Mindketten létező, nagyon is aktuális problémákat járnak körül, mindkettő egy gimnazista korú lányra összpontosít, aki elkövet egy-két hibát, és ezáltal olyan támadások célpontja lesz, melyek az öngyilkosság felé hajszolják, és mindketten más nézőpontokat is megvizsgálnak. De míg a 13 Reasons Why belső monológokkal kísért, gyakorta színpadias dráma mellett teszi le a voksát, és sorozatjellegéből is fakadóan gyakorta csapong, addig a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:-) fókuszált, sallangoktól mentes történetet mesél el - egy olyat, ami bárhol bármelyik iskolában megeshet. Szintén nagyon fontos fegyvertény Schwechtje filmje mellett, hogy egyáltalán nem misztifikálja túl a tinédzsereket. Nem próbálja meg őket koruknál idősebbnek, eszesebbnek, tapasztaltabbnak beállítani. Remélem legközelebb sikerül meghalnod szereplők. Még a főszereplő Eszter is csak egy jó szándékú, de egyszerű lány, Péter nem fog túllépni gátlásain, Beni pedig úgy mutat pozitív előrelépést, hogy ugyanakkor megmarad egy seggfej bully szintjén. Félelmetesen hiteles figurákat látunk megelevenedni a vásznon, még ha archetípusokról is van szó, és érdemes figyelni a hátteret is, hogy még jobban összeszoruljon a torkunk - amennyiben saját gyerekeinket, öcséinket és húgainkat (vagy akár saját magunkat! )
Mint ahogy remekül példázza azt is, hogy áldozatokból lesznek a későbbi bántalmazók, akik onnantól nem érdemelnek sajnálatot, hogy pontosan azt teszik egy másik emberrel, amit ők sem bírnak. A szülők is szégyenletesek egytől-egyig. Következetesség nuku, – a lányok tegyék el a telefont, mert lehet chat nélkül élni, de a mama azonnal ugrik, ha a pasija rácsipog – elvárják a gyerekeiktől a felnőtt viselkedést, közben szerelmi téren ugyanolyan gyerekesen, elhamarkodottan és eszeveszett, hormon-vezérelt módon viselkednek, mint ők. Csak nekik még épkézláb mentségük sincs rá. Aztán az ilyenek tátognak tágra nyílt szemmel, és tátott szájjal hüledeznek, hogy hogyhogy nem hallgat rájuk a gyerek, miért nem mond el nekik semmit, és miért keveredik állandóan bajba. Magyar tinifilm készült "Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)" címmel. Azért, mert alkalmatlanok mind arra, hogy példát mutassanak, mind arra, hogy támaszt nyújtsanak. A főszereplő anyja ugyanolyan esztelenül ugrál a férfiakra, mint a lánya, és ugyanúgy mindent a háttérbe szorít, ha feltűnik a színen A PASI.
A Peti gyerek anyja szintén nem lát tovább a pasijánál, – bár az nem tiszta, honnan a meggyőződés, hogy az egyedülálló anyák mind ilyen megveszekedett, férfifaló ösztönlények – szemrebbenés nélkül rákényszeríti a gyerekeit, hogy együtt éljenek valakivel, aki tök idegen a számukra, csak azért, mert ő épp szerelmes. Szépen tükrözi a viselkedése a magyar mentalitást; a szülői házban a gyereknek kuss a neve, nincs semmi joga, a szülő tulajdona, ha valami meg nem tetszik, el lehet költözni. Tipikus gyerekelnyomó mintaként meg rákényszeríti arra is a gyerekét, hogy ölelkezzen az új pasival, mikor egyértelműen nem akar a gyerek fizikai kontaktust létesíteni vele; amihez nincs joga. Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) - Filmkritika | MoziverZOOM. Ha a pasi az anyukánál egy hajszálnyival is normálisabb lenne, akkor ennél a jelenetnél rögtön felszólalt volna, hogy nem kell erőltetni, majd megölel, ha úgy érzi, ő is akarja; de nem tette, csak kéretlenül rátelepedett egy családra, aztán jópofizásnak álcázva parancsolgatott is. A nagymenő srác is elég nevetséges volt, bár otthon nála se stimmelt valami.
