Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Szerdán debütált a Hulun a Pam & Tommy című sorozat - lapozzon! Hulu Pamela Anderson nem örül annak, hogy sorozat készült a Tommy Lee-vel való kapcsolatáról, ellopott szexkazettájukról Hulu A női főszerepet a Downton Abbey-ben is látott Lily James játssza Hulu Elképesztő átalakuláson ment keresztül, néha mintha valóban Andersont látnánk Hulu Tommy Lee alakítója, A Sólyom és a Tél Katonájában a Tél Katonáját játszó Sebastian Stan Hulu Jönnek a szexképek! Hulu
Nem iszol, nem eszel húst, és szereted az állatokat? Akkor olyan vagy, mint Hitler, hangzik el egy ponton a filmben, mire a válasz: Ki…? A pikantéria nem korlátozódik csupán a párbeszédekre, erotikus jelenetekből is kapunk bőven – még az emberré válni vágyó robotszemélyzet sem átall csábítási kísérleteket bevetni fogvatartottjai kárára. A bizarréria maximumig tekeréséért még csak nem is a beszélő porszívó felelős, hanem Monique, aki formára a legemberibb a gépi brancsban. Az őt alakító színésznő ( Claude Perron) játéka után nem marad kérdés, hogy miért vált ki legtöbb fajtársunkból averziót az antropomorf stílusjegyek túlzott hangsúlya. Így tárgyalnak egymással a háborús felek | 24.hu. Day29_BIGBUG__CALVO. B© A jövőkutatás és az alkotói fantázia rendesen kipingálja a sci-fi környezetet egyéni színekkel, viszont szájbarágós üzenetekkel nem szolgál a BigBug. Mit kínál mégis? Harsány, szorongós szkeccseket? Összekacsintást afölött, hogy minden, és mindenki hülye? Napokig töprengtem a kérdésen, hogy hogyan foglaljam össze spoilermentesen, mégis a legteljesebb szakmaisággal Jean-Pierre Jeunet legfrisebb, eredetinek feltétlenül, de – kifordult optimizmusában – öncélúnak mégsem nevezhető agymenését.
A műfaj definíciója a sír hidegét árasztja, mondta állítólag Tarkovszkij, és aki az életet ünnepli, annak nálam nyert ügye van – ennélfogva az én megítélésem pozitív. Felelősséget viszont máséért nem mernék vállalni. Szerző: Forrai Márton BigBug – francia sci-fi. Csatorna: Netflix. Premier: 2022. február 11. Értékelés: 7/10 alkotói szabadságában tobzódó raptor.
Így a legjobb versenyezni, sehol senki a láthatáron Miért? Azért, mert az Assetto Corsa semmit sem veszített a legjelentősebb pozitívumából a portolás közben: az abszolút reális vezetési élményből. Teljesen mindegy, hogy egy Fiat 500 Abarth-ot, egy Ferrari 599XX Evo-t, vagy egy Pagani Huarya-t irányítunk, a kasztni tömege, pályán tarthatósága, sőt, még a tapadás csökkenése is úgy van lemodellezve, hogy a sokat emlegetett Forza pehelysúlyú, nooboknak összetákolt valaminek tűnik mellette. Egy pillanatig se tévesszen meg senkit a dolog, mert ettől függetlenül az AC nem egy könnyű játék. Vérrel és verejtékkel kell megküzdenünk minden egyes apró sikerért. Meg kell tanulnunk tisztességesen fékezni, kanyarodni és gyorsítani, ami joystickkal még keményebb meló, de kormánnyal sem lesz egyszerű. Amint viszont összeáll a dolog és elkezdünk másodperceket lefaragni az eredményeinkből, valamint a sarkokban kiszorítjuk a gépi pilótákat, na, az baromi jó érzés lesz. Egészen egyszerűen jó vezetni ebben a játékban innentől fogva.
De ez még a kisebbik probléma, a nagyobbik az, hogy a vezető nélküli, szellemek irányította kasztnik simán félrelökik az eléjük kerülő játékost, aki így a fűre kerülve még a rendszertől is megkapja a büntetését. Miközben a Ghost Rider simán, fütyörészve hajt tovább. Bosszantó? Az, nem is kicsit. Konkrétan arról van itt szó, hogy a Medium és Hard megmérettetést kormánnyal is el lehet felejteni (aki kontrollert használ, az két versenysorozaton sem jut túl), de még az Easy fokozaton is van olyan esemény, amit jelenleg szinte lehetetlen teljesíteni. Majd biztosan foltozzák ezt a kis apróságot is, de ha nem gond, a teszttel nem várnánk évekig a fejlesztőkre, a játék most, ebben a formában jelent meg. Na, keserű szájízzel nem szabad befejezni a cikket, szóval muszáj említést tenni a konzolos port pozitívumairól. Az Assetto Corsa még mindig remekül fest, mind a táj, mind pedig a járgányok szempontjából. Jó ránézni a kasztnira, beülni a volán mögé, ahol a műszerfal nem elmosott gagyi látszatát kelti, hanem olyan, mint egy valódi autó belseje.
