Az épület mellett indulva azonnal egy hatalmas, szökőkútnak látszó építmény és a hatalmas kapu vonja magára a a figyelmet: a Traumakapu. a kapun lévő hatalmas tábla kíméletlenül emlékeztet Magyarország legnagyobb veszteségeire: Augsburg, Muhi, Mohács, Arad, Trianon. A hatalmas, masszív építményre lépcső vezet fel, tetejéről fantasztikus kilátás tárul elénk; a birtok felé nézve a galéria épületére, a másik irányba fordulva a somogyi szántóföldek és szelíd lankák végtlensége. A kaputól balra található a Holt Költők Társasága, ahol a magyar és a világirodalom nagyjairól emlékeznek meg, és a Hét Vezér Pihenő. Bugaszegi Téglagaléria és Történelmi Emlékpark | GoTourist. A kaputól jobbra, a fák között a Magyarok útja fut. A kacskaringós ösvény végigvezet minket a történelmen az honfoglalástól kezdve. Különlegessége, hogy a faragott táblákat akácgyökerekre erősítették fel. A Galéria a Magyarok Útjáról nézve Az út végén elérkezünk a Köztársaság kapujához, és a Gecemáni-kert bejáratához. Ha itt rendezett sorokba ültetett kukoricát vársz, nagyon rossz helyen keresgélsz.
Csere János bácsi birodalma téglagalériaként és tanyaként hirdeti magát, de a két szó nem is fedi pontosan azt a rengeteg látni- és hallanivalót, amiben részünk lehet. A Balatonboglár melletti háromhektáros birtokon különleges, ritka téglákból emelt egymaga többemeletes múzeumot, emlékművet, harangtornyot, és mellette történelmi emlékparkot rendezett be az örökmozgó Jani bácsi. A sok furcsaság mellett Jani bácsi lovakat, birkákat, mangalicákat, nyulakat és baromfit is nevel, a dús és meglepetésekkel teli Gecsemáni-kertben pedig összegyűjtött szinte minden magyar növényfajtát. Tipp: Belépőjegy nincs, de örülnek, ha helyette viszünk egy-két téglát és érdemes bejelentkezni, hogy a legautentikusabb és legviccesebb kalauz, Jani bácsi vezessen minket végig bugaszegi köztársaságán. Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Budapest Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Budapest
Baka István: Esős tavasz (1989. május) Hetek óta esik, hetek óta csukaszürke az ég. Katonák menetelnek, a nóta ugyanaz, ami rég. A rügyek kibomolnak, a lombok üde zöldje virul. De az árnyak, a gondok, a rongyok hada is kivonul. Kenyeret kotorász a kukából a biciklis öreg. Teli szatyra a címer a zászlón, – hol a régi szinek? Parizer, nem a vér, a piros ma, a fehér meg a géz; s mi a zöld? Kenyerünkbe torozva bevonult a penész. Hazamennek a büszke vadászok, kiürül izibe' a vadon, – s ki magaslesen állott, lesi, elviszik-e? Szopogatja a zápor a fákat: csak a csontja maradt ama tegnapi, dús lakomának. Meg a csonka falak. Adu, ász kiterítve – kifosztják, aki nyerni akar. S kiterítve – halott ez az ország? S a világ ravatal? Ma akadnak, a tort akik állják, de utána vezekl- eni kell, ha – benyújtva a számlát – jön a fin de siècle. Csupa rom, csupa rím, csupa omlás ez a vers, – magyaros csak a rög, csak a rag, csak a romlás, s noha nyers, takaros. Hetek óta esik, hetek óta kiderül, beborul. De hiába ujul meg a nóta: ami régi, se új.
A dráma alaphelyzete A kiinduló szituáció, melyet a bevezetőből (prologoszból) ismerünk meg, hasonló a darabban, mint a korabeli valóságban: Athénban pestisjárvány dúlt, a darabbeli Thébát dögvész pusztítja. Ez a probléma megoldásért kiált; tehát az alaphelyzet egyben drámai szituáció, amely a főhőst cselekvésre sarkallja. A nép Oidipusz király segítségét kéri, aki nagyjából 20 éve egyszer már megmentette a várost a Szphinx pusztításától (az oroszlántestű, emberfejű, szárnyas lény találós kérdését egyedül ő tudta megválaszolni, s erre a darab során többször is utalás történik). Oidipusz már intézkedett az ügyben: jóslatot kért Delphoiból, melyet sógora, Kreón hoz el. Oidipusz király · Film · Snitt. A drámában sajátos, újszerű időkezelést láthatunk: ellentétes irányú időbeli mozgás történik, egyszerre haladunk előre is a jelenben, és ugyanolyan sebességgel visszafelé is a múltba. A nyomozás során egyre mélyebb rétegek tárulnak fel a múlt eseményeiből: minden egyes lépés, amit a jelenben tesz Oidipusz a dögvész megszűntetése érdekében, saját ismeretlen múltjához és akaratlanul elkövetett bűnéhez viszi közelebb.
