Soha nem lesznek egészséges, boldog felnőttek. Derékba törték az életüket, elvettek tőlük mindent, mielőtt bármit kaptak volna az élettől. És mindezt miért? Hogy néhány elmebeteg szabadnak érezhesse magát néhány pillanatig? Az embernek kél káromkodni kedve… A veszély óriási. Írókról, a legkülönfélébb művészekről, politikusokról derül ki rendre, hogy képtelenek voltak megálljt parancsolni legalantasabb vágyaiknak. Tele van az a '68-as bagázs is pedofilokkal, akik megöregedvén beleuntak a jólét elleni lázadásukba, ellepték a politikai döntéshozatal és a közélet meghatározó pozícióit, és ezekből a székekből próbálják nyakunkba varrni az újbalos, neomarxista ideológián nyugvó globalista rémálmot, amit kevert népességen alapuló multikulturális nyílt társadalomnak becéznek, pedig elég lenne létező kommunizmusnak mondaniuk. Mi, magyarok Daniel Cohn-Bendit nevét tanultuk meg egy életre ebből a fajtából, akinek könnyebben járt le s föl a slicce az óvodások között, mint a gyorslift az Európai Parlament épületében.
Feleségét, Julie-t azonban elhanyagolja. 14 év után feltűnik "Tank" Martin, Tom valamikori barátja. Egy visszaemlékezésből kibontakozik a történet. Tom Ferris és "Tank" Martin vadászpilóták 1952 -ben, a koreai háborúban bajtársiasan, egymást segítve harcolnak, azonban a magánéletben a nők miatt rivalizálnak egymással. Egy szőke nő miatt verekedés tör ki köztük, aminek következtében Tom kórházba kerül. Itt elbűvöli az ápolónője, az olasz Giulietta Parodi ( Virna Lisi). "Tank" Martin meglátogatja a barátját, bár ő igyekezett kitérni a találkozó elöl. Tom vaknak tetteti magát. "Tank" Martin is udvarolni kezd az ápolónőnek, akinek imponál, hogy pár szót beszél olaszul. Többször találkoznak a szabadidejükben. Tom eközben Japánba kerül, rehabilitáció céljából, ahol közben kinő a szakálla. Visszakerülve Koreába, a Kimpo légibázisra, Giulietta elmondja nekik, hogy mindkettejüket szereti. Tom és Tank a következő bevetésen koreai gépekkel találkozik. Tank gépét lelövik és a tengerbe zuhan. Tanket azonban megmentik és egy manilai kórházban ápolják.
Másnap megérkezik Tom a Bellham légibázisra, ahol a tisztiszolgája, Gilroy foglalt neki jegyet egy járatra, ő azonban hamarabb szeretne Rómába érni, ezért mindketten arab burnuszba öltöznek, és egy Hawker Siddeley HS-125 típusú sugárhajtású géppel engedély nélkül (kis magasságban, hogy a radarok ne vegyék észre) veszélyes manőverekkel tarkítva pár óra múlva Rómába érkezik. A repülőtéren majdnem letartóztatják, de ő egy titkos küldetésre hivatkozik (ti. egy doboz szivart visz Parker altábornagynak). Amikor Tom a szállodai szobába ér, veszekedés és verekedés tör ki hármójuk közt. A tábornok folyamatosan dörömböl a falon a zaj miatt. Tom átadja neki a szivarokat. Közben Julie elrohant a szobából. Tank baráti tanácsként azt mondja Tomnak, hogy menjen utána és fordítson a feleségére több időt, különben lehet, hogy legközelebb egy válóperes ügyvéd irodájában találkoznak. Tank azonnal az áthelyezését kéri. Washington, három évvel később. Julie megérkezik a férje irodájába, ahol kitüntetések átadását gyakorolják.
Kötél általi halálra ítélte ugyanezen hadbíróság a pozsonyi német Aulich Lajost, Buda ostromának egyik hősét; a horvátországi szerb Damjanich Jánost; a szintén horvátországi Knezić Károlyt; Láhner Györgyöt, aki a szabadságharc hadiiparáért volt felelős; a hesseni Leiningen-Westerburg Károlyt, aki magyar felesége révén került hazánkba; Nagysándor Józsefet, aki Buda bevételénél az elsők között hatolt be a Várba; a bécsi Poelt von Poeltenberg Ernőt, aki osztrák-német volta ellenére harcolt a magyar szabadságért; és végül Török Ignácot, a magyar erődök műszaki felelősét. Ez a fájdalmas, megalázó halálnem sosem volt jellemző nemesek, de különösen nem magas rangú katonatisztek esetében. Arad egyébiránt 15 szabadságharcos vértanúságának volt a helyszíne 1849-ben: augusztus 22-én itt akasztották fel Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én, már a tizenhármak után lőtték agyon Kazinczy Lajost. Utóbbi alezredes zárta az 1849-ben kivégzettek sorát Magyarországon. "Nem félek a haláltól, hisz ezerszer néztem én szemeibe" "Szép kis deputáció megy az Úristenhez" Damjanich féltette híres szakállát
A védők persze igyekeztek ezek kialakítását ágyúzással és gyakori kitörésekkel megakadályozni, az aknákat pedig ellenaknákkal semlegesíteni. Ennek ellenére - éppen egy török ellenakna felrobbantása következtében - július 13-án az Esztergomi rondellának és a hozzá csatlakozó falnak egyes részei leomlottak, így lehetőség nyílt az északi oldalon az első jelentősebb rohamra. A rohamot azonban kemény kézitusa után, az ostromlóknak nagy veszteséget okozva visszaverték a védők. Szerencsésebb kimenetelű volt viszont a déli részen a Rondella alatti aknák felrobbantása. Ennek eredményeként a bajorok meg tudták szállni a rombadőlt bástyát körülfogó árkot, melyet most már saját védműként használtak fel, s ágyúkat telepítettek ide. Egyes vélemények szerint egy innen kilőtt ágyúgolyó - inkább csak véletlenszerű - találata következtében robbant fel a törököknek a palota északkeleti részén lévő lőporraktára, mintegy ezerötszáz harcosuk halálát okozva. A védőket azonban még ez sem ingatta meg. A támadók az északi oldalon újabb aknák robbantásával kísérleteztek, erre a törökök kemény kitöréssel válaszoltak a Bécsi kapu nál.