Szöveg Kányádi Sándor: Volt egyszer egy ember — vers Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig pipája, dohánya, felköltözött lakni egy nagy cserefára. Ott egész nap füstölt, a füsttől meg prüszkölt. És addig mind füstölt, addig-addig prüszkölt, odalett a fának minden makkja, lombja, se pipa, se hozzá füstölnivalója. Mit volt mit tennie, lemászott a fáról, font egy hosszú ostort a kenderszakállból. Azzal csettinget most, a fa alatt állva, s várja, hogy majd lenne pipája, dohánya.
·"Volt egyszer egy ember" · A nagy elődnek emlékül "A hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bízván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellentálló, mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt. " Krúdy Gyula Író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere A nyíregyházi múzeum alapítójának halála óta egy év híján kerek száz esztendő telt el. Családja, a város, s annak több intézménye – a múzeum, kulturális egyesületek, a kórház – azóta számos módon emlékezett meg a nagy elődről. Jósa nevéhez a hálás utókor számos jelzőt ragasztott, amelyek mögött színes élete, szerteágazó munkássága áll. Így ismerhetjük őt polihisztorként, mint nyíri tudós, múzeumalapító régész, lovagrenddel kitüntetett, kórházfejlesztő tisztifőorvos, hat gyerekes családapa, feltaláló, publicista vagy éppen nyíri kurucként aposztrofált hazafi.
Részletek Gyűjtötte Sebestyén Ádám Szerkesztette Kovács Ágnes Könyv címe Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék Kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Azoknak annyi gyerekük volt, mint a rosta lika, még eggyel több. A szegény embernek volt két ökröcskéje, s mindennap elment az erdőbe szántogatni. Egyszer, amikor szántogatott, hall valami sírást. - Mak-mak-mak! Megy oda, nézi, ugyan mi lehet az a sírás, hát egy jókora nagy medve verekedett egy kicsi nyulacskával. Pofozta a medve erről is, arról is a nyuszikát. Nagyot kacagott a szegény ember, amikor ezt meglátta. Megharagudott a medve. - Megállj, te szegény ember, kikacagtál! - Hát hogyne kacagtalak volna - mondja a szegény ember -, amikor egy ekkora hatalmas nagy medve megver egy kicsi nyulacskát! - Na, megállj, te szegény ember, most megeszlek téged is s az ökreidet is! Megijedt a szegény ember, hogy most mi lesz.
Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett. Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annak idején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni. Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva: – Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól. – Dehogynem emlékszem, mondja a gazda amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk. – A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret. – Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte. – De miért? – Miután már nem volt meg a kecském, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem.
Ha szeretnél most játszani KATTINTS IDE és írd be a chatbe, hogy DAL.
Én elbújok egy bokor mögé, s mikor jő a medve, kürtölök. A medve megijed, azt hiszi, hogy vadászok jönnek, még ő kér téged, hogy rejtsd el valahová. De míg estére kerekednék az idő, hozok én neked egy szeneszsákot a szénégetőktől, s abba a medvét belebújtatod. Akkor én előjövök a bokor mögül, s kérdem tőled: "Mi van abban a zsákban, te szegény ember? " Mondjad, hogy szenes tőke. "De már azt nem hiszem", mondom én. "No, ha nem hiszed, mindjárt elhiszed", mondjad te, s vágj a fejszéddel, ahogy csak tudsz, olyan erővel a medve fejéhez. Azzal a róka elszaladt, s egy óra sem telt belé, hozott egy szeneszsákot a szegény embernek, aztán elbújt a bokor mögé, s várta a medvét. Hát amikor a szegény ember elvégezte a szántást, jött csakugyan a medve, s messziről morogta: - No, szegény ember, most vége az életednek. De bezzeg egyszeriben inába szállott a bátorsága, mert a róka a bokor mögül elkezdett kürtölni. - Jaj, jaj, szegény ember, nem bántlak, csak bújtass el valahová! - Én nem tudom - mondja a szegény ember -, hová bújtassalak, hacsak ebbe a szeneszsákba be nem bújsz.
