Zajzoni Rab István ( Zajzon, 1832. február 2. – Brassó, 1862. május 15. ) csángó költő. Élete Szerkesztés Evangélikus családban született. Tanulmányait a brassói gimnáziumban végezte. Az 1848-as forradalom napjaiban az iskolát elhagyta, ám később visszatérvén mégis érettségi vizsgát tett. Szülei azt szerették volna, hogy fiukból pap vagy tanító legyen, ezért Rab István apja kívánságának megfelelően Pestre utazott, hogy teológiát tanulhasson, azonban a bölcsészkarra iratkozott be. Példaképéül Kőrösi Csoma Sándort választotta, és serényen nekilátott a keleti nyelvek tanulásának. Hunfalvy Pál és Repiczky János kedvenc növendéke volt. 1855-ben Bécsben fél éven keresztül hallgatott hittudományi előadásokat, majd belügyminisztériumi fogalmazó lett. Itteni tartózkodása során napvilágot látott alatt két önálló verseskötete is: 1857-ben a Magyarok kürtje, 1859-ben pedig a Kordalok. Verseinek merész hangvétele miatt távoznia kényszerült Bécsből, ám 1859 decemberében vissza kívánt térni ide, hogy teológiai tanulmányait befejezhesse.
A negyedik idei Zajzoni Rab István-díjat a Türkösben született Gödri Anna csángó tojásíró és viseletkészítő mester kapta kitartó hagyományápoló munkásságáért, aki megköszönte tanítóinak, Papp Margitnak és Barkó Etelkának, hogy tudásukat átadták, és úgy vélekedett, az elismerés arra kötelezi, hogy folytassa munkáját. A szavalatok mellett Bardócz Péter szívmelengető magyar dalfeldolgozásai is felcsendültek, végül pedig kölcsönös köszöntésekre, beszélgetésre és közös fotózásra került sor. Bardócz Péter
Példaként hozva fel Zajzoni Rab István állhatatosságát és nemzethűségét, aki az 1849 utáni Petőfi-követők sorába állva verseiért börtönt is viselt, a Bach-korszakban pedig a magyar–román–szász megbékélésért emelt szót publicistaként, egy kései névrokonát említette "negatív párhuzamként", aki bár Rab Jánosnak született a Székelyföldön, a romániai római katolikus egyház metropolitájaként nemhogy szolgálta és támogatta volna a moldvai csángómagyarok anyanyelvű hitéletét, hanem egyenesen gátolta és tiltotta azt, szégyent hozva őseire és hitsorsosaira. A többségi nemzetállami asszimiláció egyik apostola, Robu érsek a kommunista politikai rendőrség korábbi kollaboránsaként volt az óromániai római katolikus egyház feje 1990–2019 között, s ma is tiszteleti tagja a Román Akadémiának… A továbbiakban a házigazda parókus lelkész méltatta a 200 éves tatrangi templomot, és rövid részletet olvasott fel egy általa készített monográfiából. Gödri Alpár tatrangi lelkipásztor a díj átvételekor elmondta, hogy: "Ez a tatrangi csángó nép kitartásának az elismerése, és arra figyelmeztet, hogy felelősség rendben tartani a templomot, hisz ez mindenkor kutya kötelességünk is. "
Végezetül arra buzdított, hogy "legyünk készek munkálkodni, áldozatot hozni és közösségünkért cselekedni", hisz ő is egész életét ennek szentelte. Az igehirdetés után Koszta István evangélikus lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, méltatva Tőkés László püspököt, néhány személyes emléket is felidézve vele kapcsolatban. Az úrvacsoraosztást követően rátértek a Zajzoni Rab István-díjak kiosztására. A szervezők részéről Kovács Lehel István ismertette azokat a kritériumokat, melyek szerint a 2006-ban alapított díjat minden évben odaítélik, általában három személyiségnek és egy