Hogy lehetséges az, hogy az Örök tél az első jelenettől kezdve iszonyú szívfacsaró? Az alkotók egyszerű eszközökkel dolgoztak, és azzal tették igazán borzalmassá a filmet, hogy szorosan a hősökre, pontosabban a főszereplő Irénre (Gera Marina) koncentráltak. Kevés a zene és párbeszéd, annál több a hátborzongató zörej, a sötét képekből pedig árad a kilátástalanság. Izgalmas, hogy ismét kiderült: a Saul fia után már nem lehet ugyanúgy beszélni a világháború pokláról, mint azelőtt. A szentimentalizmusnak, hatásvadászatnak nincs helye, amikor a kimondhatatlant kell kimondani. A film sajtótájékoztatóján is elhangzott, hogy az alkotók rájöttek: az igazi szörnyűséget nem lehet megmutatni, csak az embert benne. Azaz az Örök tél (az embert próbáló forgatás ellenére) nem szenvedéspornó, mégis csontig hatolóan érzékelteti, min mentek keresztül a táborlakók. Nem attól lesz feszült, hogy a változatos fenyegetések (kissé katalógusszerű) tömegével szembesülnek benne a nők. A hideg, a kimerítő munka, az éhség, vadállatok, betegségek, őrök azáltal lesznek igazán rémisztőek, hogy mindeközben a személyes nézőpont uralja és nemesíti meg a filmet.
Ekkorra Irén Rajmund segítségével megtalálja a túlélés kulcsát, miközben a körülmények is javulnak valamelyest. Ám Havasi írását elolvasva kiderül, hogy a történet így hiteles, ugyanis (az első néhány év pusztító embertelensége után) a táborok valóban élhetőbbé váltak, még a filmben ábrázoltnál "jobb" is lett a helyzet. A Nap birodalmát idéző, konszolidálódó táborélet azonban újabb feszültségforrásokat támaszt: újabb árnyalattal gazdagodik a Kertész Imre-féle "a koncentrációs táborok boldogsága"-gondolat is. A befejezés ugyanis rámutat, hogy a túlélők is vesztesek, akiket kétszeresen is tragédia ér: az otthoni újrakezdés ugyanúgy érzelmi sokkhatással és lemondással jár – ráadásul sem egyik, sem másik traumát nem oszthatják meg senkivel. Ezen változtat az Örök tél: nyíltan kimondja, amit eddig elhallgattak, és még annál sokkal többet is. A film premierje 2018. február 25-én este 21:00 órakor lesz a Duna TV-n.
Rendezőként és forgatókönyvíróként ők ketten készítették az utóbbi évek legsikeresebb magyar tévéfilmjét, a mozikban is hónapokig futó Félvilágot, illetve a szintén remek A berni követet – Köbli pedig egyébként is hiánypótló szerepet tölt be a huszadik századi magyar történelem filmes feldolgozásában. Az ötvenesévek-trilógiája mellett ( A vizsga, Szabadság – különjárat, A berni követ) szívesen nyúl régebbi történetekhez ( Szürke senkik, Árulók) is. Fontos, hogy Szász és Köbli a definiált történelmi helyzetben mindig megtalálják az embert, ez hangsúlyosan így van az Örök télben is. Bár szokás Gulág-filmnek nevezni, valójában az Örök tél egy Gupvi-táborban játszódik. A különbség, hogy ide politikai foglyok helyett hadifoglyokat és internáltakat hurcoltak a szovjetek. A megszállt területek németsége kollektív bűnösnek számított, akiket "málenkij robot" címen összegyűjtöttek és jóvátételként dolgoztattak – ideológiai okok helyett itt a gazdaságiak domináltak. De mivel az Örök tél általánosságban állít emléket a szovjet munkatáborok áldozatainak, ez a megkülönböztetés másodlagos; ugyanakkor így talán még könnyebb is azonosulni a történet hőseivel, hiszen tökéletesen ártatlan, apolitikus, civil nők szenvedéstörténetét követhetjük nyomon.
Ítélet helyett Még oldalakat tudnánk írni a produkcióról, de összességében mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy 2018. február 25-én, 21:00-kor kapcsoljon a Duna TV-re, és tekintse meg az Örök telet. Ugyan nem egy pattogatott kukorica-majszolásra optimalizált alkotásról van szó, de aki nem zárkózik el az érzelmes, ám mégis elgondolkodtató, a hamisítatlan magyar, közép-európai és emberi sorskérdéseket boncolgató történelmi filmektől, az garantáltan nem fog csalódni. És egy jó tanács: jól takarózzon be a tévé előtt! Az Örök télben ön is fázni fog. Árulók: amikor a diktatúra a színfalak előtt épül Október 9-én mutatták be A berni követet, a Félvilágot és a Szürke senkiket jegyző Köbli Norbert forgatókönyve alapján készült legújabb történelmi drámát, az Árulók című tévéfilmet. Fazakas Péter rendező és csapata alaposan kitett magáért, és olyan élménybombát sikerült letenniük az asztalra, amit túlzás nélkül minden magyar embernek érdemes megnéznie.
