Nem mellesleg hatszoros világ- és hatszoros Európa-bajnok, csekélység… És még valaki, még pedig Abdulrasid Szadulajev, aki most is elképesztően fiatal. A Orosz Tanknak becézett, avar nemzetiségű dagesztáni zseni 20 évesen (plusz 3 hónap, 11 nap) megmutatta a riói játékokon, hogy ő a 86 kilósok olimpiai uralkodója, de hát addigra már két felnőtt világbajnoki és egy Eb-arany is fényeskedett neki! Hihetetlen pasas, 18 évesen, azaz 2014-ben lett először világelső a felnőttek között! Magyar Birkózó Szövetség - Húszon innen, negyvenen túl – birkózó olimpiai bajnokok „számháborúja”. A tokiói olimpia első számú esélyese, ott csak 25 éves lesz, de nyakamat rá, hogy idővel szépen felkapaszkodik az olimpiai "öreg" bajnokok virtuális dobogójára is. Végül pedig következzen minden idők legidősebb, valamint legfiatalabb szabadfogású olimpiai bajnok birkózóinak tízes listája.
A kollégium a tervek szerint 2022 szeptemberére készül el.
Életének 78. évében hétfőn súlyos betegség után elhunyt Polyák Imre olimpiai bajnok birkózó, a Nemzet Sportolója. "Azon tűnődtem, negyedszer is lehetek-e második? " - chat Polyák Imrével 2004 nyarán Polyák három egymást követő olimpián, 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben, majd 1960-ban Rómában is ezüstérmet szerzett, négy évvel később Tokióban azonban felért a csúcsra. Varga János, az 1968-as mexikóvárosi olimpia légsúlyú bajnoka, továbbá egyaránt kétszeres világ- és Európa-bajnok birkózó megrendülten értesült a tragédiáról: "Nemrég hallottam a hírt, nagyon szomorú vagyok. Egy hónapja volt nagyon beteg, de én ismerve vasakaratát az utolsó percig reménykedtem benne, hogy bírja még. Az a helyzet, hogy olyan volt nekem, mint a testvérem. Korábban a mesterem, az edzőtársam és barátom volt, a családhoz tartozott. Összejártunk névnapokkor és születésnapokkor. Ott volt a lányom, Gabriella olimpiáján. Neki is ő volt a példaképe". Visszavonul a háromszoros olimpiai bajnok japán birkózó - SportFaktor. Polyák Helsinkiben mindössze húszévesen mutatkozott be az olimpiai szőnyegen és második lett.
Ne hagyjuk említés nélkül minden idők életkori listájának pillanatnyi hetedik helyezettjét, a fehérorosz "medvét", Alekszandr Medvegyet (nomen est omen…). Az 1972-es müncheni olimpián ő vitte a szovjet csapat zászlaját a nyitóünnepségen, és aztán a szőnyegen is vezéregyéniségnek bizonyult: valamivel több, mint 34 évesen utasította maga mögé a teljes nehézsúlyú mezőnyt. Háromszoros olimpiai bajnok lett! Persze, akadnak még aktív pályázók a koros mesterek virtuális dobogójára, például a kubai Yowlys Bonne Rodriguez, ő 61 kilóban, közel 35 évesen nyerte meg a budapesti világbajnokságot 2018-ban. A karibi harcos Tokióra pályázik, de nincs rá garancia, hogy egyáltalán befér-e az olimpiai csapatba. Szemtelenül fiatalon a dobogó tetején Minden idők legfiatalabb szabadfogású olimpiai bajnoka a jugoszláv színekben versenyző, macedón- albán Saban Trstena. Birkozo olimpiadi bajnokok del. 1984-ben, a Los Angeles-i olimpián írta be magát a rekordok könyvébe azzal, hogy 19 éves, 7 hónapos és 9 napos korában "elcsente" az aranyat! Diadalmas útján legyőzte a '76-os olimpiai bajnok, négyszeres világbajnok Takadát is.
