Március 18-án Houstonban lépett fel a Dream Theater, a banda frontembere, James LaBrie pedig a koncert közben indulatosan reagált azokra a vádakra, amelyek szerint playbackel a színpadon. A Loaded Radio beszámolója szerint a gyanúsítgatás nagyjából egy hónapja kezdődött a Bridges In The Sky című dal egyik koncertfelvétele kapcsán, amelyre a YouTube-on és a Reddit-en is több olyan komment érkezett, mi szerint az énekes csak playbackel és néhányan azt állították, hogy ők is hasonlót véltek felfedezni a banda fellépésein. LaBrie így reagált ezekre a vádakra: "na, akkor most tisztázzunk valamit, oké? Pár seggfej azt állítja, hogy playbackelek? Hát basszák meg! Soha az életben nem csináltam ilyet. Vannak olyan részek, amiket egyszerűen csak mélyebben énekelek, de nyilván ez a lehetőség elképzelhetetlen számukra. Most komolyan, mi a fasz van a kommentelőkkel mostanság? Ha meg valamit tényleg rosszul csinálok, jöjjenek ide, és mutassák meg, hogy lehetne jobban! Azt hiszem, kezdek megőrülni így a turné végére. "
Pastorius a dalának névadója felesége, Tracy Sexton volt. Video of Jaco Pastorius (with Weather Report) - Portrait Of Tracy 07. As I Am (Train of Thought): A Train of Thought nyitódalát lassú, doom metalos riffek jellemzik és összességében is keményebb és dühösebb, mint a legtöbb Dream Theater nóta. Az album legtöbb dalához hasonlóan a billentyű alig jelenik meg benne, és a hangzása összességében inkább a Metallica Fekete Albumát idézi. Video of Dream Theater - As I Am - Live At Budokan (HD) 08. Breaking All Illuision (A Dramatic Turn Of Events): Sokak szerint ez az A Dramatic Turn Of Events album legjobb dala, amelyben megvan az a finom elegancia, amely a legtöbb DT dalban elvész a szólók tömkelegében, és LaBrie énektémái is ezt a szokatlan finom eleganciát idézik. A hangszeresek is zseniálisat alkotnak, Rudess és Petrucci szokás szerint mesteriek, de Myung basszusfutamai is meglepően hangsúlyosak. Így hát, ha valakit nem nyűgözi le a finom elegancia, elmerülhet a virtuóz teljesítményekben, amelyek szerencsére egy percig sem tűnnek öncélú felvágásnak.
A stúdió, ahova ekkor mentünk, gyönyörűen nézett ki. Az volt az érzésem, hogy időből is több állt rendelkezésünkre. Persze még itt is volt egy producerünk (David Prater), aki irányította az egész folyamatot, de összességében az egész élmény igazán lenyűgöző és újszerű volt. " Petrucci szintén beszélt a lemezen található Pull Me Under című dalról, mely a Dream Theater legnagyobb slágere ezidáig. Elmondása szerint soha nem gondolták volna, hogy ez a dal bekerül a rádiók játszási listáira, vagy rendszeresen feltűnik majd az MTV képernyőjén. "Progresszív metal zenét akartunk írni. Nagy rajongói voltunk a Yes-nek és a Rush-nak, de szintén kedveltük a Metallicát és más hasonló bandákat. Úgy adtuk ki a lemezt, hogy a daloknak nem igazán volt popzenei szerkezete, és hosszúak is voltak: a Pull Me Under például nyolc perces, legalábbis eredetileg. Az egész album úgy lett összeállítva, hogy kevésbé próbált megfelelni a kereskedelmi elvárásoknak. Jellemző volt az is, hogy a Pull Me Under klipjében látható felvételeket a turné alatt, egy klubban kellett rögzíteni.. az egész nem volt előre eltervezve. "