Érdekes, hogy Jézus halottnak nevezi a embert. Egyik tanítványa kéri: - Engedd, hogy elmenjek s eltemessem az atyámat. Jézus feleli: - Kövess engem. A halottat hadd temessék el a halottak. Jézust nem is érti meg a testi ember. Az evangéliumok mesék nekik, vagy zagyva beszédek. De vajjon nem más szemmel nézi-e az eget is a gyermek és a csillagász? A lelki ember megérti Jézus szavait, és megérti a hallgatósága felkiáltását is: - Soha ember nem szólott úgy, mint ez! E megkülönböztetésről ilyen sokat írok, - ez nincs hiába. A jó kőműves erős alapot vet az épületnek. Az élet, ha lelkiségre épül, merőben más, mint a testiek élete. A test állat. A lélek isten (Kis i-vel írott isten). A testi ember állati életet él. A lelki ember istenit. A testi ember nem lát célt, csak véget: egy gödröt. A lelki ember lát célt s tudja, hogy a gödör nem az ő végét jelenti, hanem csak a testéét. Mert a világ nem ez a Föld, az élet nem csu pán a test élete. Ennek a megértése az a híd, amelyen át a helyes utra átjuthatunk, Hibás és alacsonyrendű élet az is, amely merőben testi.
A " Ki hogy csajozik covid alatt? " threadben úgy láttam hogy bőven akadnak közöttünk olyanok akiknek a szerelmi élete már megjárt néhány gödröt. Már 5 éve élek együtt a párommal, előtte egy 4, 5 éves kapcsolatom volt, így nem volt alkalmam megtapasztalni a párkeresés ocsmány oldalát. Lennétek oly nagylelkűek hogy megosztjátok velem a legrosszabb rémtörténeteiteket a témában? Akár hosszan, akár röviden, de úgy megkívántam egy kis felháborodást és bosszankodást.