A Netflix berendelte a harmadik évadot a Halott vagy című sorozatából, amely egyben az utolsó is lesz. A Halott vagy 2019-ben debütált az egyik legnagyobb streaming szolgáltatón Christina Applegate és Linda Cardellini főszereplésével, a széria afféle vígjáték és dráma keveréke, központi témája pedig a gyásznak és a lelkiismeret furdalásnak a feldolgozása. Az idei második évad rengeteg kérdést hagyott nyitva, melyek nagy része most megválaszolásra kerülhet a harmadikban. A Deadline értesülései szerint a sorozat készítője, Liz Feldman új projektek készítésére írt alá szerződést a Netflixel, amely nem olyan meglepő, hiszen a streaming szolgáltató szinte évről-évre próbál újítani és új húzóneveket találni, mint amilyen a Narancs az új fekete és a Kártyavár is volt korábban. A Halott vagy mind a kritikusok, mind a közönség között elég nagy sikert aratott, a főszereplőt játszó Christina Applegate egy Emmy-díj jelölést gyűjtött be az alakításáért, a sorozatot pedig csaknem 30 millió háztartásban tekintették meg az első hónapban.
Halott vagy | 2. évad: rövid előzetes és premierbejelentés | Netflix - YouTube
Persze Applegate személye, de még inkább szerepei sokak számára megosztók lehetnek, mert rendszerint visszataszító, undok karaktereket alakít, Kelly Bundyként pedig egészen lököttet, bár Az egy rém rendes családban épp a lököttség volt a szerethető. Itt viszont a rászabott frigid hárpia személyisége több réteget kap, s ez a szarkasztikus humorral párosítva – mert sosem mulasztja el lecsapni a magas labdákat – nagyon is szerethetővé teszi a figuráját. A Netflix különösen elégedett az alkotó, Liz Feldman munkájával, akiről közleményükben ezt írták: "Feldman olyan erő a vígjáték műfajában, aki friss és egyedi nézőpontot visz a kreatív folyamatba az ötlet megszületésétől az írásig és a produceri szerepig. " Fotó: Netflix El kell hogy keserítsünk azonban mindenkit, aki egy Született feleségek típusú sorozatra számít, a Halott vagy ugyanis – bár itt-ott tényleges az áthallás, Jen valóban a kertvárosi luxusháziasszonyok kétszínű életét éli – nem egy végtelenségig elnyújtható szappanopera, hitelesen legalábbis semmiképp.
Szerencsére a két színésznő között is kiváló a kémia, ahogy a körülöttük feltűnő szereplők is kiválóan kapcsolódnak be kettejük történetébe. A Halott vagy tipikus csajos sorozat, ennek ellenére egy nekifutásra ültem végig a második évadot, ugyanis lehetetlen abbahagyni. Abszurd és nem feltétlenül életszagú szituációkba vezetnek be minket, de ez kifejezetten jól áll a sorozatnak és a 2. évad első részének utolsó jelenetét vagy a 2. évad utolsó jelenetét elnézve már nyilvánvaló, hogy tudatosan rá is játszanak erre a lehetetlen helyzetre. Mostanra már valamennyire kiismerhetőek a sorozat – véletlenen is alapuló – fordulatai, de ez semmit nem vesz el az értékéből, hiszen hiába látjuk előre ezeket a fordulatokat és összefüggéseket, arról fogalmunk sincs, hogy hogy fogják ezeket feloldani. A két színésznő eközben hihetetlen őszintén játszik a vásznon, a hangsúly nem is igazán a párbeszédeiken van, hanem az apró mimikákon és gesztusokon, ami mostanra a sorozat egyik legnagyobb jellemzője lett.
Három évad után véget ér a Netflix egyik felkapott sorozata - SorozatWiki Kihagyás A Halott vagy (Dead to Me) című vígjátéksorozat 2019 májusában mutatkozott be a Netflixen, idén tavasszal pedig a második szezon is felkerült az online videotár kínálatába. A produkció főszereplői sokak számára ismertek, Christina Applegate az Egy rém rendes család Kellyjeként futott be, míg Linda Cardellini a Freaks & Geeksben vált sokak kedvencévé. A Halott vagy két nő barátságáról szól, Jen (Applegate) a férjét gyászolja, aki egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lett, a sors iróniájának köszönhetően pedig pont ahhoz a Judyhoz (Cardellini) kerül közel, aki megölte a szerelmét. A Netflix friss bejelentése alapján a Halott vagy biztosan visszatér még egy harmadik szezonnal, ez azonban a sorozat lezáró etapja lesz. Az online videotár a produkció alkotójával, Liz Feldmannal hosszútávú szerződést kötött, aki így a későbbiekben is megkapja a lehetőséget, hogy Netflixes szériákat készítsen. A Halott vagy a szakmában is nagy elismerésnek örvend, Christina Applegate-et az első évadban nyújtott színészi teljesítményéért Emmy-re és Golden Globe-díjra is jelölték.
