A Tót atyafiak (81) és A jó palócok (82) című kötetek meghozták a régen várt elismerést. 82-ben Moháron újra elvette Ilonát (később 3 fiuk született). A Petőfi Társaság, Kisfaludi Társaság, MTA tagja. Szabadelvű Párt képviselőjeként a parlament tagja. Az eladó birtok (93), Szent Péter esernyője (95), A két koldusdiák (85), A beszélő köntös (89), A kis prímás (91). 82-től a Pest Hírlapban Országgyűlési karcolatokat jelentet meg (ironikus hangnem). Egyre inkább kiábrándul kora politikájából, itt ennek ad hangot. Jó palócok elemzése. A gavallérok (97), Beszterce ostroma (94), Új Zrínyiász (98), Két választás Magyarországon (96-97), A Noszty fiú esete a Tóth Marival (08), Mikor a mécs már csak pislog (03; novelláskötet), Különös házasság (1900), A fekete város (10). Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától. 1910. május 16-án a pesti Vigadóban ünnepelték a negyvenedik írói évfordulóját, de két hét múlva, 1910. május 28-án váratlanul meghalt. Mikszáth műveire jellemző A novella az epikai műnembe tartozó, kis terjedelmű, prózában írt műfaj.
Mikszáth parasztábrázolása Mikszáth novelláinak nagy újdonsága a parasztábrázolás. Előtte senki nem ábrázolta ilyen közelségben a paraszti életet, de újszerű a témaválasztás is. Nagy fordulatot jelent, hogy Mikszáthnál a falusi ember a főhős (Jókainál a gazdagok a főszereplők, ő csak a kiváltságos, gazdag nemesi réteg lelkivilágát mutatja be, Mikszáth a szegények, a falusiak lelkivilágát is elemzi). A jó palócok elemzése. Azelőtt a népiességgyökerű művekben (pl. Fazekas Mihály: Lúdas Matyi, Petőfi: A helység kalapácsa, Csokonai: Özvegy Karnyóné) a vidéki, falusi, paraszti, népi életet a szerzők kevés realitással közelítették meg. Ezekben a művekben a nép napjai tele vannak dísszel, ünneppel, mulatozásokkal (szüret, farsang, húsvét, esküvő, lagzi). A falusi emberek fő jellemvonása a munkaszeretet, a falusi ember szolgálatkész, háttérben maradó, csöndes, hű a földesurához, a paphoz, istenfélő és betartja a tíz parancsolatot. Gondoljunk például arra, hogy Arany János Toldi jában Toldi szolgája, Bence is ilyen vonásokkal rendelkezik (urát a végsőkig követő ember).
Nagy hegyek közt élnek és szűkszavúak.
A kemencében sült pogácsák mellett szárított "csömögéket" (mint a "mondolapogácsa csömöge" vagy a "mézes pogácsa citromlével, csömöge" kétféle változatban is), sőt főtt formázott tésztákat is pogácsaként említ (ilyen a "túrós haluska, vagyis pogácsa"). [4] Pogácsa a mai magyar konyhában [ szerkesztés] Legelterjedtebb változatai a burgonyás, sajtos, tepertős, tejfölös, túrós, juhtúrós, káposztás. Általában az étkezés után, vagy tartalmasabb levesek (pl. Hamuban sült pogácsa - Anya A Hős Magazin. : gulyás) mellé adják kenyér helyett. Hamuban sült pogácsa [ szerkesztés] A magyar népmesék vándorútra induló hősének eledele, amit általában az édesanyja süt neki. A régi diákok is ezt kapták útravalónak, amikor elhagyták az iskolát, innen ered az a szokás, hogy a ballagók tarisznyájába egy-egy pogácsát is tesznek. Valójában a tűz parazsában a héjában megsült burgonya.
A lisztet szitáljuk keverőtálba, a sót keverjük hozzá, a vajat vagy a zsírt morzsoljuk bele, majd 15 dekagramm reszelt sajtot, az élesztőt, túrót, tejfölt, 2 darab tojást is keverjük a tésztához. 5-10 perc alatt dagasszunk belőle rugalmas tésztát. A tésztát lefedve, meleg helyen 1-2 óra alatt kelesszük a duplájára. Faluvégi kurta konyha: Majdnem hamuban sült pogácsa. A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen nyújtsuk 1-2 centiméter vastag téglalappá. A tészta egyik felét kenjük meg puha vajjal, a másik részét hajtsuk rá. A tésztát megint nyújtsuk ki 1 centiméter vastagságúra, majd ismét kenjük meg vajjal az egyik felét, hajtsuk rá a másikat, ismét nyújtsuk ki. Ha marad még vaj, kenjük meg, ha nem, kenés nélkül hajtsuk a tésztát, ezt a hajtogatást 2-3 alkalommal ismételjük meg. Az utolsó nyújtásnál a pogácsákat szaggassuk ki, majd helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire. Felvert tojással kenjük meg, majd a maradék reszelt sajttal szórjuk meg a tetejét, végül előmelegített, 180 fokos sütőben 15-25 perc alatt süssük készre.
