Az így kapott anyagot portlandcementtel keverik össze, és a készbeton-gyártók kiegészítő cementkötésű anyagként vagy cementkötésű kötőanyagként használhatják az előre elkészített betonanyagok, például téglák, tömbök, vagy előre gyártott szerkezetek előállítása során. A Forterával való együttműködés célja az, hogy alátámassza a kezdeményezés kereskedelmi szintű skálázhatóságát, a végtermék minőségét, valamint a technológia versenyképességét.
Először meg kell "fogni" a gázt A fent ismertetett elnyelető módszert jelenleg még kevés helyen használják a világon. Ennek elsődleges oka az ipari kibocsátás helyszínén a szén-dioxid "megfogásának" problémája. A hagyományos, kéményen keresztüli égéstermék-kibocsátás helyett ugyanis egy elnyeletőrendszert kell kiépíteni az égéstermékek számára, mely a szén-dioxidot elválasztja a többi anyagtól, és szállításra alkalmassá teszi. Az elválasztás során a kezdeti égésterméket különböző - a vegyiparban ismert - eljárásokon keresztül több lépcsőben megtisztítják a többi szennyeződéstől. A folyamat végén kapott nagy tisztaságú szén-dioxidot magas nyomáson cseppfolyósítják, majd a folyékony szén-dioxid elszállításra kerül. Ilyen rendszerek már sikeresen működnek például Kanadában és Norvégiában, de rendkívül nagy és drága beruházásról van szó, és kérdés, hogy mit nyernek ezzel az adott vállalatok. A kibocsátási kvóták hozhatnak változást Jelenleg a vállalatok még kevéssé érdekeltek a módszer alkalmazásában.
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a kibocsátás csökkentése önmagában nem elég, az ideális megoldás az lenne, ha emellett ki is tudnánk vonni a légkörből ezeket a gázokat. Erre rengeteg forgatókönyv létezik, lássuk a legelterjedtebbeket! Ültessünk erdőket! A legegyszerűbb negatív emissziós technológia az erdőültetés. A fotoszintézis folyamatát szerencsére már általános iskolában megtanulják a gyerekek: a növények szén-dioxidot vesznek fel a levegőből, majd azt vízzel és a nap energiájának segítségével oxigénné és cukorrá alakítják át. Nemrég az is kiderült az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia hivatalos folyóiratának (PNAS) kutatásából, hogy a közhiedelemmel ellentétben a frissen telepített erdők nem kevésbé hasznosak, mint az öreg erdők, sőt – szénelnyelő képességük jobb volt, mint a már régóta meglévő erdőké. A jelenséget leginkább az Egyesült Államok keleti részén lévő, a 19. század végéig a telepesek által termőterületként használt és csak azután "beerdősített", illetve Európa, Kanada és Oroszország erdőtüzek által pusztított, majd később újratelepített erdőit tanulmányozva figyelték meg.