A kezeletlen gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) felnőttkorban is komoly problémákat okozhat, a későbbi karrierre és az érzelmi életre egyaránt kihatással van - figyelmeztetett Dr. Pulay Attila. A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika szakorvosa hangsúlyozta, az átlagos mértékű stressz az ADHD-val küzdőknek sokkal nagyobb nehézségeket okoz, mint egy egészséges embernek. Hozzátette: esetükben két és félszeres a válások aránya. A felnőttkori ADHD tünetei és jelei - Egészség - 2022. A felnőttkori ADHD a magyar lakosság 2, 5 százalékát érinti Ezt epidemiológiai vizsgálatok is megerősítik. Nem minden érintett kér segítséget, kerül kapcsolatba az ellátórendszerrel, de a felnőtt ADHD-val kapcsolatos ismeretek fejlődésével, illetve a területen dolgozó szakemberek számának növekedésével egyre gyakrabban születik meg ez a diagnózis felnőttkorban is. Nyolcvan százalékban genetikailag meghatározott, erősen öröklődő idegfejlődési zavarról van szó. A tünetek egy része általában már gyerekkortól megfigyelhető, és bár a zavar kinőhető, az esetek 50-60 százalékában a tünetek részben vagy egészben felnőttkorban is megmaradnak – hívta fel a figyelmet a szakember.
Felnőtt ADHD tünetei Probléma a feladatra való összpontosítással Nyugtalanság érzése Szervezeti problémák Könnyen frusztrált érzés Rossz időgazdálkodás Impulzív döntéshozatal Hangulatváltozások tapasztalása Rossz stressztűrő képességek Ezek a tünetek az élet több területén is problémákat okozhatnak. 2 A kezeletlen ADHD -ban szenvedő felnőtt küzdhet az iskolával vagy a folyamatos foglalkoztatással. Az impulzív viselkedés jogi problémákhoz, balesetekhez, kábítószer- vagy alkoholfogyasztáshoz vagy rossz fizikai egészséghez vezethet. A hangulatváltozások és a fókuszálási problémák szintén problémákat okozhatnak a családdal, barátokkal és partnerekkel. E problémák súlya alacsony önértékeléshez is vezethet, különösen akkor, ha egy személy lustának minősíti magát. 3 Hogyan diagnosztizálják a felnőttek ADHD -jét? Fontos, hogy beszéljen orvosával vagy pszichiáterével annak felmérése érdekében, hogy a tünetek megérdemlik -e az ADHD diagnózisát. Sok felnőtt küzdhet a fókuszálással vagy az időgazdálkodással az élet különböző pontjain, de az ADHD diagnosztizálásához a tüneteknek folyamatos problémákat kell okozniuk a munkahelyen, otthon vagy a kapcsolatokban.
AdvertisementAdvertisement feledékenység 5. Felejtsd el Az embernek időnként el kell felejtenie a dolgokat, de az ADHD-vel rendelkezők számára a feledékenység része a mindennapi életnek. Ez magában foglalhatja rutinszerűen megfeledkezve arról, hogy hol vagy valamit, vagy milyen fontos dátumokat kell tartania. Néha feledékenység lehet bosszantó, de nem fontos; máskor komoly lehet. A lényeg az, hogy a feledékenység káros lehet a karrierekre és a kapcsolatokra, mert összekeverhető a gondatlansággal vagy az intelligencia hiányával. Hirdetés impulzivitás 6. Impulzivitás Az impulzivitás ADHD-ben szenvedő embernél többféleképpen is megnyilvánulhat: beszélgetés közben megszakítva másokat társadalmilag alkalmatlanná válni feladatok áthaladása a szokások gyakran jelzik az ADHD-t. Az impulzus vásárlása, különösen az olyan tárgyak esetében, amelyekről a személy nem engedheti meg magának, a felnőtt ADHD gyakori tünete. Reklám Reklám Érzelmi problémák 7. Emotikus problémák Az ADHD-vel való élet úgy tűnik kaotikusnak, mintha az érzelmeid folyamatosan folytak.
