Standard falnyílásméretek Nyílásszélesség Nyílásmagasság 75 cm 210 cm 90 cm 210 cm 100 cm 210 cm A terméket megrendeléstől számított ck. 1 hét alatt szállítjuk. Be the first to review this product!
További információkért, beleértve a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos hozzájárulás visszavonásához való joggal kapcsolatos információkat és a megbízható partnereink listáját, kérjük, olvassa el a Sütik felhasználási feltételeinket, ahol egyéb információkat is talál az Ön személyes adatainak kezelőjéről, beleértve a személyes adatok feldolgozásának felügyeletéért felelős személy elérhetőségét.
Csak regisztrált felhasználók tehetnek közzé cikkeket. Kérjük, log in vagy regisztráljon.
Maga a történet sem lett volna rossz, csak valahogy hiányérzetem volt a megvalósításban. Nem mondom, egyhamar ettől függetlenül nem szeretnék egy ilyen elszigetelt sziget és ház közelébe menni:D. Folytatása A fekete ruhás nő Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is Hasonló filmek címkék alapján
Arthur Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket. A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától? Susan Hill ma az egyik legismertebb misztikus krimi- és detektívregény-író Angliában. A fekete ruhás nő című regénye gótikus stílusú kísértettörténet, melyet Edgar Allan Poe is megirigyelhetne.
Kedvencelte 21 Várólistára tette 90 Kiemelt értékelések Törpillaa 2019. március 14., 17:46 Nem tudom ki, hogy van ezzel a filmmel, de ez a film ritka nagy szar az biztos. Az elejétől kezdve a végéig alig történik semmi izgalmas, és Daniel Radcliffe valami borzalom. A többi szereplő is egy nulla semmi változás, csak vontatott az egész… Már ezt egyszer már láttam korábban, de akkor is ugyanezt gondoltam róla… Dehogy ezek a paranormális dolgok is nagyon gyengék, ez horror akkor hol van benne az izgalom és a hátborzongató jelentek? Mert én nem fedeztem fel benne semmi ilyesmit. Csak, hogy a drága Daniel végig fapofával tolja az egészet, semmi grimasz vagy mosoly nélkül uncsi a karaktere, de azért a végére csak villantott egy mosoly félét. Lady_Hope 2017. július 21., 18:03 Amire a három csillagot adom: -A folyosó, amit ötvenkilencszer láttam, negyvenötféle sejtelmes szögben. -A zene, ami ha monoton is volt, mégis tetszett. -A kezdőjelenet a kislányokkal. -És mert az a hárompercnyi cselekmény ami történt (a filmet is ennyivel le lehetett volna tudni) nem volt annyira rossz.
Utóbbiak egyébként szintén remekül sikerültek, ugyanis James Watkins rendező kifejezetten ízléses és eredeti módon érte el, hogy azok a bizonyos szőrszálak égnek álljanak. Szerencsére elmaradnak a felszálló galambok, elrohanó macskák és egyéb dőreségek. Helyettük vannak sejtelmes árnyalakok, akik általában a vászon egy félreeső szegletében vagy épp egy fakó tükörben vannak elbújtatva. Hátborzongató érzés, amikor egy fókuszváltásnak vagy egy apró mozdulatnak köszönhetően rájövünk, hogy a gonosz mindvégig ott állt a főhős mögött. A hintaszékes jelenettől pedig sokáig borsódzik majd a hátunk. A kötelezőt tehát hozza a film, azonban vannak olyan idegesítő hibái, melyek kiküszöbölésével talán az "emlékezetes" jelzőt is kiérdemelné. A problémák két szóban egyesülnek: Daniel Radcliffe. Félreértés ne essék, semmi problémám nincs "Harryvel", sőt a lehetőségekhez képest egészen vállalhatóan játszik. A gond a castinggal van. Eddig nem sikerült rájönnöm, hogy mi lehetett az oka, hogy egy megözvegyült, felnőtt ügyvédember szerepére, egy olyan 160 centis, kisfiús arcú színészt választanak, akit eddig kizárólag egy több szempontból is igen jelentős karakterrel azonosítottunk.
Végül pedig a harang vészjóslón kong. Az előadás látványvilága – mely Izsák Lili és Kálmán Eszter közös munkáját tükrözi – izgalmas keretet biztosít a rendezésnek, olykor el is nyomja azt. A vetítések és a színpad két oldalán kialakított liftek feleslegesek, utóbbit a színészek következetlenül is használják. A jelmezek nagyszerűsége éppen egyszerűségükben rejlik: a mellékszereplők szürke köpönyege jól mutatja, hogy valójában ők csak asszisztensek az állami gépezetben, életük és sorsuk aranyveretes névtáblácskájuktól függ, mely egy mozdulattal lerántható róluk. Az örkényes színészek a tőlük megszokott szinten teljesítenek, Polgár Csaba kitűnően hozza az intrikus szerepét, Takács Nóra Diána a stressz evő őrzővédőt, Ficza István a szánalomra méltó hősszerelmest, Vajda Milán a törtető főkincstárnokot és Znamenák István a nevetséges francia követet. Ám a megszokott jó teljesítmény néha kevés – most legalábbis az. Szandtner és Hámori kettőse csupán a látvány (a képzőművészeti intertextualitás) tükrében válik igazán izgalmassá, önmagában sajnos nem nyújt újat, érdekeset Stuart Mária és Erzsébet párosáról.
Mintha a kortárs politikai helyzetre reflektálnának a darab szereplői, mikor megkérdőjelezik az egyenlőségjelet a parlament és a nép akarata, az igazságosság és az önkényesség, a jog és a törvény között, valamint amikor elítélik a nép állandó hangulat- és véleményingadozását, illetve passzív magatartását. A hangsúly azonban – szerencsére – az aktuálpolitikai helyett a szabad akarat és a döntéshozói képesség problematikájára kerül: hogyan viselkedünk döntéshelyzetekben; mivel magyarázható az ilyen szituációkban érzett félelmünk; képesek vagyunk-e egyáltalán önálló döntéshozásra, és létezik-e szabad akarat. E kérdéskör legszemléletesebb példája, mikor I. Erzsébet egyik alattvalójára, Davisonra bízza az aláírt halálos ítéletet és nem fűz hozzá egyértelmű parancsot. Davisonnak kell eldöntenie, hogy azért kapta úrnőjétől az ítéletet, hogy azt megőrizze és nála legyen, ha a szükség úgy hozza, vagy hogy most azonnal nyújtsa át az illetékeseknek, és végeztessék ki Máriát. Spiegl Anna Davisonja összeroppan a döntés súlyától.