Netflix 2019. december 31. (16+) Dead Kids 2019 98 perc 5. 3 17 bűnügyi dráma thriller Főszereplők: Vance Larena Kelvin Miranda Markus Paterson Sue Ramirez Khalil Ramos Jan Silverio A visszahúzódó kamasz rossz társaságba keveredik, akik el akarják rabolni a suli arrogáns és gazdag diákját – ám emberrablási kísérletük halálos véget ér. Forgalmazó: Netflix Az oldalon közölt képek és videók forrása és tulajdonosa a forgalmazó: Netflix; illetve a gyártó(k): Globe Studios; az anyagok sajtóban való megjelenítéséhez a gyártó a forgalmazó közvetítésével adott engedélyt a Mozipremierek számára.
Több jólismert klasszikust sikerült újrafelfedeznem: most esett le például, hogy a Rocket lényegében egy Queensryche-szintű progtéma, hogy a Love Bites finomságairól már ne is beszéljünk. Az ilyen dolgokból látszik, hogy a Def Leppard tényleg többre volt hivatott kortársainál, mert lehet Mutt Lange-re "fogni" a nagy kiugrást, de szarból ő sem tudott volna várat építeni. Kellett hozzá a tehetség, valamint az a céltudatosság és összetartás, ami egyértelműen lejön a színpadról a mai napig. Baromi kíváncsi vagyok, mit hoznak össze a srácok legközelebb, mert akárcsak megjelenésekor, most is kiválónak tartom a legutóbbi lemezüket, de beérett a Slang is, sőt, az X-szel sem olyan nehéz megbarátkozni, mint gondoltam volna. Egyszerűen csak érdemes egy picit úgy hallgatni az életművet, hogy megpróbálunk mögénézni, na meg persze annyi koncerten résztvenni, ahányon lehetséges. A Def Leppard esetében ez persze nagyon nem egyszerű feladat, szóval nagyon örülök, hogy ez a buli igazi rock'n'roll-hétvégévé változtatta prágai kiruccanásunkat.
Azóta persze sok minden történt a rockszíntéren és a banda házatáján egyaránt, de egyet leszögezhetünk: a Def Leppard manapság nemcsak csúcsformában van, de népszerűsége is a hőskorszakot idézi. Jómagam legalábbis – minden korábbi prágai koncertbeszámoló ellenére – alaposan meglepődtem azon, hogy a kábé 15 ezres O2 Arena ha nem is csutkára, de tisztességesen megtelt. És a fentieket ellensúlyozandó, mondjuk el: a szálláson is magyarokba botlottunk, és kifelé-befelé is meg-megütötte a fülünket némi magyar szó. Persze a cseheknél rockzeneileg valahogy minden más. Bekapcsolod a tévét a szállodában, és pár percen belül egy tematikus rockzenei adóra bukkansz, amelyben a lejátszott klipek legalább 60 százaléka hazai. Bár nekünk ezek a cseh nyelv miatt rendkívül fárasztóak, elmondható, hogy a maradék 40 is igen alaposan merít négy-öt évtized nemzetközi termésének legjavából (NEM az elcsépelt slágereket nyomják tehát) – így könnyű rockkoncertnek teltházat csinálni, legyen szó KISS-ről, Whitesnake-ről, Def Leppardról vagy akár a durvább, netán divatosabb műfajok képviselőiről.
Galériák The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11. Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3. Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13. Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29. Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15. ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.
Galériák Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8. Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14. A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23. Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14. Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31. Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.
Galériák Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3. Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23. Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9. Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12. Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2. Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.
Amúgy persze ő is abszolút odatette magát és végre pontosan megfigyelhettem, hogyan dobol. Nyilván egy ilyen speciális, félig elektronikus cuccot valamivel könnyebb hangosítani, mint egy akusztikus dobfelszerelést, ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy a hangzáskép gyakorlatilag tö-ké-le-tes volt: gyönyörűen megszólaló gitárok és hibátlan összhatás jellemezte a soundot – kevés ehhez foghatót hallottam jó huszonhárom éves koncertlátogató pályafutásom során. Emellett, bár száz százalékosan biztosak sose lehetünk benne, úgy gondolom, hogy ami vokált hallottunk, az a zenészek saját hangján jött – a lemezverziók ezersávos keverésével összevetve itt kimondottan úgy tűnt, hogy az énekest három valóban erős hangú kolléga támogatta meg. Az elhangzott best of-programhoz pedig maximum a hiányolt nótákat lehet hozzátenni, de nyilván eleve nem lehetett olyan setlistre számítani, ami vetekszik a Viva! Hysteria anyagával, pláne, hogy azt is több koncert anyagából vágták össze. Mindenesetre a Euphoria lemezes Paper Sunra egyáltalán nem számítottam (a szájbarágós vetítés ellenére is csúcspont is volt a javából), a hangulatos korai instru Switch 625-ra se nagyon, de a Joe által szólóban elnyomott Two Steps Behind is fantasztikusan szólt egy szál gitárral.