Ez már önmagában is rizikós, hiszen a víznyomás ilyen mélységben igencsak erős. Aztán erre még a fejükre kaptak pár megsemmisítő lövedéket a romboló hajóktól. Most 2015-ben is nyomasztó volt látni azt, ami az 1940-es években élesben ment a valóságban. Nem, nem bírom tovább nézni, többször megfordult a fejemben tegnap. Ilyen nincs, áááá. Engem levert a víz, pedig ez csak egy mozi. Szörnyű volt látni azokat a feszült pillanatokat, amit a tengeralattjáró egy támadás esetén átélt. Mikor a hallgatóval érzékelték, hogy egy romboló hajó közelít…nem, irányt tévesztett. Valóság és fikció 75 évvel később Az U 96 igaz története. Kezdtek megnyugodni, aztán…kapitány, ez még is közelít! Mindjárt felettünk van. Csak nyugalom! A legénység arca falfehér lett, most meghalunk, vagy kibír a gép egy újabb támadást? Durranást hallottak, megrázkódott a tengeralattjáró, elpukkantak a lámpaburák, valaki beverte a fejét, valakit eltalált egy "elszabadult" csavar stb. Mennyire sérült a gép? Kapunk még több lövedéket a nyakunkba? Egyik percben a halál kísértett a fejük felett, a másik pillanatban meg az életet ünnepelték, hogy még élnek.
Olvasás közben lassan bontakozott ki, hogy a szerző – aki saját élményei alapján írta regényét –, nem tengerésztiszt, hanem egy tengeralattjáró bevetésén résztvevő újságíró. Mint ilyen, a történtek idején nyilván Goebbels propagandaminisztériumának beosztottja. Ennek ellenére egy teljesen korrekt, sőt, kifejezetten remek regényt köszönhetünk neki. A történet a II. világháború kezdeti szakaszában játszódik, amikor tulajdonképpen még nem is beszélhetünk világháborúról. A Szovjetunió és az USA még semleges, és a háború korlátozott angol-német csetepaték sorából áll, s ennek legfontosabb eleme a tengeralattjáró-háború. A legénységségben fehér holló a náci érzelmű, ám senkinek sem jut eszébe megkérdőjelezni a háborút. Adottnak tekintik, amiben egy hivatásos tengerésznek végre kell hajtania a parancsot. Bár a jog és az én felfogásom sem tekinti a parancsteljesítést enyhítő, vagy felmentő körülménynek, nem tekinthetünk el attól, hogy a többség számára a parancs megkérdőjelezhetetlen. Legékesebb bizonyítéka ennek a demokratikus francia hadsereg, mely parancsra fegyvert fogott Hitler ellen, majd a vereség után parancsra letette azt.
Az egyik hullámtörős jelenetnél az egyik színész le is zuhant, több bordája bánta a balesetet. Ez a jelenet viszont nem volt benne a forgatókönyvben, viszont annyira tetszett Petersennek - aki elsőre nem fogta fel annak súlyosságát -, hogy utasította színészét; Jó ötlet, még egyszer vesszük! Mivel természetesen képtelenség lett volna megismételni a jelenetet, megtartották és a végső vágásban a színész, Jan Fedder arcán valódi fájdalom jelei ülnek ki. Jost Vacano operatőr a különleges belső felvételekhez egy átalakított Arriflex kamerát használt, mellyel elképesztően hiteles képeket tudott készíteni. A film hatásos zenei anyagáért Klaus Doldinger felelős, a híres főcím témát a német techno formáció, az U96 is felhasználta Das Boot című dalukhoz, mely sikerrel futott a 90-es években a slágerlistákon. 1997-ben Petersen újravágta és mozikba küldte a film rendezői változatát 209 percben. 1998-ban jelent meg DVD-n, 2004-ben pedig a televíziós változat látott házimozis napvilágot. 2010-ben jelent meg a film Blu-Ray változata, 208 percben, új extrákkal felvértezve és az USA változaton elérhető a 149 perces eredeti vágás is, mely sehol máshol nem jelent meg digitális hordozón.