Takács Zsolt írása 1964-ben Ázsiában először rendeztek ötkarikás játékokat. Az olimpiára Tokióban, október 10. és 24. között került sor. Az éremtáblázaton Japán a harmadik helyen szerepelt az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött, birkózásban viszont, mind kötött-, mind szabadfogásban, az élen végzett. A japán birkózóválogatott az olimpiát megelőzően Magyarországon is bemutatkozott, 1964. május 29-én például Kazincbarcikán, 17 órakor a filmszínház termében. Érdekes újsághírre bukkantam a Békés Megyei Népújság 1964. május 28-i számában. Az aznapi sportoldal – gondolom – hozza a szokásos formáját: háromhasábos beszámoló a legfontosabb sporteseményről, a megyei II. Dedikáltak az olimpiai bajnokok a KIMBA VIP-páholyában – Sportbánya. osztályú labdarúgó-bajnokságról. Szinte mai NB I-es nézőszámok a rangadókon: a Déli csoportban az Orosházi Spartacus 4:1-re legyőzte a kissé elbizakodottan pályára lépő Gyulavári csapatát (400 néző, V. : Szabó), az Északi csoportban a Bcs. Anyagipar 8:0-ra mosta le a pályáról a Kötegyánt (200 néző, V. : Busi), míg az éllovas Mezőberény 500 néző előtt aratott diadalt a Füzesgyarmat fölött (5:0, V. : Kovács).
Ám 30 évesen, 1970-ben, autóbalesetben elhunyt. Hogy Kazincbarcikán kik voltak a japánok ellenfelei? A helyszíni beszámolóknál talán csak az lenne még meglepőbb, ha fényképek is előkerülnének az eseményről… Források: Békés Megyei Népújság Wikipédia Arcanum – Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok két évtizede 1944-1964
Rommel, katonái kimerültsége miatt mégis visszavonulást javasolt, ehhez azonban Hitler november 3-án nem járult hozzá. "Az egyetlen út, amelyet katonáinak kijelölhet, az vagy a győzelemhez, vagy a halálba vezet". A parancs másnap eljutott az érdekeltekhez. November 4-én hajnalban a megerősített brit 51. gyalogoshadosztály áttörte Rommel erőit. Hamarosan behatolt a X. páncéloshadtest is. Az "Ariete" páncéloshadosztály megszűnt, azonban Rommelnek sikerült kivonnia észak felé a Panzerarmee maradványait. Ekkor "vad menekülés" kezdődött Benghazi felé. Döntő fordulat Az El Alamein-i győzelemért nagy árat kellett fizetni. A tengelyhatalmak ellenállása valóban hősies volt. II. el-alameini csata - Hétvégi ajánlat (nov.2-nov.5). Tizenkét napos harc után a veszteség 13 500 halott katona, ebből 4160 a brit; 2300 a német oldalon. A 30000 hadifogoly közül 10000 német volt. Rommel a harcmezőn hagyott 400 ágyút, és 500 harckocsijából 350-et. A 8. hadsereg 500 harckocsit veszített, de ebből csak 150 semmisült meg. A szövetséges csapatok azonban nem használták ki kellően ezt a győzelmet.
A szövetségesek szilárdan kitartottak Rommel és Panzerei ellen, csak azért, hogy ellentámadást hozzanak létre, amely a tengely erőit szállította Észak-Afrikából.. Az első el Alamein-i csatában, 1942. július 1-jén, Erwin Rommel német tábornok hiába próbálta megtámadni a szövetségesek védelmi állásait Afrika hadtest (és olasz szövetségesek), óriási veszteségeket okozva hadseregeinek. Az első hadjárat akciói július 22-ig véget vetettek a harcoknak. Az El Alamein közelében lévő szövetségesek védekező kerülete tartott, és ez volt. Az ezt követő tompulás során Winston Churchill brit miniszterelnök stratégiai vezetői változásokat hajtott végre a régióban, Harold Alexander tábornokot a Közel-Kelet főparancsnokává ( Auchinleck) és Bernard Law Montgomery tábornok, mint a 8. El alamein csata 18. hadsereg parancsnoka (Neil Ritchie vezérőrnagy felett). Rommel sem nyugodott a babérjain, mert hadseregét egy friss olasz hadosztály, egy német ejtőernyős brigád és számos fontos harckocsi erősítette. Frissített erőkkel Rommel "első csapás" mentalitást hajtott végre, és megtámadta a szövetséges vonalakat El Alamein közelében annak érdekében, hogy stratégiai magaslatot érjen el a védekező kerület mögött.
