Értékelés: 121 szavazatból Egy állami áruház és sok-sok dolgozója élete elevenedik meg ebben a dallal, szerelemmel, jókedvvel és muzsikával átszőtt zenés vígjátékban. A film főhőse Kocsis, a munkásból lett igazgató, aki végre "új szellemet" visz be az áruház régi beidegződésekkel, kapitalista szemlélettel és szokásokkal gúzsba kötött életébe… Fergeteges filmvígjáték Fényes Szabolcs fülbemászó slágereivel, és olyan színészóriásokkal, mint Feleki Kamill, Latabár Kálmán és Gábor Miklós és Gózon Gyula. Forgalmazó: Örökmozgó Stáblista:
Ez a weboldal sütiket használ Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. Állami áruház (1952) - Müpa. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg. Elengedhetetlen Statisztikai Megértettem
Feleki Kamill mellett Latabár Kálmán, Gózon Gyula, Petress Zsuzsa, Turay Ida és Mezey Mária a mozi szereplői. Fényes Szabolcs szerzeménye, az Egy dunaparti csónakházban című dal pedig azóta is sláger. A film ismétlése január 23-án 16 órától lesz a Győr+ Televízióban.
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar-. Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: "Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált! " Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Vörösmarty Mihály: Névnapi köszöntés : hungarianliterature. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.
(Laurához) Kár hogy a pap megkeresztelt, Jobb volnál pogánynak, Mert pogány vagy és kegyetlen Híved fájdalmának. Vagy ha már meg kelle lenni, Mondtak volna másnak, Szép-, hamisnak, kellemesnek Csak ne Laurának. Mondták volna: légy gyönyörré Mindenek szemében, És örömnek kútfejévé Férfiak szivében; Vagy neveztek volna inkább Fájdalom napjának, Gyötrelmemnek, bánatomnak, Búm okozójának. Gyötrelem bár s bánat és bú, De az enyém volnál, Már keresztségedtől fogva Lelkemhez tartoznál. Hát ha még jobb szíved volna, Hátha még szeretnél, Lelke lennél életemnek, Drágább en lelkemnél. Vörösmarty Mihály: Szózat : hungarianliterature. Nincs az a kincs, nincs dicsőség, Melyért od'adnálak: Egy életre elég volnál Isten áldásának.
Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom! Hadd álmodjam Helviláról, Szép szeméről, szép karjáról, S ékes arca hajnaláról. Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom! Ah, csak míg te altatsz engem, Addig nem gyötör szerelmem; Addig érzem őt ölemben, Addig állok véle szemben, Ah csak addig nem tudom, hogy Szép alakja por között fogy, Por között a sírüregben, És mind mélyen és mélyebben S romlottabban száll alá. Ott, hol Rába gyors vizében Rázza árnyékát a szélben Két sudár fa, és virágzó Ágain zeng bús madárszó; Ott van dísze a világnak, Helvilája bús Csabának. Szozat vorosmarty mihaly. Ott van, s nem bocsát magához, S nem siet föl karjaimhoz, Hallgassam, vagy kérdjem őt bár, Nem hall többé, nem felel már. Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom, Légy halála életemnek S élte haldokló szivemnek.
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze; Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: "Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált! Vörösmarty mihály szózat. " Az nem lehet hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.