Király Dániel szerint Eszenyi Enikő "nem egy elvetemült, gonosz boszorkány", a cél pedig nem az ő megbűnhődése, hanem hogy a hatalommal való visszaélés ne történhessen meg. Meggyőződésem, hogy amikor bántott valakit, nem azért tette, mert mások bántásában élvezetét leli. A cél nem karaktergyilkosság. A cél nem az, hogy Enikő megbűnhődjön. Király dániel színész alan. A cél az, hogy a hatalommal való visszaélés ne történhessen meg. Nem csak a következő öt évben, nem csak a Vígszínházban, nem csak a színházi szakmában: soha, sehol Kiemelt kép: Kallos Bea / MTI
A Vígszínházban töltött éveim alatt újra és újra felmerült bennem a kérdés, hogy mi az én felelősségem ezekben az esetekben; és mit tehettem volna, illetve mit kellett volna tennem, hogy megakadályozzam azt, amiről a legcsekélyebb kétség nélkül éreztem, hogy helytelen, mi több, veszélyes. Válaszom nem volt, csak mardosó bűntudatom. Nem bánom, hogy nem írtam alá a nyilatkozatot, de szeretném hangsúlyozni, hogy örülök, és rendkívül fontosnak tartom, hogy megszületett. Mert ennek folyományaként indulhat el egy párbeszéd a hatalommal való visszaélésről, a verbális erőszakról, amelyek megfoghatatlan és nehezen behatárolható fogalmak, de többek között éppen a megfoghatatlanságuk miatt elkerülhetetlenül fontos, hogy beszéljünk róluk. Jegy.hu | Király Dániel. Meggyőződésem, hogy az előbb említett kérdésekre a választ, amelyet magamban kerestem, azért nem találtam, nem találhattam meg, mert nem bennem rejlik, hanem mindannyiunkban, pontosabban a párbeszédben. A tapasztalatcserében, az élmények megosztásában. Hiszen a közös állásfoglalás csak a rajtvonal volt, a lényeg most következik, és a folyamat már elindult: azóta mindenki egyenként arról beszél, hogy hogyan élte meg ezeket az eseteket, nem feledkezve meg a saját felelősségéről.
Le akart szakadni a mennyezet. Azóta sem volt ilyen. Egészen döbbenetes volt. Emlékszem, hogy zavartan vigyorogva álltunk egymás mellett, és néztünk egymásra, hogy ez most mi… (…) " – mesélte a Vígszínház egykori tagja. A kérdésre, távol áll-e tőle az a fajta színjátszás, ami a Broadway-re vagy a Westendre jellemző, azt felelte: "Szerintem, aki a Broadway-en játszik, annak nagy valószínűséggel a Broadway volt a nagy álma. Ez volt az ő célja. Én nem azzal a céllal lettem színész, hogy napról napra ugyanazt a darabot játsszam sikoltozó tinédzsereknek éveken keresztül. Király Dániel – Wikipédia. Nekem ezek az évek nagyon hullámzók voltak. Előfordult, hogy már elegem volt, aztán egyszer csak megint erőt kaptam attól a sok szeretettől, ami felénk áradt. " A Kozmikus magány volt az első rendezése, a darabot tavaly decemberben mutatták be a Házi Színpadon a k2 Színházzal közreműködésben. "Nagyon szeretnék még rendezni. Én az a fajta fickó vagyok, aki azt érzi, hogy akármennyit is dolgozott valamivel, az biztosan szar lett.