Őszi kabátlobogás – ez a címe Tóth Krisztina írónő legelső könyvének, amely 1989-ben jelent meg. Akkoriban még nem ment olyan gyorsan a könyvkiadás, mint ma. Csak négy évvel azután jelent meg a kötet, hogy a Móra Kiadónál eldöntötték, könyv legyen a kéziratból. Aztán elsőkönyves szerzőből sokkönyves író lett. Tóth Krisztina egy diákíró körbe járt, és a kör vezetője, Mezey Katalin javasolta, hogy próbáljak összeállítani egy kötetet. – A Móra Kiadóhoz vittem a verseket, ahol Rózsa Endre költő dolgozott szerkesztőként. A Kozmosz könyvek elsőkötetesek sorozatába igyekezett betenni a kéziratot – emlékszik vissza az írónő. Az egyik lektor javasolta kiadásra, a másik nem. Végül elfogadták a kéziratot. A szerkesztővel harmonikusan zajlott a munka. Személyesen tartották a munkakapcsolatot. – Akkoriban bonyolult volt telefonálni egy nagy kiadóba. Tóth krisztina iron man. A szerkesztőm ráadásul betegeskedett, ritkán volt bent a munkahelyén. Sajnos pár évvel később meg is halt. Mindig előre kellet egyeztetni az időpontokat, és tudtam, mekkora erőfeszítés neki egy stroke után bemenni a könyvkiadóba – mondja az írónő.
Az író is elsősorban olvasó. A Könyves Magazin sorozatában írókat kérdezünk olvasási szokásokról, az éjjeli szekrényen heverő könyvekről, és arról, milyen regény határozta meg az életüket. Tizenegy kérdés az olvasásról. Ezúttal Tóth Krisztina, az Akvárium, a Pixel és a Fehér farkas szerzője. A sorozat korábbi válaszolói: Láng Zsolt, Mucha Dorka, Krusovszky Dénes. Mit olvasol épp? Sofi Oksanen A kutyafuttató című regényét ( kritikánkat, interjúnkat és beszámolónkat a linkeken olvashatjátok - a szerk. ), fordította Bába Laura. Most fejeztem be Linda Boström Knausgard Isten hozott Amerikában című regényét ( interjúnk, recenziónk, beszélgetésünk a könyvről - a szerk. ), amelyet Papolczy Péter fordított. Milyen olvasó voltál gyerekként? Tóth Krisztina - Foxbooks. Melyik gyermekkori olvasmányod volt nagy hatással rád? Körülbelül ötödik osztályos koromtól olvastam rendszeresen. Az első nagy élmény Halasi Mária Az utolsó padban című ifjúsági regénye volt. A perifériára szorult kislányt nagyon szerettem a könyvben. Még a sárga pöttyös borító is előttem van.
Költőként indultam, több, mint tíz kötetem megjelent, amikor prózába kezdtem. De ennek is már vagy tizenöt éve, és felváltva írok hol ezt, hol azt. A vers másfajta sűrítettséget kíván, és a versírás számomra nem olyasvalami, amit rendszeresen lehet művelni. Illetve lehet, csak minek. Számomra a vers nem produkció, nem szórakoztató termék, hanem valamiféle üzenet a lényem legmélyéről, szövegvillanás, amelyben a világ titokzatos összefüggései mutatkoznak meg, szóval a vers ajándék. Ajándékot meg nem mindennap kap az ember, azt ki kell érdemelni. Rendszeres munkával, belső figyelemmel, fegyelemmel. Marcsi néni: Gyermekkönyveid közül melyik a legkedvesebb számodra? Tóth Krisztina: Az az igazság, hogy mindegyik fontos, nehezen tudnék egyet kiemelni. Az Orrfújós mese Lili lányom influenzája alatt született. Takony úr és a felsége egy kisfiú orrában laknak, és onnan kell őket kiköltöztetni. Megrendítő csönd és a tengerpart szobrai – a Nemes Nagy Ágnes-turné Cassinóban és Nápolyban – kultúra.hu. A gyerekek imádják, és onnantól fogva nem kell őket noszogatni, hogy fújják ki az orrukat. Marcsi néni: A Zseblámpás mesék olyan könyv, melyben a gyerekek figyelmét titkokra, varázslatokra, egyúttal mégis a valós világra irányítod rá.
