Katona József Bánk bán című drámájának részletes olvasónaplója jelenetenként Előversengés (Prológus) Szereplők Időpont Helyszín Ottó – Gertrudis öccse Biberach – német lovag, Ottó bizalmasa Gertrudis – Magyarország királynéja 1213 A király palota A dráma egy rövid prológussal kezdődik, amiben Ottó és Biberach beszélgetnek. Biberach Ottó bizalmasa, akinek Ottó lelkesen meséli, hogy mennyire szerelmes Melindába, Bánk bán feleségébe. Bánk bán - Budapest - 2021. nov. 13. | Színházvilág.hu. Ottó minden vágya, hogy meghódíthassa Melindát, tervei szerint aznap este ez sikerülni is fog neki. Az sem zavarja, hogy Melinda egyszer már visszautasította. Biberach gúnyosan figyeli Ottó lelkesedését és hidegen figyelmezteti Ottót: Melinda férje, Bánk bán, veszélyes ember, Ottónak vigyáznia kéne vele, aligha fogja bosszú nélkül hagyni, ha Ottó elcsábítja a feleségét. Ottó azonban nem kér Biberach kioktatásából, szerinte Bánk bánt lefoglalja országos hivatalának ügyei, biztos a sikerben, vagyis Melinda elcsábításában. Bánk egyébként sincs a királyi udvarban.
Ekkor érkezik Gertrudis, Magyarország királynéja, aki közli Ottóval, hogy elege van Ottó udvari kicsapongásaiból. Bánk bán - Katona József, Kerényi Ferenc - Régikönyvek webáruház. A királyné parancsára Ottónak másnap el kell hagynia az udvart, bár az aznap esti bálon még részt vehet. Ottó erre csak annyit dörmög halkan, hogyha eléri célját – azaz aznap este sikerül elcsábítania Melindát –, akkor mindegy neki, el fogja hagyni a királyi udvart. Ottó és Gertrudis távozása után Biberach megjegyzi: "Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos Bánk bán – bajúsza egy végére tűz. " Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Az udvarba titokban visszalopózó Bánk bán ebbe a fertőbe tér vissza, ahol a magyar urak pártütésre készülnek, s ahol a királynő bátyja, Ottó, a bíboros egyetlen vágya az, hogy elcsábítsa a bán feleségét, Melindát… És itt kezdődnek el Bánk dilemmái, hiszen a magánember és a politikus problémái merőben különböznek egymástól Urbán András, rendező: A szerb drámairodalom kiemelkedő alkotásaival, a Koštanával, Banović Strahinjával, Sabirni centarral már volt alkalmam foglalkozni és most szinte ugyanazokon a problémákon rágódom, csak egy másik szemszögből. Bánk bán kérdések és válaszok. Tulajdonképpen abból a tréfás gondolatból indult az egész, mi lenne ha elszórakoznék a magyar drámairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásával, amit gyakran elavult drámai műként kezelnek, mert nehéz a nyelvezete, a története is bonyolult. Valójában ez a magyar Hamlet, csak ebben a történetben több a politikai tartalom mint Shakespearenél... És mindez arra késztetett, hogy megcsináljam. A Bánk bán az egyéni érdek összetűzése a nemzeti identitással.
Általában jellemző, hogy a szereplők részinformációkkal rendelkeznek, és a vallomásaik hitelességében sem lehetünk biztosak. A mű első 4 felvonása jellemzően konfliktusos dráma. A szereplők tettváltása viszi előre a cselekményt. Ez főként Gertrúd és Bánk között megy végbe, de az alapellentétet további konfliktusok árnyalják. A palotába lopni érkezik Tiborc. A hű jobbágy most panaszáradatban tárja fel a magyar parasztság nehéz sorsát a nádor előtt. A sérelmek egybevágnak Bánkéval. Sajátos párbeszédük, ahogy felváltva adnak hangot a saját mondandójuknak, inkább tűnik párhuzamos monológnak. Bánk bán (Katona József) | Újvidéki Színház. A nagyúr a feleségét Tiborcra bízza. A végső tetthez immár megkapta a szükséges impulzust. Bánk a királynéhoz siet, hogy számon kérje rajta a haza helyzetét és Melinda elcsábítását. Az asszony tőrt ragad, de Bánk öli meg miközben kerítőnek nevezi. "remeg a bosszúlló" Jogos tett a haza miatt? Melinda miatti magánbosszú? Ennek megítélése az 5. felvonás dolga. A hadjáratból visszatérő Endre hallgatja meg a tanúvallomásokat.
Dankó István (lent), Bányai Kelemen Barna (fent) - fotó: Dömölky Dániel Tarnóczi Jakab nem egészen két évvel ezelőtt hívta fel magára a figyelmet, amikor egyetemi hallgatóként az Ódry Színpadon színpadra állította Kleist A Schroffenstein család című drámáját, rá kilenc hónappal pedig már a budapesti Katonában rendezte meg Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz át. Fritz Gergely arra a sajátos, és nem csupán Tarnóczira jellemző jelenségre is reflektál írásában, hogy fiatal alkotók rendre klasszikus darabokkal dolgoznak. Meglátása szerint, ennek a jelenségnek a mélyén nem a klasszikusokhoz való vonzódás, de még csak nem is feltétlenül a kortárs újraértelmezés vágya áll, hanem egyfajta "kényszer", amely a jelenlegi színházi struktúrából és gondolkodásmódból fakad: " a fiatal alkotóknak el kell fogadni a klasszikusokra épülő és azokat receptszerűen újrajátszó hazai színház struktúráját, s maximum ezen belül marad tere a kísérletező kedvnek ". Ezzel együtt, a szerző véleménye szerint, a rendező " a nemzeti drámánkként számon tartott Katona József-műről is tud a mának szóló, érvényes üzenettel előállni ", miközben " Tarnóczi rendezése nem kecsegtet radikálisan új olvasattal, s úgy tűnik, az előadás maga sem szeretné ezt a látszatot kelteni.