közületnek. Hangsúlyozta, hogy a díjakkal cselekvésre és helytállásra buzdítanak mindenkit, elismerve a nemzetszolgáltot. Jani András elszavalta a névadó poéta Költői tanács című versét, majd a főszervező Bencze Mihály matematikatanár, közíró, szerkesztő méltatta az elsőként díjazottat, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, ismertetve életét, munkásságát és eddigi elismeréseit. A díj – Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész bronzplakettje és egy díszoklevél – átvétele után a püspök azt mondta: "Annak ellenére, hogy a mai vezetőink csúfot űznek országunkból – lásd, minap a kormány is megbuktatta önmagát –, van hitem, hogy megkapaszkodjunk és ezen fordítsunk, mert van időnk erre, és ezen dolgozunk. "
Fontosnak tartok még két megjegyzést. A másfél éve tartó felújítási munkák mellett egyetlen szentmise vagy búcsú sem maradt el, és a hívek száma inkább növekedett! Pedig sokszor igen nagy akadályt jelentett ezek fizikai lebonyolítása is. Ehhez az emberpróbáló hitéleti szolgálathoz nagyban hozzájárult Patrik testvér fáradhatatlan, áldozatos munkája. Zimány Linda Kedves Ferenc felesége akar lenni és gyereket is akar tőle | Bulvár. A másik: a szentkúti szolgálat csak egy része a ferences paptestvérek küldetésének. Hiszen rendszeresen segítenek paptársaiknak, tanítanak, kutatásokat végeznek. Amikor megkérdezzük, honnan merítenek mindehhez erőt, ezt válaszolják: "Fentről kapjuk! " Most már nemcsak érzem, hanem hiszem és tudom is: hitem tőlük kapott megerősítése segítette a súlyos betegségemből való kigyógyulást! Mérhetetlen hálával és köszönettel tartozunk az Istennek, hogy megismerhettük közelebbről Peregrin, Tihamér, Lóránt atyákat és Patrik testvért. Kívánjuk, hogy sokáig végezhessék fáradtságot nem ismerő munkájukat, és minél több emberhez juttathassák el az evangélium tanításait, továbbadva a nekik juttatott isteni kegyelmet!
Egyelőre azonban a szakvizsgáig csak egy legyen! Ilyen boldog családot alkotunk majd: kutya, ház, gyerekek…" - idézte a Bors Linda szavait. Bors
Nagy Mihály és Nagyné Katalin
Azt írták róla akkor jellemzésként: "Legkevésbé valószínű, hogy sikert arat…" Ő, és egy bizonyos Gene Hackman fixen ott volt a színiiskolája szégyentablóján… Dustin és Gene, a két álmodozó. A többit már tudjuk. Dustin Hoffman az alkalmatlannak minősített "csúnya fiú" meg sem állt a világhírig. A színésznek is remeg a lába a premier előtt: Lengyel Ferenc új, Portugál című darabjáról mesélt a Femina podcastjában - Hazai sztár | Femina. S a "csúnya fiú" jelzőt nem a közvélemény ragasztotta rá, hanem a nagynénje, aki egy pillanatra sem nézte jó szemmel, hogy színésznek készül, így aztán kerek-perec a szemébe vágta, hogy soha nem lesz belőle igazi színész, mert alacsony és nem jóképű. Dustin Hoffman valóban messziről indult, hogy meghódítsa a filmipar jéghegyeit. Az 1937-ben született ifjú, ukrán-lengyel és román területről származó zsidó család második gyermeke volt. De nem érdekelte a vallás, tízéves koráig fogalma sem volt róla, hogy ő milyen felekezethez tartozik. Az édesapja akkoriban a Columbia Filmgyárban dolgozott majd váltott és megpróbálta bútorkereskedéssel eltartani a családját. Eközben az édesanyja amatőr színészként álmodott arról, hogy egyszer majd Júlia lesz egy veronai, vagy legalábbis veronainak álcázott erkélyen.