Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a Texasi láncfűrészes mészárlás 2003 egyik legjobban (ha nem a legjobban) várt horrorfilmje. Tobe Hooper 1974-ben az eredetivel olyan magasra rakta a lécet, hogy azt tizenkét évvel később még saját maga is alig-alig ugrotta át. Aztán jött egy hangulatosan induló harmadik rész, amelyre azt is mondhatnám, hogy egészen jó volt, ha nem láttam volna az előző kettőt. Majd néhány évvel később Kim Henkel, az eredeti írója és producere úgy gondolta, hogy megrendezi élete első filmjét – ami azóta az utolsó is – "Texasi láncfűrészes gyilkos visszatér" címmel, a főszerepben Renée Zellweger-rel és Matthew McConaughey-vel. Henkel ezzel a filmnek alig nevezhető förmedvénnyel olyan mély szintre süllyedt, ami csak nagyon kevés "rendezőnek" sikerül. A film tehát minősíthetetlenül szar, de sokaknak mégis az fáj a legjobban, hogy az első rész félelmetes és brutális Bőrpofája itt már csak egy szánalmas retardált buzi, aki női ruhákban égeti magát maximális lángon. Aztán egy tökös német fickó úgy döntött, hogy beül a rendezői székbe és megmutatja, hogy az igazi Bőrpofa nem egy köcsög, hanem egy végtelenül kegyetlen, a legvadabb állati ösztönein uralkodni képtelen szadista gyilkos.
Sok helyen olvastam, hogy vannak emberek akiknek a második 1986-ban bemutatott texasi láncfűrészes film, kimondottan elnyerte a tetszésüket (sőt olyant is olvastam akik számára az a film még jobban is bejött, mint az 1974-es film, amit én nem nagyon értek, de legyen, hisz ízlések és pofonok). Aztán ott van az 1990-ben bemutatásra került harmadik rész, ami szerintem csupán egy gyenge átlagos horrorfilm volt, de valahol megértem azokat, akiknek az is tetszett, hisz érződik rajta a 90-es évek horrorfilm gyártása. Viszont azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, amikor azt olvasom hogy vannak emberek akiknek, még ez a negyedik résszel sem volt különösebb gondjaik. Oké értem én és fentebb is írtam már, hogy ízlések és pofonok, de ez a rész ott rúgott bele és ott gyalázta meg azt, ami oly hatalmassá tette az első texasi láncfűrészes filmet, ahol csak tudta. És mindezt egy olyan ember hozta tető alá ( Kim Henkel) aki az első rész társ forgatókönyvírója is volt egyben, tehát elméletben tudhatta volna a receptjét egy sikeres, de legalábbis egy elfogadható horrorfilmnek.
Mikor először meghallottam, hogy újraforgatják az első láncfűrészes sztorit, nem tudtam, hogy mit érezzek. Örüljek-e annak, hogy újra láthatom kedvenc mészárosomat, vagy inkább attól féljek, hogy még egyszer belerúgnak az eredeti filmbe. Attól tartottam, hogy Markus egy lágyabb, teljesen felesleges remake-et fog csinálni, a modern tinihorrorok bizonyos sablonjait követve, de nem ez történt. A 2003-as Texas Chainsaw Massacre képi világában is és hangulatában is kísértetiesen emlékeztet az első részre, és aki azt hiszi, hogy ez a film durvaságában alulmarad az elődökkel szemben, az alaposan csalódni fog (a kampóra akasztgatós jelenetek soha nem voltak ilyen élethűek! ). A buta horrorfilmekkel szemben itt hőseinket nem csak testileg kínozzák meg – noha abban sincs hiány -, hanem lelkileg is, márpedig igazából a kettővel együtt lehet olyan hatást elérni, hogy a néző féljen és undorodjon, az érdeklődés viszont egy pillanatra se lankadjon. Ebben persze jókora szerepük volt a színészeknek is, akik egytől-egyig remek alakítást nyújtanak (jó ötlet volt az is, hogy nem szerepeltettek sztárszínészt a filmben, így az még "élethűbbnek" tűnik).
Értékelés: 97 szavazatból Miután a városiak ráébredtek, hogy a Sawyer-ék felelősek a környéken történt mészárlásokért, a felbőszült csőcselék porig égette a Sawyer házat, és megölte a család minden egyes tagját. Legalábbis azt hitték, hogy mindenkivel végeztek. Évtizedekkel később egy fiatal nő, Heather örököl egy texasi birtokot a rajta álló kastéllyal, és úgy dönt, hogy barátaival alaposan megszemléli örökségét. Az alagsorban azonban elképzelhetetlen dolgok várnak rá. Stáblista:
Az Orosházi Juhász Balázs Gyűjtőklub Évkönyve 1986-1988 [antikvár] Balogh Ferentz, Balogh György, Beck Zoltán, Brestyánszky Béla, Csizmadia Lajos, Dr. Borszéki (Buzeskó) Antal, Dr. Hévvízi Sándor, Dr. Kiss A. Szegedi Tudományegyetem | Dr. Döbör András dékán Egészségfejlesztésért Emlékérmet adott át Prof. Dr. Demetrovics Zsolt, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjának és Kissné Dr. Kapocsi Erzsébet mestertanárnak. Sándor, Dr. Krupa András, Dr. Zilahi Lajos, Elek László, Farkas Elemér, Fülöp Béla, Gyenge Antal, ifj. Sain Márton, Kalmár Pál, Kiss Horváth Sándor, Kiss Horváth Sándorné, Kiss Imre, Nagy Gyula, Pados Pál, Pleskonics András, S. Szabó Ferenc, Sain Márton, Sándor Antal, Sin Lajos, Sitkei József, Szemenyei Ádám, Tóth Kálmán, Török Barnabás, Varga Gáborné, Verasztó Antal Szállítás: 3-7 munkanap Antikvár Egy kisváros a maga létét sokféle módon megélheti. Lehetséges mód a tényszerű létezés, belesimulva a nagy egészbe, s ily módon csak egy éléstér a polgárok számára az ittlevés. Van más lehetőség is, történetesen az, amikor a sajátosan formálható, a polgárok...
A koncert után Zsigmond Zoltán zongoraművészt kérdeztük. 2017. március 08. A magyar tudományos és művészeti élet képviselői közül tizenegy embert, köztük Bálint Gábor szegedi belgyógyász professzort választotta tagjává az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia. 2017. március 07. Wodala Márk, a Szegedi Tudományegyetem volt hallgatója mintegy húsz éve szinkrontolmácsként tevékenykedik. Számos neves rendezvényen, konferencián dolgozott már, legutóbb a 2017-es Oscar díjátadó gálát. Szegeden született, most Budapesten él, gyakran hívják külföldre is dolgozni. Édesapja szintén tolmács, édesanyjáról pedig egy díjat is elneveztek, amit húsz éven keresztül adtak át az SZTE angol tanszékén tanuló, kiemelkedő teljesítményt nyújtó hallgatóknak. Interjúnkban Wodala Márk többek között a szinkrontolmácsolás kihívásairól, az Oscar gáláról, és az SZTE-n eltöltött éveiről mesélt nekünk. 2017. március 03. Egyedüli résztvevői Kelet-Európából a szegedi idegkutatók, gyógyszerészek és biológusok az EUROHEADPAIN programnak.