De mivel nem ismerem Illés bácsi előtörténetét, jobban nem szeretnék beleesni a magyar online térben egyre sűrűbben előforduló felhasználói hibába, inkább mormolgatom magamnak, amit még gyermekként tanultam: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess! " (Fotó:)
De azért vegyük figyelembe, hogy egy jól tájékozott, a mindennapi életben kommunikatív ember ezeket az ügyeket figyelemmel kíséri és véleményt is formál. Vegyünk részt a társadalmi ügyekben, ésszel, érvekkel. (Köszönet illeti a cikk elkészültéért tanáromat, Perlaky-Papp Józsefet. ) (A nyitókép forrása:)
A téma és a szereplők pontos meghatározása. Május 11-én a NÉBIH ellenőrzést tartott az üzletben, melynek során a tulajdonost felújításra, vagy a bolt bezárására kötelezték, május 15-ei határidővel. Ez volt a definíciós szakasz a történetben. A második szakasz a legitimációs szakasz (elfogadás). Ennek során az ügyet a közönség megismeri, bekerül a köztudatba. Amikor a gödöllőiek aláírásgyűjtésbe kezdtek és megjelentek az első cikkek, az volt a legitimációs szakasz, mely május 15-ére tehető. Ekkor egy ország ismerte meg az idős cukrászt, akinek a boltját egy gonosz feljelentő információinak nyomán a hatóság bezáratta. A harmadik szakaszban a vélemények kettéválnak, ez a polarizációs szakasz. Az emberek eldöntik, melyik oldalra állnak. Illés bácsi, a gödöllői cukrász már sohasem fog sütni | 24.hu. Általában ez a legizgalmasabb szakasz, hiszen itt zajlanak a viták, ütköznek a pro és kontra érvek. Sváby András nagy port kavart Facebook-posztjával indította el ezt a szakaszt, a polarizálódást, amikor kifejtette, hogy ő bizony koszosnak, igénytelennek tartja a képek alapján a cukrászdát.
Borítókép: Diákok ünnepi műsora az Egán Ede Szakképzési Centrum Beregszászi Képzési Központjának átadásán Beregszászban, Kárpátalján 2021. november 8-án (Fotó: MTI/Nemes János)
Wishful thinking: Sztem tavaly úgy voltak vele, hogy lazán meglesz a többség, ha meg bejutnak a Mihasznák, velük még, -mint őfelsége ellenzéke- néhány kétharmados szavazás is meglehet. Most viszont az lehet, hogy kéne még az a pár% a szimpla győzelemhez is.
A középfokú végzettséggel (szakmával és/vagy érettségivel) rendelkezők aránya mind a fővárosban, mind a falvakban 45 százalék, a különbség csak annyi, hogy a fővárosban több az érettségivel, a falvakban pedig több a csak szakmával rendelkezők aránya. Lehet ezt persze úgy interpretálni, hogy a fővárosban több a magasabb végzettségű ember (érettségi), de akár úgyis, hogy a falvakban több olyan ember van, aki ért is valamihez (szakma). A vidékiek alacsony iskolai végzettségével kapcsolatos mítosz tehát nem áll túl erős lábakon, de még ennél is gyengébb lábakon áll a kormánypárti média által uralt vidék mítosza. Állandóan azt halljuk, hogy mi, vidékiek nem jutunk független (értsd: baloldali) hírekhez. Ennek oka a liberálisok szerint hol az, hogy ilyen média nem is létezhet Magyarországon, hol az, hogy van ugyan független sajtó, de az vidéken nem elérhető. Mi hazank támogatottsága . Ezek az állítások is elég viccesek. A közelmúltban egy játékban a magyarországi sajtószabadságot sirató – vidéki – beszélgetőpartnerem által megnevezett minden kormánypárti médiumra nekem egy ellenzékit kellett mondanom.