Járt erre egy paraszt a másvilágról, oszt mondta, hogy pénz kéne a mi Mujánknak: nem tud magának dohányt venni meg nem tud mivel kávét fizetni a cimboráknak; hát odaadtam neki a pénzt, ami az erszényedben volt, vigye el neki. A török meg: - Merre ment? Merre ment? Mondja neki az asszony, hogy a patak mentében. Felpattan a lóra a török, csak úgy a szőrére, aztán uzsgyi! – a patak mentében! A furfangos Hero meg, ahogy látja, hogy a török kergeti, csak még jobban fut! Odaér egy domb alá a vízimalomhoz, berohan, rákiált a molnárra: - Szaladj, ha kedves az életed! Jön a török, hogy levágjon. NÉPEK MESÉI » GYULAISULI KÖNYVTÁR. Add ide a satyakodat, te meg vedd az enyémet, aztán szaladj fel a dombra a malom mögött. Látja a molnár, hogy jön a török a lován, nem is ér rá kérdezni, miért akarja levágni, odaadja Herónak a sapkáját, amazét meg a maga fejébe nyomja, és máris rohan a malom mögé, fel a dombra. A furfangos Hero felteszi a molnár sapkáját, no meg behinti magát liszttel, hogy igazi molnár legyen. Közben a török is odaért a malom elé, leugrik a lóról, és berohan a malomba: - Hol az az ember, aki épp az imént ment be a malomba?
Mondja neki Hero: - Ott láthatod, amint megy fel a dombra. Erre a török: - Fogd csak egy kissé a lovamat! Hero fogja a lovat, a török meg megy föl a dombra, keresi a molnárt erre is, arra is a bükkösben. Végre rátalál, megragadja, és rárivall: - Hol a pénz, amit azzal csaltál ki a feleségemtől, hogy elviszed Mujának a másvilágra? Hányja magára a keresztet a molnár, fogadkozik: - Az úristen áldjon meg, gazduram, színét se láttam én se a feleségednek, se Mujának, se pénznek. Addig-addig magyarázza neki, míg végre amaz megérti, hányadán is áll a dolog. Rohan hanyatt-homlok vissza a malomba: hát, ott mit lát?! A furfangos Hero felült a lóra, és elillant, mint a kámfor. Mit tehetne a török, gyalog baktat vissza a feleségéhez. Látja az asszony ló nélkül, csak rákiált: - Hé, ember! Mit tettél? A csodálatos hajszál mise en page. Mondja neki az ura: - Te pénzt küldtél neki, hogy vegyen magának kávét meg dohányt, és meg elküldtem neki a lovat, hogy ne járjon gyalog.
My Apps A sirály a király?
A világhírű cseh rendező rögtön megadja a beszélgetés alaphangját: okostelefon-kamerával pásztázza a sajtót. Amikor Vášáryová megérkezik a maga teljes ragyogásában, nyílt színi csókkal üdvözli. Most villognak ám csak a vakuk! "Ez már nem fotózás, hanem orgia" – mondja Menzel, majd bejelenti, hogy ebből kisfilmet forgat. A fesztivál életműdíjasa, aki harmincévesen kapott Oscart a Szigorúan ellenőrzött vonatokért, nem tulajdonít nagy jelentőséget az ilyen kitüntetéseknek. "Sok Oscar-díjas filmre már nem is emlékeznek. Az én filmemet viszont ma is gyakran vetítik, és nézhetőnek tartják. Számomra ez a legnagyobb elismerés. " Menzel emlékszik arra, hogy amikor kezdő filmes volt, az idősebb kollégák "kissé fennhordták az orrukat", és most időnként ugyanezt figyeli meg saját magán, és ugyanúgy megkapja az ironikus megjegyzéseket a fiataloktól, ahogy annak idején ők tettek ilyeneket. De azért vannak filmek, amelyek ma is nagyon megragadják. Ilyen volt a Saul fia, amely álmatlan éjszakákat okozott neki, és boldog volt, hogy nem neki kellett megcsinálnia.