Ha a magyar gasztronómia lábakon áll, az egyik lába bizonyára a pogácsa. A házilag készítve a legjobb sós sütemény a világon, ez egyszerűen tény. A legfontosabb hozzávalója bármilyen zsúrnak, minden bulin szívesebben fogadják egy zacskó csipsznél. Állófogadásokon és a lakodalmak elején ölik egymást érte a vendégek. A legjobb, ami sört és bort kísér, a tökéletes uzsonna, nagyanyáink idejében pedig második fogásnak is megállt. Sajnos a metróaluljárókban, pékségekben, sőt, még a cukrászdákban sem olyan, ahogy a nagyi csinálta gyerekkoromban. Nem olyan ízes, mindent betöltően illatos, nem annyira omlós, nem olyan súlyos, de mégis levegős, amilyennek lennie kellene. Miért sütötték hamuban a pogácsát?. Nincs más hátra, otthon kell sütni, és nem szabad belőle sajnálni az alapanyagot sem, mert attól lesz belőle pogácsa és nem guruló, fulladásos halált okozó kavics. Sok régi szakácskönyvet és a nagymama összes lefirkált receptjét átnyálaztam, majd száz kísérlet után és körülbelül 10 év alatt lettek meg a legjobb receptek, amikkel már valóban elő tudom hívni a negyedik szülinapi zsúrom illatait.
Míg a szombat délutáni Napsugár találkozóra a felnőtteket várták a közös emlékezés, méltatás és köszönet ünnepi alkalmára, vasárnap a gyermeklap olvasóié és szerzőié volt a főszerep: a kép, zene, tánc anyanyelvén szólhattak a közönséghez, és az irodalom sem szorult háttérbe a gálaműsoron. A gyermeklap 12500 olvasóját ugyan nem tudták vendégül látni a kerek évfordulón, de ezer kis olvasóval együtt ünnepelhettek a lap egykori és jelenlegi munkatársai tegnap délelőtt. A Kolozsvárról, Kolozs megyéből – Aranyosgyéresről, Magyarlónáról, Szamosújvárról, Tordaharasztosról, Désről, Körösfőről, Mérából – érkezett olvasókon kívül olyan távolabbi települések iskoláiból is eljöttek, mint Szamosardó, Zilah, Magyarlapád és Nagyenyed. Hamuban sült pogácsa. A vasárnapi gála a Napsugár-illusztrátotok kiállításának megnyitójával indult, az ünnepi beszédeket színvonalas műsor követte. D. I – Ú. I. Erdélyben nincs kisdiák, aki ne olvasta volna Mindhiába árasztott szomorkás hangulatot szombaton a borús, esős idő, mégis igazi napsugaras délutánban volt részük azoknak, akik elmentek a 60. születésnapját ünneplő Napsugár gyermeklap rendezvényére a kolozsvári Báthory István Líceumba.
A lisztkeverék mellett a víz, étolaj (mi az olívaolajat használjuk), a nagyon kevés só, valamint a keverőtál és a keverőlapát várja a parancsot a bevetésre. A tálban elfoglalja helyét a lisztkeverék. (500 gramm)3. kép: A lisztbe tesszük az olajat. (100 gramm) A víz is megérkezik. (kb 3 dl). Az alkotórészek összekeverednek. A keverőkanál alaposan megdolgozza. A kis dunsztosüveg, mint "sodrófa". Kb 5 mm vastagra hengereli a tésztát. A "lapító" anyagok, amint várják a kisütés eseményét. Előzőleg azonban a római városokra jellemzően szép derékszögű utcákat képezünk, hogy könnyen törhető legyen a lepénykenyér. A vonalkázás, az "utcák". A végeredmény, amint elhagyja a sütőt, ahol légkeveréssel (Déneséknél 180 fokon és 15 percig) tartó az adat azonban az alkotó (Ripszám János) műhelyében 200 fok és 20 perc volt. Ki-ki kísérletezze ki. ) Az első kudarc megadja a paramétereket. Ha túlsül, ropogós lesz. Lehetőleg a színe közepes barna, inkább sötétszürke legyen. Amint a szervezet észleli a zabot, (alkotóművészünk szerint "ezek a lovak tudnak valamit…") azonnal új és soha nem tapasztalt jelenségek költöznek be szerény hajlékainkba.