Ha valakinek kétségei akadnának, az nézzen meg Ranódy László Árvácská jából pár ide illő jelenetet. Tudni fogja, hogy miről beszélek. Az internet előtt, konzervált világban éltek a mostani negyvenesek. Majd ugyanazt tanították a tanárok és a könyvek, mint a betűvetés tudományába már beavatott őseiknek. Azóta, persze megváltozott a tanítási metódus. Remélem legközelebb sikerül meghalnod teljes film. Gyerekeink szemében, saját távirányítóval bötéző nagymamáink lettünk. A gyerekek úgy bújnak el a virtuális sarokba előlünk, ahogy csak akarnak. Annyit árulnak el a villámgyorsan változó informatikai újításokról a felnőtteknek, amennyit csak jónak látnak, és akkor sem biztos, hogy azt sikerül a tanároknak, szülőknek befogadniuk. A számítógépes elvarázsoltságban kiemelkedik Japán (mint, a filmben is kapunk erre némi utalást), és az ott akár vírusként terjedő pszichológiai betegségek. Amilyen például a hikikomori, az emberi kapcsolatoktól való teljes elzárkózás. De nem kell az ennyire széles sáv, hiszen szinte mindennaposak az óvó erők elől rejtve maradó pszichológiai sérülések.
Mikor látja, hogy Eszter ellen kész gyűlölethadjárat indul az osztálytársaiktól, és a lány öngyilkos próbál lenni, berohan hozzá a kórházba. Személy szerint nagyon nehéz eldönteni, hogy ezt a fiút gyűlölni, szánni, vagy szeretni lehet-bennem azt gondolom, mindhárom érzés megvolt. Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – Budapesti Távmozi. Szerintem rendkívül pozitív a filmben, hogy nem érződik benne a rengeteg erőltetett "fiatalosság", hanem hiteles, sallangoktól mentes képet kapunk. A z osztálytársak reakciója is abszolút hitelesnek tűnik számomra, pedig valójában teljesen illogikus, hogy ennyire gyűlölik a lányt- hiszen kedvenceik szexi képeivel és videóival tele van a net, gondoljunk csak a Kardashian lányokra. A legjobb összetartó erő azonban, ha lehet egy közös ellenséget gyűlölni, kibeszélni és utálni-Itt pedig Eszter kapja meg ezt az áldozat szerepet. Gyakorlatilag mindegy is, mivel védekezik, hiszen mindenki elfordul tőle. A film rendkívül emlékezett a "13 okom volt " szériájára, ahol Hanna Baker semmi olyat nem csinált, amit ne csinálna meg egy átlag tini- a véletlenek tragikus egybeesése alapján viszont mégis számkivetetté vált.
Mostanság egyre többször elénk kerül a kiskorúak zaklatásának vagy a személyiségi jogok semmibe vételének a problémája. Cikkek jelennek meg hollywoodi filmcézárok szereposztó díványairól, tényfeltáró nyomozásra emlékeztető előrukkolásokkal találkozunk fiatal kóristák elnáspángolásáról, vagy elfojtott emlékek tolulnak elő valamikori kényszerhetyegésekről. Az áldozatok üldözőbe veszik egykori megrontójukat. Újra eszünkbe jut Polanski ügye, vagy hasonló apropó folytán nem láthatjuk, elkészülte ellenére, az új Woody Allen-filmet. Persze nagyon fontos itt a kontextus is. Az ártatlanokat mindig is meg kell, hogy illesse a felelős társadalom védelme. Remélem legközelebb sikerül meghalnod indavideo. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy a szexuális forradalom hetvenes évekbeli tágra nyílt világképe a háttér, vagy éppen a napjaink adta, óvó szemek elől elrejtett virtuális tér. No, és persze felmerül az is, hogy ezen ügyek így történtek-e meg, megvizsgáltunk-e minden perspektívát, mielőtt meghoztunk volna a társadalmi ítéleteket. Egy biztos, a gyerekmolesztálás bármely módja elítélendő.
