A 'Büszkeség és balítélet' filmadaptációjának fiatal színésznőjét három évre szerződtetné a kozmetikumokat gyártó cég. Szerelmei Coco Chanel 1938-ban fáradtságra hivatkozva bezárta boltját és visszavonult. Párizs német megszállása után üzletmenete megszakadt. A II. világháborúban ápolónőként szolgált, majd 1945-ben – egy náci tiszttel folytatott szerelmi kapcsolata miatt Svájcba emigrált. 1954-ben tért vissza Franciaországba és a közéletbe újra. Coco chanel élete. Egy új kosztümtervet mutatott be, gallér nélküli, szegéllyel díszített, kötött kosztümkabátot térdig érő szűk szoknyával. Soha nem ment férjhez, de olyan híres és gazdag barátai voltak, mint Etienne Balsan gyáros, Arthur "Boy" Capel angol lovaspólós, Dmitrij orosz nagyherceg és a westminsteri herceg. Szeretői értékes ajándékokkal halmozták el, de Coco ettől sem hatódott meg: a műtárgyakat lemásolta és jó pénzért eladta őket. Az öntudatos nő, a párizsi társasági és művészeti élet ismert alakja a westminsteri herceg házassági ajánlatát is elutasította, mondván: hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy.
Alaposan meg is vizsgálják őket (a fürdőkádban, az ágy... Szex: Hogy is kezdjünk hozzá? A szexszel kapcsolatban nem igaz az az állítás, hogy ösztönösen tudjuk, hogyan kell jól csinálni. Ráadásul a vágy felkeltésére és a gyönyörszerzésre n... Minden cikk Az oldal tetejére
A divattervezőnő ügyfelei közt tudhatta Grace Kelly-t, a filmsztárt, monacói hercegnét, Fabiola belga királynét, Marlene Dietrich-et, a Kék Angyalt, a Casablanca Ingrid Bergman-ját, az összes Rotschild-ot és a Rockefellerek többségét. A Time magazinnak a száz legnagyobb hatású személyiségét összegző százas listájára egyetlenként került fel a divat világából. Még élt, amikor 1969-ben egy musical-t mutattak be a Broadway-n Coco életéről, a címszerepben Katharine Hepburn-nel. Coco Chanel élete és munkássága - Élet-Blog. Munkatársai – többségükben nők – 'kisasszonynak' szólították, lesték minden parancsát és elnézték minden hóbortját, pedig volt belőlük jó pár. Többek közt 35 évig bérelte a párizsi Ritz Szálló egyik lakosztályát annak ellenére, hogy üzletétől csak néhány utcára volt a lakása. 1971 január 10-én halt meg Ritz hotelbeli lakosztályában, magányosan és megkeseredetten. Nemrég kezdték vetíteni a mozik Coco-t. A külföldön sikeresen már korábban bemutatott Coco avant Chanel című mozi, amelyet a kritikusok csak Audrey Tatou egyik legjobb filmjeként emlegetnek.
Stephen King - Az Intézet (új példány) - Az éjszaka közepén Luke Ellis szüleit brutálisan meggyilkolják a saját házukban, őt pedig elrabolják. Másnap Luke egy intézetben ébred egy ugyanolyan szobában, mint a sajátja, mellette pedig hasonló szobák nyílnak, bennük hasonló fiúkkal és lányokkal: mindannyian különleges természetfeletti képességekkel rendelkeznek. A szigorúan őrzött intézményt igazgató Mrs. Sigsby egyetlen célja könyörtelenül kinyerni a gyerekek erejét, akár kínzás árán is. Ahogy sorra tűnnek el társai, Luke érzi, menekülniük kell, azonban ebből az intézetből még soha senki nem szökött meg. Elindul a küzdelem a jó és a gonosz között egy olyan világban, ahol a jók nem mindig győzedelmeskedhetnek. Az intézet az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve a horror királyától rajongói és kritikusai szerint is. Hangulatában egyszerre idéződnek fel benne a nagy klasszikusok, a Carrie, A ragyogás, A tűzgyújtó és az Az. Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ.
PDF, Kindle, Ebook, ePub és Mobi elérhető ezen az oldalon. Természetesen a A Hosszú Menetelés (Stephen King) PDF könyv modern letöltése nagyon érdekes. Nem kell megvásárolnia, mert ingyen letöltjük. Christine Szerző Stephen King Eredeti cím Christine Ország USA Nyelv angol Műfaj horror Előző Cujo Következő Állattemető Kiadás Kiadó Viking Press Kiadás dátuma 1983 Magyar kiadó Árkádia Könyvkiadó Magyar kiadás dátuma 1989 Fordító Falvay Mihály, Kappanyos András Média típusa könyv Oldalak száma 560 (1989) ISBN ISBN 9633071445 (1989) Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! A Christine Stephen King amerikai író 1983 -ban megjelent regénye. A mű folytatásának tekintik a később megjelent Rémautó című regényét. Magyarul először az Árkádia Könyvkiadónál jelent meg a regény, Falvay Mihály és Kappanyos András fordításában, 1989 -ben. Cselekmény [ szerkesztés] A történet 1978-ban játszódik a békés pennsylvaniai Libertyville-ben.
