptak indokolatlanul nagy szerepet, mintha a készítők nem tudták volna elengedni senkinek a kezét, miközben a vezérmotívum, tudniillik, a nyomozás lassacskán másodlagossá vált.
A Babylon Berlin ennek ellenére is rabul ejti a nézőt, hiszen a hangulatfestő erő a televízió-képernyőn is a legnagyobb úr. Elérhető az HBO-n
Bármennyire is érthető egy ilyen alkotói döntés, a sorozat legizgalmasabb vonulata a történelmi-politikai háttér lenne, a roskatag lábakon álló weimari köztársaság, amelyben birodalmi nosztalgiától felajzott egyenruhás férfiak a vacsoraasztalnál tervezgetik Németország titkos újrafelfegyverzését, rendőrök verik szét a május elsejei munkástüntetéseket, s a fiatalok körében egyre több támogatót gyűjtő nemzetiszocialista párt verőemberei a kormányszervek hallgatólagos jóváhagyásával törnek be szerkesztőségekbe és követnek el merényleteket. Vannak itt a Szovjetunióból elmenekült orosz arisztokraták, a köztársaságot destabilizálni akaró kormánytisztviselők, a tőzsdekrachra spekuláló és a szélsőjobbal szövetkező iparvállalkozók, keménykezű rendőrfőnökök, gyors hírnévre törő színésznőcskék, stricik és kurvák, egyszóval minden, amit az ember a húszas évek Berlinjéről elképzel. A regénysorozat még Konrad Adenauert is belekeveri a történetbe, ő kölni polgármesterként a főhős – szintén rendőr – apján keresztül igyekszik saját berlini dolgait helyes mederben tartani.