- Jól van - mondta a medve -, meghagyom az életedet estig, csak eredj szántani. Visszament a szegény ember az ekéhez, de majd felvetette a nagy búbánat, olyan szomorú volt, mint a háromnapos esős idő. Történetesen arra vetődik egy róka, köszönti a szegény embert, s kérdi: - Miért búsulsz, földi? - Haj, ne is kérdezd, róka koma, nagy az én bánatom! Mikor a szántást elvégzem, idejön a medve, s megöl engem is, az ökreimet is. Mondja a róka: - No, azért ne ereszd búnak a fejedet, majd segítek én rajtad, hanem aztán mit fizetsz? - Hát, én mit tudjak fizetni - kesergett a szegény ember -, mikor semmim sincs az égvilágán. - Na, de mégiscsak van valamid - mondja a róka -, ahol van ökör, van ott tyúk is, kakas is. "Az ám - gondolja magában a szegény ember -, van a feleségemnek kilenc tyúkja s egy kakasa, azt a rókának ígérem. " Egyszeriben kezet csaptak, megegyeznek, hogy a szegény ember kilenc tyúkot s egy kakast ad a rókának, ha megmenti az életét. Azt mondja most a róka: - Hallgass ide, szegény ember!
A kérdezni, konzultálni óhajtók egy rövid regisztráció után ingyenesen vehetik igénybe a szolgáltatást. Az orvostudomány folyamatos fejlődése és az életminőség javulása ellenére egyre nagyobb szükség van a hospice ellátásra, gondozásra. Érdemes időben kérdezni, illetve megjegyezni a konzultáció elérhetőségét, hogy szükség esetén azonnal cselekedni lehessen az érintett beteg érdekében!
Belgyógyász a közeledben Bakonya, Bátaszék, Beremend, Bikal, Bóly, Bonyhád, Döbrököz, Dombóvár, Geresdlak, Görcsöny, Harkány, Hetvehely, Hosszúhetény, Kémes, Keszü, Kökény, Komló, Kozármisleny, Mágocs, Magyarszék, Máza, Mecseknádasd, Mohács, Mosdós, Nagyharsány, Nagymányok, Nagypeterd, Pécsvárad, Pellérd, Sásd, Sellye, Siklós, Somberek, Somogyapáti, Szabadszentkirály, Szajk, Szalánta, Szálka, Szentlászló, Szentlőrinc, Szigetvár, Újpetre, Villány, Vokány Belgyógyász más országokban Cseh Köztársaság, Moldova
Onyx Orvoscsoport - Pécs, Szigeti út 41. +36 72 270 052 +36 30 598 3848 BELGYÓGYÁSZAT GASZTROENTEROLÓGIA Gasztroenterológus-belgyógyász "Pályám során minden évben részt vettem rangos hazai és nemzetközi kongresszusokon, posztgraduális kurzusokon, több hazai rendezvény felkért előadója voltam (47 idézhető abstract és cikk jelent meg tudományos munkáim nyomán, ebből 32-nek első szerzője vagyok). " Orvosi diplomát 1993-ban a POTE-n szereztem "cum laude" minősítéssel. Pályámat Simon professzor (akkoriban a Magyar Gastroenterologiai Társaság elnöke, az Európai Endoscopos Társaság elnökhelyettese) mellett kezdtem a Szekszárdi Kórházban majd a családalapítás a Veszprémi Kórház Gastroenterologiai, Nephrologiai és Haematologiai Belgyógyászatára szólított, itt tevékenykedtem 1999-ig. Ekkor meghívtak a Pécsi Honvédkórház Belgyógyászatára, ahol Endoscopos munkacsoport vezető, majd adjunctusi kinevezést is kaptam. 1998-ban belgyógyászatból, 2001-ben gastroenterologiából szereztem szakvizsgákat. A 2002-es jogutódlást követően több mint 9 évet a Pécsi Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Klinikáin dolgoztam (2011. januártól klinikai főorvos beosztásban), közben 2007 és 2010 között munkahelyem a Dombóvári Szent Lukács Kórház Belgyógyászata volt, ahol megbízott osztályvezető főorvosi beosztásban dolgoztam.