Sikerült változtatás a gonosz boszorkány szerepének kibővítése. Eddig csakis öklét rázta, sipítozott. (Egyedül Gobbi hitette el velem, hogy a szegedi Dóm-tér tornyai közt a seprűn lovagló apró alak ő maga volt retek piros orrával. ) Az Erkel János vitézének főpróbáján azt láttam egyszer, hogy a finomeszközű Ladomerszky Margit, aki több évtizedes székesfehérvári ripacsismeret birtokában, úgy töltötte ki a boszorka színi üresjáratait: képzeletbeli legyeket kapdosott a nézők élénkítésére. Udvaros Dorottya nem vasorrú bába. Szemrevaló menyecske, ha kendőt nem is visel. Szeretőre vágyik. Éppenséggel a juhászra. Furulyájára ácsingózik. Indokolja a féltékenysége a komisz bánást a rábízott árvával. Indokolja a nyáj szétkergetését. János vitéz. Mesemotívumok helyet emberi törekvések mozgatják a drámát. Másodjára Csoma Judit a játszási hagyományoknak megfelelően tüzet lövell és a szerelmespárra megvetően szotyolát köp messziről. A francia udvarban ismert csokoládébonbonokkal díszített toronytemplomok magasodnak.
Ezzel pedig sikerül elérnie azt a különleges bravúrt, hogy a mindenki által ismert darabot egy teljesen új, egyedi nézőpontból mutatja be és ejti ezzel rabul a minőségi magyar kultúra rajongóit. Felejtsük el, amit eddig a János Vitézről tudtunk, kényelmesen dőljünk hátra, adjuk át magunkat nyitottan a különlegesnek, az eredetinek, az újnak, hiszen ezek a csodálatos művészek úgy vezetnek át egy addig nem látott világba dallamokkal, énekkel, tánccal, a csizmák koppanásával, ahogyan Kukoricza Jancsit földi kalandjait követően átvezeti sorsa Tündérországba. A fojtó kánikula után a felszabadító zápor. A némaság és a csend után a zene és a tánc. A hosszú túra után a domboldalon felfrissítő forrásvíz. Nemzeti Színház. Ugyanez mindannyiunk számára a karantén után a János Vitéz. Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján Bakonyi Károly írta, Heltai Jenő verseinek felhasználásával. Társkoreográfusok: a Varidance táncművészei.
Az olvasottság nem publikus. Megérteném, ha nekiesnének Alföldinek, hogy haszonvágyból a 105 éves Király színházi operettet vonszolta megkettõzött szereposztással a Nemzetibe. A János vitézt idõvel operett helyett felértékelték dalmûvé. Az Opera állandó mûsordarabja lett. Hevesi Sándor 1927-ben, a Nemzeti 90. évfordulóján vállalta, hogy Kukorica Jancsit az eredeti Király utcai Király színházi premier huszáruniformisos primadonnájával vigye színre. Botrány lett. Fedák Sári negyvennyolc éves snájdig magyar huszárrá vénült. Nem ezért ellenezte a jobboldal. Az utóbb náci vonzalmaiért Népbíróság elé állított, feltűnést mindig kereső nagy művész tanácsköztársasági vöröskatona toborzó miatti lelkességét torolták. Hírlapi csetepaté. János vitéz helyszinek. Országgyűlési interpelláció. Egyetlen előadás. Tíz évvel később (1937) már Németh Antal igazgatása vette műsorra Kacsóh operettjét álgyergyói csomagolásban, modern vetített díszletekkel. Éppen régi színdarabokat porolgatott a vezetés a centenáriumi évadra. A porfelhőben Fedák már kilóban, sem korban nem fért volna pásztorgatyába.
Az előadásban stroboszkóp szerepel. Stáblista:
A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a békásmegyeri Szent József-templom falán lévő emléktáblát. A megemlékezésen részt vett mások mellett Bús Balázs (Fidesz-KDNP), Óbuda-Békásmegyer polgármestere. - MTI - Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Német középiskolát indítanának a svábok Nagykárolyban. Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Összesen mintegy 16 millió ember volt kénytelen hazáját Keleten elhagyni, köztük mintegy 220 ezer Magyarországról kitelepített magyar-német volt. Megjegyezte: "fonák dolog", de a "német csodát" ezzel a 16 millió frissen betelepített német ajkúval valósították meg Konrad Adenauer egykori kancellár Németországában. Ugyanakkor ezek az emberek "idehaza, Magyarországon nagyon hiányoztak". Kitelepítésre váró békásmegyeri svábok 1946 januárjában Fotó: Bauer Sándor / Fortepan "Ráadásul az itthon maradók zöme félelemben, a háborús bűnösség vádja alatt élt: elhagyták nyelvüket, féltek attól, hogy őket is kitelepítik. Nem beszéltek sem a családban németül, sem a falujukban, közösségeikben" – mondta Varga Mihály. A miniszter felidézte: a török hódoltság idején elnéptelenedett Dunántúlra és a Duna mentére a 18. század elején a nagybirtokos főnemesek ezrével, tízezrével telepítettek be németeket. Svábföldön, a Duna menti Ulmban gyűjtötték össze és tették hajóra elsősorban a fiatal, katolikus házaspárokat.
Budapest - A második világháború után Magyarországról elűzött svábok magukkal vitték német földre magyarságukat is - mondta Varga Mihály pénzügyminiszter, a II. és III. kerület fideszes országgyűlési képviselője a német ajkú lakosság kitelepítésének emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen vasárnap Békásmegyeren. kerület fideszes országgyűlési képviselője a német ajkú lakosság kitelepítésének emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen vasárnap Békásmegyeren. Varga Mihály kiemelte: a Németországba kitelepítettek halálukig kettős identitásúak maradtak, őrizték és ápolták kapcsolataikat Magyarországgal. A nyolcvanas években pedig - amikor javult a két ország közötti viszony - testvérvárosi kapcsolatok tucatjai születtek: a "Magyarországról egykor elűzött német-magyarok" összekapcsolták "kinti településeiket az óhazában lévő, kényszerből elhagyott településükkel". Hozzátette: ezeket a barátságokat ápolni kell, hiszen "az igazi megértés hírcsatornái". A miniszter elmondta: Békásmegyerről 2281 embert, 575 családot telepítettek ki.