Még szerencse, hogy a stúdió – amelynek a főhadiszállása hogy, hogy nem pont egy versenypálya tőszomszédságában van – rátalált a Steam Early Access programjára, aminek hála a fejlesztők már egy évvel az 1. 0-s változat megjelenése előtt elérhették a hardcore játékosréteg még annál is keményebb magját, hogy a tavaly karácsonyt megelőző premierre egy, a célközönség igényeit tökéletesen kielégítő Assetto Corsát töltsenek fel a Valve áruházába. Ezek után talán mondanom sem kell, hogy a játék dobozos formában nem kapható, szóval amennyiben valaki szeretné megtudni, hogy milyen világszínvonalú robotpilótákkal szívatni magát a szabadidejében, kénytelen lesz a Steamen megvásárolni a programot. És hogy miféle szívatásról beszélek? Nos, a szimulátorok műfaja mindig hírhedt volt arról, hogy nem bánt kesztyűs kézzel a kezdőkkel, az Assetto Corsa viszont még a tapasztalt szobaversenyzőket is komoly kihívás elé fogja állítani. Jómagam csak kevés kőkemény szimmel múlattam az időm (inkább a fél-szimulátorok felé kacsintgattam), és bizony a GTR-es idők sem tegnap voltak, de azért sok száz órányi Forzával és Gran Turismóval a hátam mögött nem gondoltam, hogy valaha beletörik a bicskám egy autós játékba.
Elérkezett ez a nap is, végre nextgen konzolokon is elérhető a Kunos Simulazioni autóversenyzős szimulátor játéka, az Assetto Corsa Competizione. PC-n a Steam Korai hozzáférés programjában ugyan már 2018 július 27-én játszható volt. A tesztfázisból 2019 május 29-én került ki, ami egyben a PC-s verzió megjelenési dátuma is lett. Picit több mint 1 évet kellett várni a konzolos játékosoknak is, hogy végre egy igazán jó, és sok szempontból kielégítő, nagyon valósághű szimulátort kapjanak. Így 2020 június 23-án landolt is Xbox One-on és PS4-en. Ezeket az akkori gépeket elég rendesen izzasztotta is, nem vegyesek voltak a fogadtatások. Sokszor teljesítménybeli problémák akadtak. No, de ne is fecséreljük a múltra a szót, nézzük inkább milyen lett a nextgen változat. A tavalyi Gamescom-on kapott megjelenési dátumot az AC: Competizione újgenerációs konzol megjelenése, amit tartani is tudott, így nem csúszott a megjelenés. Miben is tér el a Competizione az alapjátéktól? Az alapjáték még 2014-ben debütált, a legfontosabb eltérés a két variáns között az az, hogy amíg a sima Assetto Corsaban akár bármilyen felépítésű autóval mehetünk egészen a teljesen széria utcai autóktól a motorsport csúcsának számító Formula autókig, addig a Competizione inkább a GT széria köré épül.
De ez sajnos nem igaz: tény ugyan, hogy játszhatunk billentyűzettel vagy kontrollerrel, azonban ha nincs valami rendes (tehát mondjuk G25 szintjén mocorgó) kormányunk, keresztet vethetünk az első helyezésre. Jómagam egy Xbox 360-as irányítóval gyötörtem a testem és a lelkem, és bár hosszas gyakorlás után megtanultam az úton tartani az erősebb verdákat anélkül, hogy bemagoltam volna mind a 16 pálya összes kis ficakját, nemhogy nyerni nem voltam képes, de még az élbolyhoz sem zárkóztam fel soha. Ez van, az Assetto Corsát bizony kormányhoz írták, ergo ha nincs efféle perifériád, jobb, ha felkészülsz az idegszálaid hosszas rángatózására, melyet még a vezetési segítségek aktiválása sem igazán orvosol. Természetesen ez nem negatívum, épp csak olyan tény, amire muszáj felhívnunk a játékosok figyelmét, ezzel is rámutatva, mennyire komolyan vették a készítők a szimulációs élményt. Amennyiben viszont sikerül kitanulnunk a fájóan realisztikus vezérlést, olyan versenyzésben lesz részünk, amilyenben nem sokszor lehetett korábban.
A Forza és a Gran Turismo nagyon feküdt neki, miután pedig némi káromkodás után a Project CARS járgányait is uralma alá hajtotta, úgy gondolta, na, most majd az olasz slágercím is jó lesz neki. Az vajon spoileres, ha már most leírom, hogy nem volt jó? Ez mondjuk nem kifejezetten Pistike hibája. Ő ugyanis a hangulatos, jó kis zenével megtámogatott felvezetés után nekiállt gyakorolgatni, kipróbálta a pályákat, elkezdte megtanulni az ideális íveket, a megfelelő sebességet, majd kifejezetten jó eredményeket ért el az időmérőkön, az idő elleni versenyeken, valamint az adott szituációk (meghatározott pálya, járgány és cél) teljesítésénél. Nem mondom, a kontrollerrel valóban meg kellett birkóznia, a belső nézetben látott kormányon idegesen rángatóztak a virtuális pilóta kezei (egyértelmű, hogy a kormányos kezelés fokozatai a minimálra lettek lebutítva az analóg karok megcélzásakor), de csak sikerült megzabolázni a motorban nyihogó pacikat. Ekkor pedig nemcsak a sikerélmény jött el számára, de az élvezeti faktor is.