Tovább: Szerelem van a levegőben 1. rész videa
Forrás: RTL-Klub A hazai tévécsatornákon bemutatott török sorozatok listája a linkre kattintva érhető el! A lista folyamatosan bővül! Ha tetszik, jelezd nekünk:
A TvProfil sütiket használ a webhely jobb felhasználói élményének és funkcionalitásának biztosítása érdekében. A sütikkel kapcsolatos további információ itt található: adatvédelmi irányelvek.
Nemes Nagy Ágnes: Között A levegő nagy ruhaujjai. A levegő, amin szilárdan támaszkodik madár s madártan, az érvek foszló szélein a szárny, egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai, az élő pára fái, felkanyarodva akár a vágy, a fenti lombba, percenként hússzor lélegezni a zúzmarás, nagy angyalokat. És lent a súly. Irodalom ∙ Nemes Nagy Ágnes: Között. A síkon röghegyek nagy, mozdulatlan zökkenései, amint feküsznek, térdenállnak az ormok és a sziklahátak, a földtan szobrai, a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, aztán megint a tömbök és a formák, meszes csonttól körvonalig kővé gyűrődött azonosság. Az ég s a föld között. A sziklák roppanásai. Amint a nap átlátszó ércei már-már magukba, fémmé a követ, ha állat járja, körme füstölög, s köröznek fent a sziklafal fölött az égő paták füstszalagjai, aztán az éj a sivatagban, az éj, amint kioltja s kőmivolta magváig ér, fagypont alatti éj, s amint hasadnak és szakadnak a porcok, forgók, kőlapok, amint feszítik véghetetlen, széthasgató önkívületben a fehér s a fekete mindennapos néma villámcsapásai – A nap s az éj között.
Hirdetés Jöjjön Nemes Nagy Ágnes versei válogatásunk! Tengeren Siklik a lép, a máj kering, kígyózva fut a hátgerinc: kezem között, bőröm alatt hullámlanak, mint a halak. Megfodrozzák a vért, velőt, és nem hiszik a levegőt. S ha augusztusi éjjelek bőrömre tompán fénylenek, a lomha raj a mélybe lent, mint foszforfényben, átdereng. És imbolyogva horgonyán, felettük ring a koponyám. Szakítsd a horgonyt! Tépd magad! Hadd zúduljon az áradat – mégis hajóm, magam felett, az ifjúság szökken veled, viking-jeled kibontva, csattogj hajam: vitorla! Keress hazát* Nem-alvadó hiányérzet gyötör. Mit áhítok, mikor tüdőmbe csorran? Mint tetszhalott, csokrot, dohányt, gyönyört. Meredve nézek a saját toromban. Megillet minden. Értem száll a bor. De nem fakad a szó, csak bent szivárog, az illedelmes élet megtorol, s én nem tudom kilökni, mit kivánok. Szakadj fel vágy! Mutasd növő sebed! Mit a világ nem töm be, egyre tágít, hiába szívsz be tájat, testeket, hiába gázolsz elmékben bokáig. Nemes Nagy Ágnes versei - ezeket érdemes elolvasnod! - Meglepetesvers.hu. Keress hazát! Az űrbe horgonyozz, s a semmiségnek vetve gyönge hátad, hol nem perzselhet többé torz nyomod, egy ifjú istent szűlj, mint az imádat.
Fák 5 KETTŐS VILÁGBAN (1942-1946) A szabadsághoz Hadijelvény 9 Az ismeret 10 A kín formái 12 Tengeren 14 Kettős világban 15 Bűn 16 Tavasz felé 18 A reményhez 19 Állatok 21 A szabadsághoz 22 Napló Őseimhez 27 Reggeli egy dán kocsmában 29 A szörny 31 A halottak 32 Vasút 34 A szomj 35 Példázat 36 Harangszó 37 Utazás 39 Napló 41 Ész 41 Lidérc 41 Bosszú 41 Jéggé Océ és olvasol TOkrir cid« óssentesh SZÁRAZVILLÁM (1946-1957) 7. 4. 40. Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs között életre szóló szövetség volt - Könyves magazin. 4 1. 11város Uu pld Pnnulloomk Am1011 nloOkok A lornMam IMMemékl Ekknálon Makololja Amikor A A Mmy MM«. 1-16 HÁROM TÖRTÉNET- (1946, IR" 1966) Elékkaegyfogoly. witsiNalvi kaland
Igazság? Hová nyujtózunk e szóval? Ropogtatjuk, mint izmot ifju csont, s a jövendő a magáért-valóval egy mozdulatban, ívben összefont. A mozdulat – hisz így vált egyenesre hajdan az ősi, vízszintes gerinc, a mozdulat rántotta feszesebbre az ereket, az ifjú szív kering – az ifjú szív? – igen, az ifjú szív, a szellem első, pontos lobbanása, mikor majd rezdül a csigolya-ív, s mi is rezgünk, új kocsonyákba ásva, s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon, s a nyelv, mint lángnyelv, rezzen, sistereg, s megszületünk. Megszületik a szájon örökségünk, reményünk: ismeret. Állatok Sok éven át sütött a nap: Vénebb vagyok, s így boldogabb. Megértem. A gyermek rezgő, állati félelme kezd kiállani csontomból. Ép a térdem. Kígyóm, kutyám és tigrisem nem bírják el tekintetem, farolnak. S lesúnyt-fejű sok állatom szűk pórázon sétáltatom a megnyíló fasorban. Mult és jövendő éveim vattáznak, védnek kétfelől, s gyalázat csak akkor ér, méltánytalan, ha meg kell adnom majd magam az állati halálnak. A szabadsághoz Te székesegyház!
Arcod kendőzi észrevétlen árját, de átvizesül arcod, mint a kendő, s foltokban üt ki a mosogató- lé-ízű, zsíros, emberszagu tó, s hullák hortyognak orrodon keresztül. Mert mind megölted a halottakat, mert szótagokkal méred az időt, órájaként a folyton-pusztulásnak, hogy mind – hiába-rejtekezve – lássa, mivé teszed, hová alázod őt! Idővel játszol, s a közjó nem ád védőlevelet magánbűneidnek, s ha ád, didergő juharfalevél perdül cikázó ablakod elé: a tébolyt és a halált elkövetted. Hiába jársz, hiába félsz, kiáltasz, sorok rácsán elméd hiába rág, s hiába futnál bármiféle hegyre, a leghegyesebb, szűk, isteni kegyre: keresztbecsíkos árnyuk szállna rád! Tavasz felé A Bak-térítő homloka világol, faragva hitből és politikából: észak felé közeledik a nyár. Emeld fejed, emeld a fénybe érett, búvó erőd, világos gyöngeséged, betűzd ki létem, a nap merre jár? Mozdonyok zúgnak, csörtetnek az estben, termékenyül a földbe-ásott fegyver, a hal mind síkosabb ikrát terem, csúszós a test. Fajtámat nem csodálom, sejtjeimen nem csörgedez családom, – hálóját mégis hogy bontja a rend?