Hihetetlen Tudomány Mi történne velünk ha eltűnne a Föld mágneses tere? Afrika és Dél-Amerika között fokozatosan gyengül a Föld mágneses mezeje, ez az úgynevezett Dél-Atlanti Anomália (SAA). A jelenség régóta foglalkoztatja a kutatókat, már csak azért is, mert a folyamat bizonyos esetekben a műholdakat is megzavarja. Szakértők egy csoportja a közelmúltban az Európai Űrügynökség (ESA) Swarm missziójának adatait hívta segítségül, hogy jobban megértsék az SAA-t – írja a A mágneses mező elengedhetetlen a földi élet számára, ez védi az élőlényeket az űr veszélyes sugárzásaitól, illetve a Nap töltött részecskéitől. A mágneses teret főként a bolygó külső magjában található extrém forró, folyékony vas hozza létre. A mező nem statikus, ereje és iránya is változó, az északi mágneses pólus például folyamatosan vándorol. Az elmúlt 200 évben a mágneses tér a globális átlagot tekintve nagyjából 9 százalékot gyengült, az SAA-nál a folyamat különösen jól kimutatható. 1970 és 2020 között a régió mezejének minimum ereje 24 ezer nanotesláról 22 ezerre módosult, miközben az anomália növekedett, és mintegy 20 kilométer per éves sebességgel nyugati irányba indult.
A földmag nikkelének eddig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. "A nikkel nagy nyomás alatt másképp viselkedik, mint a vas, jóval gyakoribb benne az úgynevezett elektronszóródás, mint a vasban, ebből következik, hogy a nikkel és így a földmag hővezető képessége is sokkal gyengébb, mint a vasé" – magyarázta Toschi. A nikkel nagy aránya miatt a forró mag hője nem tudna a földfelszín felé mozogni, ha csak az elektronok mozgására lenne utalva. Ennek eredménye, hogy konvekciós áramlatok jönnek létre, melyek végül a Föld mágnesességét létrehozzák – írták a kutatók.
Az északi mágneses pólus – amely nem azonos a földrajzi Északi-sarkkal – folyamatosan vándorol, évente mintegy 40 kilométernyit. Az 1800-as évek végén Kanada területén volt, az ezredfordulókor már Grönland alatt, jelenleg Szibéria felé tart. mágnes föld pólusváltás bolygó
Az Új-dél-walesi Egyetem szakemberei szerint a pólusváltás – egy alacsony naptevékenységgel kísért időszakkal párosulva – állhatott egy sor olyan éghajlati és környezeti jelenség hátterében, amelyek drasztikus következményekkel jártak. A Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői Új-Zéland ősi, déli kaurifenyőinek évgyűrűin végeztek szénizotópos kormeghatározást. Ez lehetővé tette, hogy nyomon kövessék a radioaktív C-14 (szén-14) izotóp légköri koncentrációjának emelkedését, amely a Laschamps-elmozdulás idején a Földet érő nagyenergiájú kozmikus sugárzás növekedésének eredménye volt. A szakemberek továbbá a világ különböző tájairól származó mintákat, köztük jégmagokat vizsgálva megállapították, hogy számos jelentős környezeti változás, például a mai Észak-Amerika területét borító jégtakaró jelentős megnövekedése ment végbe a bolygón a radioaktív C-14 izotóp légköri koncentrációjának megnövekedésével párhuzamosan. A jégmagok elemzésének eredményei továbbá azt sugallták, hogy a Laschamps-elmozdulás a naptevékenység csökkenésével, úgynevezett Nagy Szoláris Minimumokkal eshetett egybe.