Petőfi Sándor Kiskunság

Monday, 20-May-24 00:40:42 UTC

Szerző: Született 1823. január elsején kiskörösön. Édesapja, Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél. Két évvel később a család Kiskunfélegyházára költözött. Petőfi tizenöt évesen kénytelen volt otthagyni iskoláját, a selmeci líceumot, s megismerkedett a nélkülözéssel és a nyomorral. Színházi "mindenes" Pesten, házitanító, majd katonának csap fel Sopronban. 1841 októberében fölvették a pápai kollégiumba rendes tanulónak. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral. Az 1842 -es év hozta meg első jelentősebb irodalmi sikerét: az Athenaeum c. szép- irodalmi és tudományos folyóiratban megjelent A borozó című költeménye. 1842 novemberében vándorszínésznek szegődött. Petőfi sándor kiskunsag . 1844 februárjában gyalog vágott neki a pesti útnak, hogy műveinek kiadót találjon. 1844 áprilisától júniusáig szüleinél tölti az időt, Dunavecsén. Olyan versek őrzik ennek emlékét, mint az Egy estém otthon és az István öcsémhez. 1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből.

Petőfi Sándor Kiskunsag

Szélén a sötétzöld Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja, Közbe hosszu orrát üti víz alá a Gólyafiak anyja, Nagyot nyel, és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, A vízparton pedig töméntelen bíbic Jajgat keservesen. Amott egy nagy ágas Áll szomorún, egykor kútágas lehetett, Mellette a gödör, hanem már beomlott, Be is gyepesedett; Elmerengve nézi Ez a kútágas a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét Már eleget látott. Ott van a délibáb A láthatár szélén… nem kapott egyebet, Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt Tartja a föld felett. Emerre meg gyérül A legelő, végre a nyoma is elvész, Sárga homokdombok emelkednek, miket Épít s dönt a szélvész. Petőfi Sándor verse - Kis-kunság. Nagy sokára egy-egy Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog. Tenger szántóföldek Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza, Lefelé hajlanak, kalászaikat a Nehéz mag lehúzza. A zöld búza között Piros pipacsok és kék virágok nyilnak, Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa, Mint egy vérző csillag.

Tehát lényegében a személyes érzelmek kimondása keretbe foglalja a leíró részt. Így a zárlatot lehet a nagyvárosban a Kiskunságra visszaemlékező lírai én szavaiként lehet értelmezni. A kompozíció folyamatosan, vonalszerűen halad előre. A lírai én nem egyetlen pontból figyeli meg a tájat, hanem folyamatosan előrehaladva, az utazó szemszögéből írja le a látottakat, így a nézőpont állandóan változik. Tehát a lírai én, aki felidézi a Kiskunságot, önmagát vándorként beleképzeli a tájba, aki utazik, ennek következtében egy folyamatosan mozgásban levő nézőpont jön létre. Az elképzelt utazás során az olvasó a vándor mozgását és tekintetét követi, tehát az ő szemével látja a vidéket. Petőfi Sándor: Kiskunság: Verselemzés:. A képzeletbeli vándorlás egy forró nyári délelőttön kezdődik (" Kapaszkodik a nap fölfelé ") és estig tart (" Közeleg az este "). Meghatározott iránya is van: a puszta belseje felől (" Puszta van körűlem ") haladunk az alföldi kisvárosig (" Végre ott a város "). A nyitó képben a költő a lírai ént a táj közepére helyezi (" körűlem "), amely egy kitüntetett pont, utal a romantikus személyiség kiemelt helyzetére és ráirányítja az olvasó figyelmét a lélek és a végtelen természet közti harmóniára.