Mindkét esetben kevés, sőt ordítóan hiányzik a kifejtés. Így nem lehet átsiklani lényegi részletek felett, nem lehet eltussolni, elbagatellizálni a tragédiát. Méltatlan. Tiszteletlen. És tisztességtelen. Amivel nem azt akarom mondani, hogy az egész film tiszteletlen vagy tisztességtelen volna, csak azt, hogy egy ilyen témához még sokkal nagyobb körültekintéssel, alapossággal és mélyebb megértéssel kellene viszonyulni. Nem elég az alapos szakmai tudás, nem elég jól ismerni a klasszikus történetmesélés szabályait. Ez az a téma, amihez művésznek kell lenni, fel kell hozzá nőni – ha már van olyan mázlija az embernek, hogy olyan korba született, amiben a legmélyebb emberi gyötrelem megtapasztalása nem mindenki alapélménye. Nekem az Örök tél semmit nem tett hozzá az eddigi olvasmány- vagy filmélményeimhez, viszont nem ért a nyomukba. Főhőse, Irén egy fantom maradt, tulajdonságok nélküli asszony, aki úgy próbál meg 250 ezer embert reprezentálni, hogy nem mond róluk semmi egyénit. Nem véletlen, hogy a túlélők beszámolói sokkal nagyobbat ütnek: azoknak szaga, íze, saját fájdalma van.
Bátor Nyilasnak szólították a szülei azt a dusnoki kisfiút, akit a napokban vett el a bajai gyámhatóság szüleitől. Ő az a pár hónapos kisbaba, akit a házaspár nem volt hajlandó anyakönyveztetni – írja szerdai számában a Blikk. A napilap ezt az információt az egyik szomszédtól tudta meg, aki hétfőn akkor mesélte el a történteket, amikor a házaspárt éppen a Kalocsai Rendőrkapitányságon hallgatták ki. A szomszéd ezt mondta: A szülők úgy tudják, a kisfiút azóta K. Péterként anyakönyvezte a gyámhatóság, pedig a szülei Bátor Nyilasnak szólították. Az édesanyja neve helyére K. Juliannát írtak, de valójában H. Ágnesnek hívják – közölte a lappal a szomszéd. Az állami hivataloknak ellenálló dusnoki szülők esete nem véletlenül zavaros, körülöttük egy nagyon furcsa szubkultúra bontakozik ki. Bolvári bátor nyilas. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Magyar Asszonyok, Leányok, és Mindenki, aki Bátornyilas szüleivel együtt érez, teremt és csatlakozni kíván Hősök terére érkezésükhöz! Fárasztó, ám felemelő útjuk van – Áginak és Istvánnak, és az Őket kísérő barátaiknak. Aki rohan, azt az idő szorítja, Aki zarándokol, azt az idő tágítja. Aki menekül, önmaga elől fut, Aki zarándokol, önmaga felé tart. Aki menetel, másokhoz igazodik, Aki zarándokol, saját ritmusára jár. Aki túrázik, teljesít. Aki zarándokol, teljessé lesz. Aki kirándul, kikapcsolódik. Aki zarándokol, bekapcsolódik. Aki sétál, nézelődik, Aki zarándokol, befelé figyel. Aki bóklászik, céltalan, Aki zarándokol, célra talál. Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van. Megszólalt a megyei kormányhivatal a "nem létező" gyermek ügyében - Infostart.hu. (Ismeretlen szerző, az El Camino egyik állomásán olvasható ez a szöveg) Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Néhány km-es csúszással, de jó tempóban haladnak Bátornyilas szülei, Ági és István, és Őket kísérő barátaik. Tudják, hogy Tényvázlat BátorNyilasról - szabadon terjeszthető! Té nyvázlat BátorNyilasról Idén 2020. január 22-n a Magyar Kultúra Napján a hatalmával visszaélő hivatal, a gyámhatóság a rendőrség fegyveres egységeivel felszerelkezve erőszakkal elvette Bátornyilast a békésen közlekedő édesanyjától Hodován Ágnestől és édesapjától Bolvári Istvántól.
Az állampolgárok többsége ezt meg sem kérdőjelezi, helyesen, de tudja-e, hogy ez mivel jár? Tisztában van-e azzal, hogy egy jogállamban kötelezettségek is léteznek, melyekhez való igazodás nem opcionális? Azért is kell azonnal és nyíltan, a jóindulattól vezérelve és megfelelő kommunikációs súllyal és tartalommal kezelni ezt az esetet, mert ha ez nem így történik, akkor a szélsőséges indulatok és konspiráció elméletek terjedése kap teret. Az ügy kapcsán, a hiteles tájékoztató források hiányában olyan személyek, ideológiák és elméletek kaptak indokolatlanul nagy figyelmet, amik agresszívan és sok magyar ember számára bántóan kritizálják hazánkat, a berendezkedésünket és a jövőnket. A "hír-vákumban", mivel nem volt érdemi kommunikáció, vagy jószándékú megoldást segítő beavatkozás az illetékes felelős minisztériumtól, ezek az indulatok táptalajt kaptak. Ugyanakkor az építő és a magyar identitás, hagyományok és természetes életmód felé utat nyitó közösségekben értékes tudást gyűjtő honfitársainkat szektatagoknak titulálva a bulvármédia agresszívan megpecsételte, elriasztva ezzel egy jelentős többséget, hogy szót emeljen az ügyben.