Korábbi tanulmányok szerint a fák evolúciójával párhuzamosan zajlott a fejlődésük. 700 ezer évvel a robbanást követően jelentek meg a kövületek tanúsága szerint a hüvelyesek és a tanulmányozott fosszíliák legnagyobb emlősei, melyek nagyjából 50 kilogrammosok, farkasméretűek voltak, vagyis mintegy százszor akkorák, mint a meteoritot túlélő emlősök. A növekedés fő tényezője a dinoszauruszok eltűnése lehetett, ezzel ökológiai űr jött létre, amit be kellett tölteni – mondta Lyson. A táplálék minősége is szerepet játszott, a hüvelyesek és a nagyobb testű emlősök megjelenése azt mutatja, hogy ezek a növények jelentős fehérjeforrást szolgáltattak. A kutató szerint a vizsgált emlősök a nagy kihalást túlélők utódaiból vagy a máshonnan oda vándorolt állatokból fejlődtek ki az evolúció során. Dinoszauruszok khalsa meteor video. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos témákkal is foglalkozó Facebook-oldalát.
Az emlősök és madarak kládjai kis veszteséggel túlélték az eseményt. A kutatók egy részének feltételezése szerint a K-T kihalásokat egy vagy több katasztrofális esemény, például egy erőteljes aszteroida-becsapódás okozta. A kutatók jelentős része ma úgy véli, hogy ez a bizonyos meteorit, mely alapjaiban alakította át a Föld életfeltételeit, és mely elpusztította a dinoszauruszok túlnyomó többségét, Mexikóban, a Yucatán félsziget csúcsánál csapódott a Földbe, mégpedig Chicxulub falu mellett. (A település maja eredetű neve: "ördög farka". ) Ilyen lehetett a meteorit-becsapódás A kutatók szerint a dínókat elpusztító meteorit legalább 14-15 kilométer átmérőjű lehetett, és lapos szögben, 32 km/sec sebességgel délkeleti irányból érkezve csapódott be sekélytengeri környezetben. Dinoszauruszok khalsa meteor garden. A becsapódás során az emberiség történetében felrobbantott legnagyobb, 50 megatonnás "Cár" hidrogénbombánál egymilliószor nagyobb energia szabadult fel. Az ütközés nyomán közel 1000 méter magas (! ) óriás cunamit keletkezett, amely kicsapott a Mexikói-öböl északi partjaira, és egy-kétszáz kilométer mélyen benyomult a szárazföldre.
Ez azt jelzi, hogy a kréta-harmadidőszak határán bekövetkezett kihalás nagyon hamar követte az aszteroidabecsapódást. Egy másik fontos bizonyíték az aszteroidabecsapódás és a kihalás közti közvetlen összefüggésre az úgynevezett sokkolt kvarc jelenléte a geológiai leletekben. A sokkolt kvarc (a kvarc egy módosulata) akkor keletkezik, amikor a kvarckristályt hirtelen nagy erőhatás (ütés) éri. Ilyen ásványok kizárólag nukleáris robbantások és meteoritbecsapódások helyszínein találhatók. A csoport azt állítja, hogy a sokkolt kvarc nagymértékű előfordulása világszerte a kréta-harmadidőszak határáról származó kőzetrétegekben megerősíti azt a következtetést, hogy hatalmas meteoritbecsapódás történt a tömeges kihalás idején. Mindent megváltoztathat: új dologra bukkantak a dinoszauruszok kihalásával kapcsolatban. A Chicxulub-kráter 3D-s gravitációs térképe. A kép műholdról készült a Föld gravitációs mezejének kis ingadozásainak mérésével (a színek a gravitáció eltéréseit jelzik). A majdnem kör alakú kék rész a Chicxulub-kráter pereme. A szaggatott vonal a Yucatan félsziget körvonalát mutatja Az új számítások is megerősítik, hogy a becsapódó aszteroida körülbelül 12-15 kilométeres átmérőjű lehetett.
Figyelt kérdés Úgy értem mennyi idő alatt pusztult ki az összes dínoszaurusz? Gondolom nem 1-2 nap alatt. Előre is köszönöm a válaszokat. 1/2 anonim válasza: Ezzel kapcsolatban már sok sok teória napvilágot látott. A kihalásuk nagy valószínűséggel nem egy két nap alatt zajlott le. A meteor becsapódása pillanatában rengeteg állat elpusztulhatott, de a légkörbe került gázok s hamu, elzárták a növnyeket a fotoszintézis lehetősgétől, ezért először a növényvilág pusztult, ezt követte a növényevők tömeges éhenhalása, majd őket a húsevők... Ezt senki sem tudja, csak így lenne logikus. Tech: Tudósok megfejtették, mi történt az élővilággal a nagy meteoritbecsapódás után | hvg.hu. 2014. jún. 29. 01:32 Hasznos számodra ez a válasz? 2/2 anonim válasza: Igen, a becsapódás hirtelen óriási változásokat idézett elő, és vélhetően a legtöbb nagytestű állat relatíve gyorsan eltűnt a becsapódáshoz közelibb fekvő helyeken (főleg, amik a közvetlen közelben voltak), de egyes becslések szerint akár még pár százezer évig is élhettek a nem-madár dinók, mielőtt végleg kihaltak volna. 19:27 Hasznos számodra ez a válasz?