A következő képeket törölték vagy törlésre jelölték a Commonson. Mielőtt eltávolítod a képet a szócikkből, ellenőrizd a commonsos lapját, hátha időközben visszavonták a törlési jelölést, vagy eleve tévedés volt. A kivett képet próbáld meg helyettesíteni egy másikkal. Ezt az üzenetet a CommonsTicker írta. -- CommonsTicker vita 2008. 1942. július 1. | Az el-alameini csata kezdete. május 7., 16:36 (CEST) [ válasz] -- CommonsTicker vita 2008. június 14., 12:26 (CEST) [ válasz]
A tárnádat mégis el kellett halasztani, mert a dühöngő Churchill kénytelen volt engedni Montgomerynek, aki ragaszkodott az összes előkészület befejezéséhez. Ez azt jelentette, hogy esélyt adtak Rommelnek. Alam Alfa mellett Augusztus 30-án éjszaka Rommel újra támadott. Az üzemanyag- és lőszerutánpótlás késése és a brit légitámadások azonban lelassították az Afrika-Korps előrehaladását, amely csak délután fordult észak felé. A német páncélosok Álam el Halfa, valamint a 22. és 23. páncélosdandár közelébe érve az álcázott brit harckocsik és az őket támogató tüzérség golyózáporába kerültek. A továbbhaladásra és a bekerítésre irányuló próbálkozásaikat az éjszaka beálltáig meghiúsították, amikor a sötétség már lehetetlenné tette a további harcot. El Alameini csata - TÖRTÉNET - Témák. A szűnni nem akaró brit légitámadások éjszakája után Rommel úgy döntött, hogy leállítja a támadást. Haderők az arcvonalban 1942 augusztusában a brit erők olyan fölényben voltak, mint eddig még soha. A két hadsereg látszólag ugyanakkora - tizenkét hadosztálynyi - haderővel rendelkezett, ütőképességük azonban eltérő volt.
Nem győzték le teljesen a Panzerarmee Afrikát, ugyanis Montgomery az ellenség támadásától tartva megtiltotta a brit harckocsiknak az ellenség üldözését. Montgomery saját szavait idézve azonban igaz a megállapítás, hogy ez a győzelem "fordulópontnak bizonyult, és nem csak Afrikában, hanem az egész háborúban".
Az angol 8. hadseregnek 195 000 katonája volt, míg Rommel 104 000 emberrel rendelkezett, de közülük alig 50 000 volt német. A páncélos erő összevetésésénél még szembetűnőbb a britek fölénye. Az ütközet elején a 8. hadseregnek 1029 harckocsija volt. Az ütközet elhúzódása esetén a britek még használhatták volna az egyiptomi raktárakban lévő mintegy ezer harckocsit is, míg Rommelnek csupán 510 páncélosa volt, ebből 300 olasz. A németek fegyvereik minőségét tekintve is határozottan lemaradtak az angoloktól, akik erőiket amerikai Shermanekkel egészítették ki. A csata kezdetén a 8. hadseregnek több mint ötszáz Sherman és Grant, míg Rommelnek mindössze harminc darab PzKpfw IV típusú harckocsija volt. Ráadásul Rommel a páncélelhárító lövegek területén is elvesztette fölényét. Logisztikai háború Az ütközet eredményét méginkább megszabták azok az összehangolt hadműveletek, amelyeket a brit légierő és a Royal Navy tengeralattjárói folytattak a tengelyhatalmak utánpótlási útvonalainak elvágására. El alamein csata 12. 1942 szeptemberében a tengelyhatalmak szállítóhajóinak harmadát elsüllyesztették a Földközi-tengeren.
Rommel negyven mérföldes vonalat bányászott és erősített meg jelentős mélységben és erővel - szokatlan módon egy sivatagi háborúban mindkét szélét lezárták, északon a Földközi-tenger és délen a Qattara-válság. Ennek a vonalnak a megtörése és a tengely erőinek megsemmisítése Bernard Montgomery feladata volt, aki a brit császári erőket vezényelte. A csata egy meghatározott ügy lenne - kevés lehet a mozgáster. Rommel (betegállományban volt, amikor a csata elkezdődött, de személyesen megtervezte a védekezést) tizenhárom hadosztálynak és ötszáz harckocsinak vezényelt, összesen mintegy 100 000 embernek. El alamein csata 6. Montgomery a harckocsik és az emberek számának körülbelül duplájával rendelkezett - egy brit, ausztrál, új-zéland, indián és dél-afrikai hadsereg, valamint néhány francia és görög egység a szövetségesek légi fölényével körülbelül azonos arányban állt. A csata október 23-án kezdődött, és az eredmény tíz napos fergeteges dörömbölés után a szövetségesek teljes győzelme volt, bár Rommel hadserege megúszta a megsemmisülést, és lecsúszott egy vállalkozás nélküli üldözés elől.