– Ó, jaj! – vakarta a fejét a kislány. – Úgy látszik, egész állatóvodát kell nyitnom! Móni mókuskát megtörölgette, megetette dióval, aztán berakta egy cipősdobozba. Utána Sanyi sünit vette gondjaiba: neki adott ebédre egy éticsigát és három szem szőlőt. Sanyi hálásan pislogott, aztán álomba szenderült. Ricsinek, a kisrigónak egy földigiliszta jutott, aztán Lili neki is készített egy puha kis fészket gombolyagból. – Majdnem olyan, mint az otthonom volt – csipogta Ricsi, majd álomba szenderült. Amikor a fáradt állatkák felébredtek, rögtön egymást keresték. Sanyi a kisrigót hiányolta, Ricsi tudni akarta, hogy van Móni, az ázott mókus, Móni pedig arról érdeklődött, hogy felébredt-e már Sanyi süni. Lili mindhármukat letette a fűbe. Először egy dióval labdáztak, de a kisrigónak még sajgott a szárnya, és azt javasolta, inkább énekeljenek. Ez Sanyinak és a Móninak nem ment. Tóth krisztina ironman. Igyekeztek követni Ricsi trilláját, de csak hangzavar kerekedett belőle. Móni fára szeretett volna mászni, de Sanyi hiába próbálkozott, rövidke lábaival csak a fakérget kaparászta.
Szerinte nagyon nehéz művelt, félénk hangokkal a "fogalmatlan, lármás tömegeknél hangosabbnak" lenni, ő csak azt akarja, hogy nyugalomban, zárt ajtók mögött dolgozhasson. A magyar nyilvánosságról azt mondta, hogy "Orbán cirkusza" zajlik. Toth krisztina iro. Szót ejtett arról is, hogy szerinte Magyarországon központosítják a hatalmat. Ahogy az ország, úgy a kormányzás is férfiközpontú, Magyarország pedig a posztszovjet befolyási terület felé kerül vissza – tette hozzá. Kiemelte: nem volt arra felkészülve, hogy az ország nagy része ennyire gyűlölködő rasszista. Elmondta azt is, hogy a gyermekét nemrég egy állami iskolából zsidó magániskolába íratta át, mert azt érezte, hogy a kijelentése miatt a gyermekét is támadni kezdték.
Ennek az orvosnőnek a lánya Ágnes. Vele veszi fel a kapcsolatot egy szikh férfi, aki – mint egy másik történetből megtudjuk – Jean-Philippe szerelme, Jean-Philippe anyja, Gavriela az első fejezet egyik hőse (másutt azért kesereg, hogy nem lesz unokája). A narrátor folyamatosan érezteti velünk, hogy részese a történetnek. Időnként együtt utazik főhősével, máskor mindentudó elbeszélő, aki a hálószobatitkokat is ismeri. Elbeszéléstechnikájában feltűnő vonás, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a történet az író kénye-kedve, tetszése szerint alakítható, másképp is megtörténhetne: Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány. (…) a kislány neve Irena. Litván, Vilnából jött. Összevissza beszélek, mert mindent egyszerre szeretnék elmondani. Hogy is lenne litván! (…) Valójában – és ez az igazság – Gavrielának hívják. Szalonikiben született, és 1943 februárjában kerül Auschwitzba. Túléli a háborút, de elveszti az anyját és a hazáját. Bemutatkozás – Tóth Krisztina. Később Párizsban telepszik le és francia könyvelő lesz belőle.
Amikor a város határába ért, el is gondolkodott raja, hogy hol hozhatná egy kicsit rendbe magát. Látott egy nagy, fehér szökőkutat. Levetette az ingét, kilögybölte, aztán megmosta az arcát is, és letisztogatta szépen a cipőjét. Arra jött egy rendőr, és szigorúan nézett Rubóra. Nem szabad a szökőkútban fürdeni, hallod-e? – kiáltott rá. Rubó elnézést kért. Szépen visszavette az ingét, ment tovább. Kicsit nedves volt még az ing, de nem bánta, mert erősen sütött a nap, és legalább hűsítette a hátát. Nagy volt a forgalom, villogtak a lámpák, buszok kanyarodtak. Rubó csak kapkodta a fejét. Az is aggasztotta, hogy itt, ebben a hatalmas városban minden sarkon akadt egy pék. Tele voltak a kirakatok parasztkenyerekkel, kakaós csigával, zsemlével, kiflivel, cipóval. Rubó megfigyelte, hogy a városi kifli kicsit kevésbé görbül, mint az otthoni. Más kifogásolnivalót nem talált a szépen megsütött, kosarakba pakolt pékárukban. Betért egyik ilyen nagy, fekete cégéres péküzletbe, és megkérdezte, nincs-e szükségük pékre.