Az újonnan bekerülő gyerekek csak a már bent lévő társaiktól szerezhetnek némi információt arról, hogy mire számíthatnak, a szigorú szabályokat pedig a saját bőrükön tapasztalják meg, kiváltképp, ha nem hajlandóak együttműködni az alkalmazottakkal. Luke is értesül, hogy pár hét után minden gyerek a Hátsó Részlegnek nevezett helyre kerül, ahonnan még senki nem tért vissza, így tisztában van azzal, ha szabadulni akar, csak kevés idő áll a rendelkezésre. A dolog korántsem egyszerű, mivel az Intézet valahol a Maine-i vadon mélyén található, távol a lakott településektől, ráadásul minden gyerekbe az érkezése után nyomkövetőt ültettek. A reményt egy – az Intézetben élő többi gyerekhez viszonyítva is – kiemelkedő képességű fiú, Avery érkezése villantja fel, akivel közösen ráébrednek, hogy képességeiket nem csupán a fogvatartóik által követett célok érdekében képesek hasznosítani. A popkultúra egyik legtermékenyebb írójának számító, 2020. szeptember 21-én hetvenharmadik életévét betöltött Stephen King az utóbbi években már többször is bebizonyította, hogy hiba lenne őt leírni.
Stephen King világában nyomasztó hely a világ a gyerekek számára, és itt sincs ez másképp. Korábbi élményeimből beugorhat a Száll a kakukk fészkére, a gyerekek bandázásáról A Legyek Ura, de egy nemrég olvasott történész könyve is, az Asperger gyermekei. Mindig szomorú, amikor intézetekben embereket kínoznak, pláne gyerekeket. A kínzást elfogadhatóbbnak érezzük társadalmilag felnőtt korban. Az a kérdés merült fel bennem a történet kapcsán, hogy mikor válik az elzárás és a kínzás jogossá a társadalom szemében? 20, 30, 40, 50 vagy 60 éves korban? Mikortól számít humánusnak az intézeti elhelyezés? Nem fontos feltétlenül elhagyott kínzótáborokra gondolni (bár lehet), a történetnek van mondanivalója azok számára is, akiket megfogja azok sorsa, akik valamennyire szem előtt lévő intézmények, intézetekben tengetik az életüket, olyan gyanún felül álló személyek felügyeletére bízva, mint pszichiátriai ápolók, pszichiáterek, akik számomra már bebizonyították embertelenségüket, ezt az arcukat is megmutatva felém.
Ha írói pályájának csak az elmúlt egy-másfél évtizedét nézzük, akkor is találhatunk olyan regényeket az életművében, amelyek a fiatalkori sikereit idézik. Az Intézet – amely az Egyesült Államokban 2019-ben, Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozásában 2020-ban jelent meg – ezek közé sorolható, King egyik legjobban sikerült időskori regénye. A könyvet a The New York Times a 2019-es év száz legfontosabb megjelenése közé sorolta, a Goodreads könyves oldal olvasói pedig az év legjobb könyvének választották a horror kategóriában. Utóbbi címkével lehetne vitatkozni – bár korántsem annyira túlzó, mint a szerző korábbi, Emelkedés című kisregénye esetében –, de akik ismerik Kinget, tudják, hogy nála a borzongás, a félelem forrását nem feltétlenül a természetfeletti lények vagy dolgok erőteljesen vizuális ábrázolása, hanem az emberi természet sötét oldalának az előtérbe helyezése, valamint az olvasó pszichéjére, érzelmeire gyakorolt nyomás jelenti. Bár a fogvatartott gyerekek fizikai értelemben is elszenvedői az intézet vezetői és alkalmazottai által elkövetett visszaéléseknek és megaláztatásoknak – és ezek bemutatásában King nem finomkodik –, mégis inkább a felnőtt karakterek érzelmi és erkölcsi mélyrepülése az, ami nagyobb hatással volt rám olvasás közben.
Videojátékos szcénában nem ismeretlen, ha megjelenéskor bugos egy alkotás. De azt még lehet patchelni. Egy könyvnél nincs ilyen opció, csak az újrakiadás, de nem is sorolom, hogy az miért elfogadhatatlan ilyen esetben. Az Intézet szó szerint hemzseg a hibáktól: lemaradó mondatvégi írásjelek, toldalékok, furcsa tagolások, magyartalan mondatok, értelmetlen ragok. Sokszor megakadtam olvasás közben ezek miatt, mert nem tudta hirtelen értelmezni az agyam, amit látok. Újra és újra neki kellett veselkednem egyes mondatoknak, mert annyira nem volt értelmük. Fogalmam sincs mi ment félre, de ilyesmivel szerintem még nem is találkoztam. Persze, előfordulhatnak kisebb-nagyobb bakik bármelyik könyvben, ezekkel rendszerint megértő is vagyok, de az Intézet számos pontján fordult elő égető hiba. Összességében azért még nem vészesek az író utóbbi könyvei (talán csak a még mindig fáradhatatlan hype, ami övezi, és a méregdrága árcédula adhat okot morgolódásra), sőt bizonyos jeleneteket még mindig olyan emlékezetesen meg tud írni, hogy az hónapokig kísértse az olvasót.