Ismert színészek esetében is beszélhetünk erről a jelenségről, nézzük akár Leslie Jones-t, aki a Szellemirtók -beli szereplése okán kapott rengeteg sértő üzenetet (leginkább bőrszínét illetően), vagy épp Kelly Marie Tran, akit ún. Star Wars-rajongók üldöztek a kibertérben verbális, írott abuzív firkálmányaikkal. Lehet nevetni, bagatellnek tekinteni, de attól még nagyon is igazi mindez és nagyon is probléma. Schwechtje Mihály alkotása persze nem a sztárok életével foglalkozik, az ő története kisebb mezőt ölel fel, de nagyon jól érzékelteti azt, hogy beszéljünk itt bárkiről, emberi érzések, sőt emberi életek, egészséges egzisztenciák azok, amelyek forognak a kockán. Ami valamelyest meglepőnek bizonyult e sorok írója számára az az, hogy egy több szálon futó cselekményről beszélünk, ami azonban adekvát eszköznek bizonyult az író/direktor számára arra, hogy több árnyalatot adjon mind karaktereinek, mind magának a témának. Ezáltal ügyesen elkerüli azt, hogy pusztán egyetlen nézőpont érvényesüljön és még ügyesebben kikerüli, hogy egy kvázi fekete-fehér perspektíva váljék uralkodóvá a filmen.
Azt is hozzátette, hogy nyilván addig csinálják, amíg igény van rá. Anita és Ricsi ⋆ Niko Ékszer. Egyelőre pedig úgy tűnik van: a fiatal szerelmespár rajongói oldalai még mindig rengeteg bejegyzést számlálnak, és internetezők pedig azt találgatják mikor jelentezik újra élőben az ÖsszeEsküvők ezüst érmes triásza. Csak remélni tudjuk, hogy ha ez majd másképp lesz – ha csökken irántuk az érdeklődés – azt is kezelni tudják, mint ahogyan a Rezidencián is jól vették az akadályokat. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Enikő négy jelet gyűjtött (Fotó: TV2) A keddi szembesítés így érdekes eredményt hozott, hisz nem kell hozzá nagy logika, hogy a nézők rájöjjenek: a menyasszonyjelöltek többsége egyértelműen Nikót küldte volna pénteken megmérkőzni valakivel. Aki magától nem találta ki, annak is nyilvánvalóvá válhatott a lányok indoklásából, hisz többen is úgy kezdték a beszédüket, hogy " akire eredetileg tettem volna a jelet, az most védettséget élvez ". A szembesítésen így Enikő gyűjtötte be a legtöbb jelölést, ami nem okozott számára meglepetést és csalódást sem. Amikor Tilla erről kérdezte, ő határozottan leszögezte: nem a személyének szól ez a döntés, sokkal inkább annak a helyzetnek, hogy ő még pár nélkül van. A szerda esti jelölésen hasonló okokból két név jöhet még szóba: Mása és Diaz, a szinte első héten kialakult két párhoz egyre kevésbé szeretnének a versenyzők hozzányúlni. Noha taktikai szempontból ez jó húzás lenne, mert ezzel őket meg lehetne gyengíteni, túl sok értelme valóban nincs, hisz a nyeremény csak akkor jár, ha a műsor legvégén a győztes páros igazi házasságot köt.
Egy viszont már tisztán látszik: az ÖsszeEsküvők eseményeit mostantól egyre inkább borzolják a valódi összeesküvések, a játszadozásnak egyértelműen vége. Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!