Kihirdetésre került a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5. ) Korm. rendelet módosításáról szóló 98/2016. (V. 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet 2018. áprilisi módosítás | EMVA - Tanácsadó. 13. rendelet. A módosítás a támogatást igénylők/kedvezményezettek számára legfontosabb változtatásai az alábbiak: 1. Az átláthatóság és esélyegyenlőség érdekében a Felhívás módosítása esetében annak közzétételével együtt a szükség szerint módosuló kitöltőprogramot is közzé kell tenni, és a módosítás hatályba lépését követően minimum 8 napig még lehetőséget kell biztosítani a támogatást igénylőknek a támogatási kérelem előkészítésére, illetve benyújtására. 2. A kormányrendelet a természetes személyek mellett a kkv-kra is kiterjeszti azt a lehetőséget, hogy az önerő rendelkezésre állását nem kell a főszabály szerint igazolnia (azaz nyilatkoznia, és a megfelelő alátámasztó dokumentumot csatolnia), hanem elegendő csak nyilatkoznia arról, hogy amikor önerő bevonása szükséges, akkor az rendelkezésre fog állni.
Az irányító hatóság és a támogatást igénylő vagy a kedvezményezett közötti kapcsolattartási lehetőségek közül kizárólag az elektronikus út alkalmazható azzal, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (a továbbiakban: EMVA) származó források esetén a 272/2014. rendelet 57/L. § (4) és (5) bekezdését alkalmazni kell. Ha a 272/2014. rendelet szerint a támogatást igénylő vagy kedvezményezett papíralapú okirat benyújtására vagy bemutatására köteles, akkor arról elektronikus úton küld másolatot azzal, hogy gondoskodik a papíralapú okirat megőrzéséről. Az irányító hatóság – EMVA-ból származó forrás esetén a kifizető ügynökség – követelések adók módjára történő behajtását nem kezdeményezheti, és a biztosítékot nem érvényesítheti. Ahol a 272/2014. rendelet a felhívás vagy a támogatási szerződés hatósági engedély benyújtását írja elő, az engedély benyújtására irányuló kötelezettség az annak megadására irányuló kérelem benyújtását igazoló dokumentumok benyújtásával is teljesíthető, illetve ebben az esetben a hatósági engedély pótlólagos benyújtásáról – annak véglegessé válását követően haladéktalanul – gondoskodni kell.
A jogszabály-módosítással ugyanakkor az érintett kedvezményezettek likviditási szükséglete is biztosítható. A tervezet értelmében a jogszabály kiegészül azzal a rendelkezéssel, hogy, ha a felhívás lehetővé teszi, a felhívásban elszámolhatóként megjelölt, a 272/2014. rendelet 5. melléklet 3. 12. 1. pontja szerinti közvetett költségtípusokra vonatkozó mértékek együttes összege az adott projekt esetén a Kormány egyedi hozzájárulása alapján meghaladható. Az elmúlt időszakban szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a jellemzően nagy összegű, komplex megvalósítású projektek esetében, a teljes szakmai tartalom megvalósítása esetén nem tartható a közvetett költségtípusokra irányadó százalékos korlát. forrás: itt tekinthető meg Bejegyzés navigáció « V. Lencse- és Hurkafesztivál Nemesvámoson Részt vettünk az V. Lencse- és Hurkafesztiválon »
(1969) magyar történész, egyháztörténész Molnár Antal ( Székesfehérvár, 1969. október 21. –) magyar történész, egyháztörténész. Molnár Antal 2021-ben Született 1969. október 21. (52 éves) Székesfehérvár Állampolgársága magyar Foglalkozása történész egyháztörténész Élete Szerkesztés Gyermekkorát Sárosdon töltötte. Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, majd egy év sorkatonai szolgálat után [ forrás? ] 1989-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán latin–történelem szakon, az Eötvös József Collegium tagjaként. 1993/1994 folyamán egy évet Párizsban töltött az École normale supérieure diákjaként, francia kormányösztöndíjjal, 1994-ben a Paris IV – Sorbonne Egyetemen szerzett D. E. A. (MA) diplomát történelemből. 1995/1996-ban történelem és latin szakos előadóként diplomázott az ELTE-n, majd Szegeden és Párizsban doktori tanulmányokat folytatott. A Szegedi József Attila Tudományegyetemen 1999-ben irodalomtudományból, a Paris IV – Sorbonne Egyetemen 2002-ben történettudományból szerzett doktori (PhD) fokozatot.
