a novella ironikus: a parasztok azt válaszolják: "jól vagyunk" holott ez az időszak a félelem és a megtorlás ideje volt az irónia egyetlen szóban rejlik: válaszolják viccesen a parasztok: hiszen éppen az ellenkezője igaz FOLKLÓR/ A TERMELÉS ZAVARTALANUL FOLYIK arra mutat rá, hogy milyen abszurd és nevetséges a munka kultusza, amikor mindegy, hogy az ember mit dolgozik, és van-e eredménye, csak dolgozzon. MÉG MEGKÉRDEZTE Egy felsorolás a halál vagy a tragédia bekövetkezte előtti pillanatokról. A humor forrását több esetben a lehetetlenség adja, pl. a 10. emeletről lezuhanó ember egy hosszú monológot mond benézve az egyik ablakon zuhanás közben. József Attila: Kész a leltár - diakszogalanta.qwqw.hu. MI MINDENT KELL TUDNI A szöveg egy menetjegy vagy egy bérlet hátoldalán olvasható szöveghez hasonlít. Értelmezése szinte lehetetlen, arra hívja fel a figyelmet, hogy a világ legegyszerűbb dolgát – pl. egy utazást – milyen bonyolulttá tesz az ember, illetve a hivatalos, szakszerű megfogalmazás. ÖSSZEFOGLALVA: Örkény humorosan, ironikusan, groteszk vagy abszurd módon láttatja az őt körülvevő világot novelláiban.
Örkény István saját elmondása szerint mosollyal az arcán született röviddel az első világháború kitörése előtt. Azonban élete -ahogy ő fogalmaz- innentől kezdve folytonos dekadencia. Se tehetségét nem tudta kihasználni, se akaratának érvényt szerezni; apja patikus volt, aki fiának is ezt a sorsot szánta. Célját elérve a túlbuzgó apa nem állt le -ezután fia számára a vegyészmérnöki pályát tűzte ki célul. Az ifjabbik Örkény becsülettel végigjárta pontról pontra kipipálva apja kívánságlistáját úgy, hogy a háta közepére kívánta mind a patikus, mind a vegyészmérnök szakmát. Hogy mi adott neki erőt? Örkény István - Egypercesek: LELTÁR. Egész életében tudta, hogy író akar lenni. Végigszenvedte a kötelező utat -az apával való szembeszegülés természetesen akkoriban nem volt a pakliban – de kitartóan várt. Várt, mialatt a patikus szakmát kitanulta (" mondván, ha ennek végre vége, írhatok"), ám ezt egy újabb egyetem követte ( "már csak négy és fél év, és írhatok"), de ezután kitört a háború, és az írói remények ismét elszálltak – az ifjú Örkényt a frontra rendelték, majd elfogták, a fogságban pedig újabb nemkívánatos négy és fél év telt el.
És bár reszkettem, azért mégiscsak volt valami komikus a helyzetben. A fogorvos felém tornyosult. Kinyitotta az amalgámgyűjteményét. Szép lassan egyre feljebb és feljebb emelte, láttam a szemem alsó perifériájából, de nem mertem lenézni. Mikor azonban már a szagát is éreztem, lassan kezdtem lenyugodni. Már éreztem, ahogy az orromhoz ér a doboz pereme, és aztán egyszer csak… Csönd.