2014. február 4. 13:16 A történelmi emlékezet által megőrzött idézet meghatározza magát a személyt, de a kort is, amelyben elhangzott. Azonban az emlékezet sokszor megcsal minket, s olyan mondatokat ad egyes személyek szájába, amelyeket vagy sohasem mondtak ki, vagy teljesen más volt az értelmük. "Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot" A híres mondás Marie Antoinette francia királynétől származik, aki azt mondta: "Ha a szegényeknek nem telik kenyérre, akkor egyenek kalácsot. " Először is, ha Marie Antoinette valóban ezt mondta, akkor sem jelentette ugyanazt, mint ma. Uralkodása idején ugyanis olyan törvény volt érvényben, hogy a pékeknek, ha kifogytak az olcsó kenyérből, a finomabb péktermékeket (pl. kalácsot) is olcsóbb áron kellett adniuk, hogy megakadályozzák a visszaéléseket. “Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot?” | Lenolaj. Marie Antoinette azonban semmi ilyesmit nem mondott, a neki tulajdonított szavak Jean-Jacques Rousseau Vallomások c. művéből származnak, s a filozófus egy hercegné szájába adta a szavakat. A legenda valószínűleg a forradalom utáni királyellenes propaganda részeként alakult ki, amikor a királyt és feleségét kivégezték.
– A nőket akkoriban, XVI. Lajos korában korántsem tekintették egyenrangúnak, bár nem hivatalosan gyakran a királyok vagy más fontos tisztviselők feleségei és szeretői birtokolhatták a hatalmat. A forradalmárok azonban arra törekedtek, hogy "eltüntessék" a nőket a nemzeti öntudatból. Nem véletlen, hogy a francia forradalom preambulumában Marie Antoinette-t azzal vádolták, hogy "túl nagy hatalommal rendelkezik férje felett". Robert Gildea szerint ennek fényében már még jobban látszik, hogy a propagandisták miért akarták befeketíteni Marie Antoinette nevét és személyiségét. Az elhíresült mondatot Jean-Jacques Rousseau filozófus, a 18. századi francia felvilágosodás egyik ismert alakja jegyezte le Forrás: Wikimedia Commons A híressé vált idézetet a pletykákkal ellentétben először Jean-Jacques Rousseau, a 18. század egyik legismertebb politikai filozófusa írta le 1767-ben az egyik regényében (Vallomások), amit a francia arisztokráciához tartozó egyik fiktív karakterének tulajdonított. Akkoriban Marie Antoinette mindössze tíz éves volt, és Ausztriában élt.
Érdekes lehet például az asztalterítés és tálalás művészete, a gasztronómia és pszichológia, vagy a gasztronómiatörténeti tanulmányok. Tudom, hogy a lexikonok, vagy bármely más munkák függelék része a legtöbb ember számára láthatatlan, de higgyék el, hogy nagyon hasznos, így például nem kell végiglapoznunk az egész könyvet, ha Jacques Decoret "saint-genix-i krokanttal tálalt lyoni kalács újabb változatát" keressük, vagy ha összedobnánk egy Le Divellec–féle almaboros rájamájat. Viccet félretéve, szerintem nagyon-nagy dolog, hogy végre hazánkban is elérhető ez az alapmű, ami egyben az első nemzetközi ívű gasztronómiai összefoglaló magyar nyelven. Ám alapvetés ide vagy oda, ez nem az a könyv, ami "jó, ha van otthon", vagy amire azt szokás mondani, hogy "senkinek a polcáról sem hiányozhat". Sajnos ez simán hiányozhat, mert az, hogy valaki szeret enni és szokott főzni még nem tesz feltétlenül fogékonnyá az alaposabb gasztronómiai ismeretekre. Ott van például a népszerű Gourmet Fesztivál, ahová bárki megválthatja jegyét egy konkrét összegért és gurménak érezheti magát egy napra, ám a látogatóknak csak egy töredéke az, akinek ez az ínyencparádé valójában szól, a szélesebb társadalmi rétegeket inkább csak frusztrál egy-egy olyan fogás, melynek nevét háromszor annyi ideig tart kimondani, mint megenni.