Feldúltan érkezik Kreón, értesült arról, hogy összesküvéssel vádolja Oidipusz, felel a vádakra, s próbálja tisztázni magát, hanem a király hajthatatlan, s nem is száműzni akarja, de kivégeztetni. Ekkor Iokaszté királynő jelenik meg, s tudni akarja, mi ez a heves vita, fivére védelmére kel a vének karával együtt. Megnyugtatásul, hogy Teiresziasz jóslata nem lehet igaz, egy régi jóslatot mesél, ami szintén nem teljesült be. " Mert jóslat jött valaha Láioshoz -én / nem mondom, Apollótól, csak szolgáitól -, / hogy sorsa a gyermek kezétől veszni el, / aki tőlem és tőle majd születni fog. Lám pedig rablók ölték öt meg hír szerint, / egy hármas keresztúton, ismeretlenek, / míg a fiát, ki életével harmadik / napig sem ért el, kitetette vad hegyen, / lába csuklóit gúzsba kötve szorosan. *OIDIPUSZ KIRÁLY, OIDIPUSZ KOLÓNOSZBAN - Veresi könyvesbolt. " Oidipusz döbbenten hallgatja, hogy Laioszt egy hármas keresztútnál ölték meg, nem sokkal azután érkezett a városba Oidipusz, s kíséretének egyetlen életben maradt tagja, amikor meglátta az új királyt, azért könyörgött, hogy ne kelljen az udvarban szolgálnia, inkább a mezőre ment.
A kezei és lábai gúzsba voltak kötve, ő szabadította ki. Egy másik pásztortól kapta a gyermek Oidipuszt, aki Laiosz háza népéhez tartozott. A király azonban nem nyugszik, keresteti azt a pásztort, aki odaadta Polübosz nemzetségének, s kiderül hogy ugyanaz, aki Laiosz király meggyilkolásának szemtanúja volt. lokaszté királynő már tudja a rettenetes igazságot, amit az egyébként éles eszű Oidipusz csak sejt, s arra kéri férjét, " hogyha kedves életed, ezt ne kutassad! - Elég kín ez énnekem! " De hiába minden, Oidipuszt nem lehet megállítani, mindenáron tudni akarja származása titkát. lokaszté kétségbeesetten rohan be a palotába. Oidipusz bátran mondja: "Jöjjön, aminek jönnie kell! Meg akarom ismerni származásomat, ha koldus is! " Azt hiszi, lokaszté azért szaladt el, mert szégyellné férje alacsony származását. A vének kara isteni származást sejt, s így boldogan dalolnak. Ekkor megjelenik Laiosz pásztora, aki a csecsemő Oidipuszt átadta a korinthoszi pásztornak. Oidipusz nehezen tudja szóra bírni, végül a fenyegetésektől annyira megijed, hogy bevallja az igazságot, amely mindennél rettenetesebb.
Kreón lelkében felerősödnek az indulatok, amiért megszegték a törvényeit, ezzel együtt megsértették a hiúságát és a büszkeségét, ezért a belső harc bosszúra sarkallja. Ekkor még azt hiszi, hogy egy merész férfi a bűnös, de később Antigoné lelepleződik. 3. Válság, cselekmény kibontakozása Több késleltető elemmel. Antigonét Kreón elé viszik. A két főszereplő érvei összecsapnak, Antigoné mégis büszkén vállalja a tettét. Iszméné bűnrészességet akar vállalni, de Antigoné ezt nem engedi. Eközben megjelenik Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, aki érvekkel próbálja apját, hogy hagyjon fel őrült tervével, hiszen a város nemhogy elítéli, de dicsőíti Antigonét az istenes tettéért. Kreón viszont egyre önzőbbé válik, érvei csupán személyes jellegűek. Antigonét sziklabörtönbe záratja. 4. Sorsfordulat, tetőpont Megjelenik a vak jós, Teiresziász, és kéri Kreónt, hogy tegye jóvá tévedését, ne makacskodjon tovább, de Kreón összeesküvésre gyanakszik, nem hallgat a jósra, sőt durván sértegetni kezdi. A vitában a vérig sértett jós megvetéssel fordul el a királytól, de előtte elmondja baljós szavait, miszerint Kreón a halottakért váltságul a fiával fog fizetni, és a házát hamarosan férfiak és nők sírása tölti be.