Molnár Antal történész 1994-ben megkezdett római levéltári kutatásai először csak a magyar hódoltság jezsuita missziói történetének feldolgozását célozták meg, ez azonban hamarosan a szentszéki missziószervezés egészének vizsgálatához és feldolgozásához vezetett. 1999-ben megvédett PhD disszertációjának kibővített, publikált változata, a "Katolikus missziók a hódolt Magyarországon" című, közel 600 oldalas monográfia, emellett a kalocsai érsekség, a szegedi ferences kolostor, legutóbb pedig a Dunántúl katolikus missziói török kori történetének feldolgozásai túlnőttek a szorosan vett egyháztörténeten: a 16-17. századi művelődéstörténet egyik, eddig alig ismert részletét dolgozták fel, és bőségesen foglalkoztak a magyarok és a hódoltságba betelepedő délszlávok, illetve keresztények és muszlimok együttélésével. S mivel már munkája kezdetén látta, hogy Magyarország török harmada nemcsak politikailag, hanem a katolikus egyházszervezésben is a Balkán-félszigethez kötődött, egyre behatóbban foglalkozott a balkáni viszonyokkal és a hódoltság balkáni népességével is.
2021-11-30 09:01 November 18–19-én tartotta ülését a Vatikánban a Pápai Történettudományi Bizottság, melyen Molnár Antal történész – a február 22-ei kinevezése óta – most első alkalommal vett részt. Molnár Antal – aki Budapesten a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója – a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt nyilatkozott. Beszélt kinevezése jelentőségéről, a Pápai Történettudományi Bizottság küldetéséről és a mostani tanácskozásukról. Elmondta, hogy a bizottság egyrészt a vatikáni történeti kutatást belekapcsolja a nemzetközi intézményrendszerbe, másrészt tanácsadást végez a Szentszék számára a történettudomány világában, harmadrészt pedig összefogja azokat a katolikus történészeket, akiket meghív a tagjai közé, hogy szakmailag és tanúságtevő módon képviseljék a Szentszéket. A bizottságnak harminc tagja van, területileg arányosan lefedi a földrészeket. Molnár Antal az első magyar történész a bizottság 67 éves történetében. Az egyes bizottsági ülésekre az állandó tagokon kívül alkalmi jelleggel meghívnak külsős történészeket is.
Ezeken az alkalmakon szakmai és baráti kapcsolatok születnek a történészek között, melyek legfiatalabb tagja éppen Molnár Antal. A következő ülésük jövő év márciusában lesz. Forrás: A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.
A török uralom alatti katolikus egyháztörténet legnagyobb máig ható tanulsága elődeink szilárd ragaszkodása a középkori Magyar Királyság eszméjéhez. Az oszmán hódítás ellenére minden kortárs számára egyértelmű volt a "három ország, egy haza" valósága. Ennek érdekében sohasem mondtak le az ország egyesítéséről, a török alatti magyarság lényegében a magyar jogrend szerint élte életét, a töröknek való adózás és az oszmán törvények bizonyos elemeinek betartása mellett. Ennek köszönhető, hogy 1686 után a felszabadult országrészek integrációja, százötven év török uralom után és a magyarság hatalmas vérvesztesége ellenére, természetes módon zajlott le. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: Vatican News Magyar Kurír
Erre a megosztott hatalomra az Oszmán Birodalom európai határai mentén, Albániától és Montenegrótól egészen a lengyel Podóliáig máshol nem találunk példát. A magyar hatalom megőrzésében a Katolikus Egyház is jelentős szerepet vállalt. A magyar püspökök nem tartózkodhattak ugyan székhelyükön, de helynökeik révén gyakorolták joghatóságukat, és szervezték a lelkipásztori ellátást a török uralom alá került egyházmegyéikben. A török–magyar kondomínium egyediségének fontos bizonyítéka, hogy míg a magyar püspökök saját kezdeményezésükre kérték fel vikáriusuknak a hódoltságban működő magyar világi papokat, jezsuitákat és ferenceseket, addig a zágrábi püspököknek a bosnyák ferencesek ajánlották fel szolgálataikat és Zágráb jogainak védelmét a török kézre került Szlavóniában. Ez a jogvédelem azonban fikcióra épült, hiszen a kérdéses szlavóniai plébániák a török hódítás előtt a pécsi püspökséghez tartoztak, nem pedig a zágrábihoz. A Boszniától elszakadni kívánó szlavóniai ferencesek törekvéseinek következtében került át Pozsega és vidéke a török kiűzése után a pécsi püspökségtől a zágrábi egyházmegyéhez.