Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Fogyást segítő, stresszoldó, nőiesség erősítő karkötő Rodokrozittal Rózsakvarc, rodokrozit, fehér achát, tenyésztett gyöngy, howlit, roppantott hegyikristály egyedi ásvány karkötő.
A gyönyörű színésznő úszik a boldogságban új párjával. Szakítás Osvárt Andrea 2018 augusztusában szakított kedvesével, Robertoval, akivel eleinte úgy tűnt lángol a szerelem, és igazán ígéretes kapcsolatnak tűnt a szerelmük. Ám végül a sors másképp alakította a 40 éves színésznő életét. Bár sokakat meglepett a különválással, hiszen már babát is terveztek olasz kedvesével, úgy tűnik Andrea nem sokáig volt egyedül. Másfél év szingliség után, Andi végre megmutatta új szerelmét, aki romantikus gesztusokkal kényezteti és a tenyerén hordozza. Lapozz tovább! Oldalak
2016. aug 16. 14:53 #Osvárt Andrea #szerelem #párkapcsolat #Sziget Fesztivál Osvárt Andrea / Fotó: RAS A színésznő is kiment a Sziget Fesztiválra, nem is akárkivel: egy sármos férfi kísérte el. A Ripost vette észre a szerelmeseket, a pillanatot pedig meg is örökítették. A portál a Sziget sztároktól hemzsegő VIP-részlegében látta meg Osvárt Andreát egy jóképű férfival, akivel kellemesen elbeszélgettek, iszogattak, élvezték a fesztiválhangulatot. Akkor jöttek rá, hogy ők valójában egy pár, amikor a színésznő és a titokzatos hódoló elhagyták az újságírókkal teli helyszínt és a tömegbe rohantak. Valószínűleg azt gondolták, hogy a legegyszerűbben úgy tudnak elbújni a kíváncsi tekintetek elől, ha a bulizó tömeg takarja őket. A képeket ide kattintva nézheted meg! (Ripost) Iratkozzon fel hírlevelünkre! Értesüljön elsőként legfontosabb híreinkről! TERMÉKAJÁNLÓ Napi horoszkóp: az Ikreknek gyermeke foganhat, a Bak kisebb náthának induló betegsége súlyossá válik, a Vízöntőnek különleges találkozásban lehet része Személyiségteszt: neked milyen hosszú a mutatóujjad?
A történetet már csak azért sem érdemes elspoilerezni, mert annyira szörnyen banális, nevetséges és kidolgozatlan, hogy csak (újra) felhúzná magát rajta az ember, meg azért sem kell, mert minden, de minden, ami történik benne megtalálható az előzetesében, ami olaszul ilyen: Meg hát, ott van az a szörnyű tény, hogy most már pontosan érthető, miért árasztották el a sajtót olyan hírekkel, hogy életében először szinkronizálta magát Osvárt Andrea. Hát, mert pocsékra sikeredett a végeredmény, és akkor még finom voltam. Amikor először hallottam, elgondolkoztam, hogy vajon a művésznő most is bent ül-e a moziteremben, és élőben igyekszik-e eltalálni, amit a vásznon éppen olaszul mond. Sovány vigasz, hogy a többi szinkronszínész hangja is jórészt élvezhetetlen, ami persze felveti azt a kérdést, hol kávézhatott a szinkronrendező, Koffler Gizella amikor az anyag kikerült a stúdióból? Mert értem én, hogy kikoptak a nagy nevek a manapság már alulfizett szinkronszakmából, de ha már egyszer a szerencsétlen a saját hangját adja, hogyan szólalhat meg úgy, mintha a nyolcvanas évek alámondásos hangja közül lenne egy????
Úgyhogy ha így vesszük, nem is meglepő, hogy erre az erdélyi túrára egy másféle járművet választott a héten, méghozzá egy roppant modern, mégis kicsit ódon hangulatot árasztó triciklit. A fenti poszttal kapcsolatban több kommentelő is megjegyezte, hogy a 41 éves színésznőn miért nincs bukósisak, amire az a válasz, hogy ez a jármű autónak minősül Romániában, ezért nem kell. Ha autónak is minősül, Osvárt Andrea mégis elég vagány motorozós szerkót vett fel hozzá – önnek hogy tetszik? Várjuk a szavazatát!
A legjobb, amit tehet. Ez az ő tehetsége. Aztán fogja magát, a mű megy a maga útján. Valahogy élni kezd, olvasói lesznek, az olvasók olvasói leveleket írnak, a kritikusok kritikákat. Nem tőlük függ mégsem. Nem az olvasatuktól. A "könyv utóélete" nincs összefüggésben a gyűlölettel. A keserűséggel, kétségbeeséssel. A művek (műveim) gyűlölete, a sajátoké: normális dolog. Normális és titkos. Nem kell annak regénynek lennie. Elég egy gyökércsomagolt rózsa. Vagy amit én szemeznék be, vadrózsára. Nézem áprilistól október végéig. Hát, barátom. Nem ezt vártam tőled. Sokkal, de sokkal többet. Nagyszerűbbet. Életre szólót. Világmegváltót. Néha mégis odahajolok, megnézem tömvetelt fejét, éles illatát, és azt mondom: ez jó. Isten mindenesetre akkor haragszik meg az emberre, tudjuk, mikor: amikor azt a kevés szabályt, amit felállít neki, megszegi. Súlyosan megszegi. Majdnem autodafé lesz ez is. Az ember, mint Isten műalkotása, megy a maga útján, romlik, pusztul, pusztít, így aztán teremtője is felgerjed ellene; elég volt, szól Isten hozzá, jöhet az özönvíz.
Kisfaludy posztumusz jelent meg; a híres "Sok hazapuffogatás, ok semmi, de szörnyü magyarság. / Bundás indulatok: oh be tatári müv ez! " önnönmagáról, korai művéről szól. Tolsztoj – de ő sem "beszélt", hanem őrjöngött. A tanítványoknak. Amikor megtagadta őket, a műveket, velük a régi önmagát. A frivolt, a világit. Ez volt a nyilvánosság számára – a tanítványok. Az igazi arcrongálás titokban zajlik, naplóban, utókornak szánt önéletrajzban, levelekben. Pedig nyilván nem így kezdődött. Hanem: "És látta Isten, hogy ez jó. " A teremtés nyugtázása ez. Megcsinálja a földet, a napot, az embert, a vizeket, állatokat (nem ebben a sorrendben), és min det rendre megnézi, és látja, látja, mert nem vak, hát látja, hogy ez jó. Eddig jó. A legjobb, amit képes megalkotni. Megy tovább, jön a következő. Mindaddig, amíg még egy vessző kitehető, amíg valami javítható, amíg még a sajátja, pedig leszakadóban van, már utazik a nyomda, a sokszorosítás, a kötészet felé, mégiscsak azt látja, hogy jó. Megalkotja, mint a teremtője, megnézi, tudomásul veszi: ez jó.