Az opera műfajról azt gondolja, hogy ez a totális színház. Nem tudja az ember kivonni magát a hatása alól. A fertőrákosi barlangszínházba érkező előadás tavaly nyáron óriási sikert ért el a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ott háromezer néző felállva ünnepelte a stábot. A főszerepet alakító Molnár Levente Liszt-díjas művész, nemzetközi hírű operaénekes nem a sokak által megszokott tenor hangnemben, hanem baritonként énekli a főszerepet. Vidnyánszky Attila már rendezte őt az Operaházban, most is örömmel dolgozott vele, mert jól áll neki ez a szerep és a szerep is remekül illeszkedik rá, jelenlétére, színpadi erejére. Molnár Leventével Harmadik csengetés műsorunkban itt hallgathatnak beszélgetést az előadásról: A Coopera a Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv és Rékai Nándor verzióját adja elő Kesselyák Gergely Liszt-díjas, érdemes művész vezényletével. A rendező úgy érzi, nagyon hozzáértően, átgondoltan és alázatosan dolgoztak a művel, így Vidnyánszky Attila jelzője szerint: "erős húzása" maradt a produkciónak zeneileg.
Egy bán bánkódik Magyarhon pusztulása felett, árnyéka sötét szörnyeteg az Árpád-sávon. Egy Bánk a becsületéért eseng. Egy bán a hazát félti. De mi a fene az a haza? Eszik, isszák? Piros csizmában kergetik? Dalolják, verselik, drámázzák? Elhagyják, megőrzik? Szeretik? A haza vár? A haza ápol és eltakar? Haza a haza amikor idegen? Egy véres asszony a királyi trón alatt, egy meggyalázott becsület, egy terrorista-maszk a kézben, egy tőrt markoló hazai Hamlet. A teremtésben nincs vesztes, csak ő. A darab valójában az 1848-as forradalom után vált a magyar drámairodalom ikonikus nemzeti drámájává. Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője e mű alapján írta meg leghíresebb operáját. Ez az ármányokkal és intrikákkal teli szerelmi-történelmi dráma komoly kritikája az idegen elnyomásnak, éppen ezért a mai napig aktuális. Mikor II. Endre magyar király hadba vonul, az ország irányítását feleségére, a német Gertrudisz-ra bízza, aki kihasználva hatalmát, saját talpnyalói között osztogatja szét az ország javait.
kapcsolódó dalok Záray Márta: Homokóra Ülök a szobámban búsan egyedül És a fájó múltra gondolok. Odakünn az utcán lassan fény dereng És az órán pereg a homok. Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlé tovább a dalszöveghez 65298 Ülök a szobámban, búsan, egyedül És a fájó múltra gondolok Odakünt az utcán lassan fény dereng És az órán pereg a homok 41456 Záray Márta: Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát... Szívem, ma vártam a kis szobámban, Ígérte, eljön ma még: Egy búcsúszóra, egy búcsúcsókra, Hogy idenyújtja kezét… Szívem, ma vártam a kis szobámban. Slágermúzeum: Poór Péter - Homokóra (videó). S helyette jött egy levé 22122 Záray Márta: Kár összeveszni velem Én a csöndet, békességet szeretem mert anélkül nincsen boldog szerelem és ha párom a cívódást keresi, ezt a refrént éneklem neki. Refrén: Kár összeveszni velem, kár eldobni s 21336 Záray Márta: Én mindenkiben csalódtam Én mindenkiben csalódtam, nem sajnált senki. A szívemről, ha daloltam, csak néztek rám. Nem hittem, hogy a szerelmet könnyen kell venni, és vigaszt sosem kereshet a szomjas szám.
Ülök a szobámban búsan egyedül És a fájó múltra gondolok. Odakünn az utcán lassan fény dereng És az órán pereg a homok. Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlékeim elfelejteni, De a homokóra csak pereg pereg Ígyhát kedves tovább szenvedek. Nem tudom, hogy elhiszed-e még, Hogy fájó szívem örökké tiéd. Álmaimban téged látlak Két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még! De, ha egyszer drágám nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést. Elmegyek én akkor továbbálok én, Mert a szívem magányos szegény. Elviszem én magammal az emlékeidet, Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket. Utoljára drágám azt kívánom én, Hogy te mással nagyon boldog légy!
Ezt hiába kérded! [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Csak áttekintenek rajtad, vagy épp lépcsõnek használnak, [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Kiröhögnek, aztán tovább állnak. [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"] [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Refr. : Ez már nem egy mese, kemény valóságshow, [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Nõjünk fel az élethez, ne legyé' má' láccsó! [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Eleged van abból, hogy folyton leszarnak, [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Na elegem van nekem is, hát mutasd meg a napnak! [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Hogy nem vagy egy vámpír, nem félsz a élettõl, [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Kibírod ha ütnek, nem hánysz a saját véredtõl! [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"] [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]Ez még elmegy tesó, el is tûröd szépen, [/font] [font=" "Comic Sans MS"; color: fuchsia"]De, hogy te nem teszed, na hát kérem szépen.