A szemfolt kerete kifelé fekete, a szegély ibolyásszürke. A nappali pávaszem hátulsó szárnyán a szemfolt udvara színjátszó. Hol szürkének, hol tompa sárgaréz színűnek tűnik. Szárnyainak fonákja bársonyos barnásfekete, benne mélyfekete, kissé hullámos harántcsíkok húzódnak, s az alapszínt finom, koromfekete vonalkák márványozzák. Őshonos? Igen Tudta? A lepkék barlangokban, padlásokon, pincékben telelnek át, megriasztva surrogó hang kíséretében villantja fel a szárnyán található szemfoltokat.
Az első napsütéses februári napokon maguktól felébrednek, és ismét megcsodálhatjuk őket. A nappali pávaszem trópusi lepkéket idéző színvilága ellenére kifejezetten mérsékelt övi faj, Eurázsia mérsékelt vidékein elterjedt. Hazánkban sem ritka, azonban nálunk védett. Megőrzéséhez az árnyas helyeken növő csalánosok meghagyásával járulhatunk hozzá, mert hernyója a csalánfélék levelein táplálkozik. Szöveg: Tóth Balázs
Bár még nincs lomb a fákon, és a lágyszárú növények is alig hajtanak, a nappali pávaszem ( Nymphalis io) fáradhatatlanul röpköd fel-alá az ösvények mentén, sőt nemritkán a városokban is megjelenik. Kedves látvány, ahogy kecsesen vitorlázik, majd leül elénk a csupasz talajra és szárnyait ritmikusan széttárja és összezárja. Ha valami fenyegetőt észlel, gyorsan összezárja őket, és mozdulatlan marad. Ilyenkor, ha nem figyeltük meg tartózkodási helyét, nem könnyű felfedezni, mert feketén márványozott fonákjának részletgazdag, fekete és sötétbarna mintája kiváló rejtőszín. A szárnyak szegélye csipkézett, így leginkább egy megpörkölődött, tépett szélű levélhez hasonlít. Ha a lepke úgy érzékeli, hogy még így is felfedezték, akkor szárnyait hirtelen szétnyitja és összecsukja. Ekkor válik láthatóvá a szárnyak bordó felszíne egy-egy nagy, fekete és fémes kék színű szemfolttal. Az elülső szárnyon a szemfoltot sárga félkör, a hátulsón szürke gyűrű egészíti ki. A hátulsó szárny kék mintája egy egyszerű arcra emlékeztet hajjal, szemekkel, szájjal.
Marcel Duchamp: L. (a Phillipsnél kalapács alá kerülő 1964-es példány) – forrás: Phillips A fennmaradó 1964-es replika-példányokból néhány árverésekre is került: 1999 májusában a Christie's New York-i aukcióján valaki 607. 500 dollárt fizetett ki az egyikért, majd 2017 októberében a Sotheby's párizsi árverésén – 400–600. 000 eurós becsérték után – 632. 500 eurót (743. 162 dollár; 194, 8 millió forint) adott meg valaki a 25. számú példányért. Ez a legtöbb, amennyit egy L. -ért mindeddig valaha is fizettek. A most a Phillisnél megvásárolható darab ebből az 1964-es sorozatból az utolsó előtti, vagyis a 34. számú, amelynek érdekessége (hiszen ezek mindegyike egyedileg megrajzolt példány), hogy szinte alig látszik rajta a bajusz és az alsó ajak alatti aprócska szakállka; mindenesetre a ház ennek ellenére is 200. 000–300. 000 fontot (277. 000–415. 000 dollár) remél majd kapni érte, legalábbis ezt a becsértéket adták meg a tételhez. Marcel Duchamp: L. (a Sotheby'snél 2017-ben árverezett 1964-es példány) – forrás: Sotheby's Az április londoni aukción a Duchamp-mű mellett egyébként többek között még Mark Rothko 1968-as Cím nélkül i vásznát (becsérték: 2, 5–3, 5 millió font), Frank Stella egy 1977-es festményét (becsérték: 2, 5–3, 5 millió font), Tamara de Łempicka 1930-as art deco női portréját (becsérték 1, 5 millió font körül), vagy éppen Jean Dubuffet és Andy Warhol munkáit lehet majd megvásárolni.
A LHOOQ Marcel Duchamp műve 1919- ben, Leonardo da Vinci Mona Lisájának parodizálásával. A címe ugyanakkor egy homofónjának az angol szó megjelenés és raftok melyik így mondani: "Elle chaud au kul". Leírás A támogatás egy portré formátumból áll, amely közel áll ahhoz a nyomtatáshoz (19, 7 × 12, 4 cm), amely a The Mona Lisa-t reprodukálja, amelyet Duchamp bajusszal, kecskével és a mű címét adó betűkkel ( LHOOQ) túlterhelt. Azt a tényt, hogy a La Joconde egyszerű reprodukciója, Rhonda R. Shearer vitatja, aki Duchamp saját arcához való adaptációnak tekinti azt. Esztétika A LHOOQ a művész által létrehozott kész készletek áramának része, és részt vesz abban, hogy megkérdőjelezze a művészetet. A mű, amelyet először privát módon készítettek, Francis Picabia 1920-ban készített egy hozzávetőleges reprodukciót a recenzióhoz 391, elfelejtve felhívni a kecskét. Duchamp valóban engedélyt adott Picabia műveinek reprodukálására, de az eredetivel New Yorkban tartózkodva elküldte Picabiának, aki nem kapta meg időben a magazin kinyomtatásához.
E-könyv olvasása Szerezze meg a könyv nyomtatott változatát! On Demand Books Amazon Keresés könyvtárban Az összes értékesítő » 0 Ismertetők Ismertető írása Információ erről a könyvről Felhasználási feltételek