A Cobra Kai a Karate kölyök folytatásaként szolgáló sorozata, a hangsúly azonban mégsem a nosztalgián van. Igazi rockzene szól persze a '80-as évekből, de a kottát már a mai gimnazisták olvassák. Avagy hogyan legyél férfi macsószag nélkül? Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Öncélú nosztalgiázás vagy felzárkóztató program tizenéveseknek? Ez volt talán a legfontosabb kérdés a Cobra Kai című sorozat első évadának első néhány része után. Ha nem tudod, mit jelent a sorozat címe, valószínűleg 1990 után születtél, és erre a nosztalgiafaktorra bőven rájátszik a sorozat, mégsem ez a fő csapásirány. A '80-as évekből a magnókazetta helyett sokkal inkább a női-férfi viszonyokat veti össze a 21. századdal, mégsem propagandisztikus módon, az akkori világrend elfelejtését követelve. A Cobra Kai ugyanis a '80-as évek kultikus filmje, a Karate kölyök rosszfiúira utal. Az akkori film főszereplője, Daniel LaRusso (Ralph Macchio) a bölcs és idős Miyagi mestertől (Pat Morita) tanulja el a karate alapjait, hogy megvédje magát a Johnny Lawrence (William Zabka) vezette fiúktól.
Daniel sikeres kereskedőként és a "karate csak védekezésre szolgál" elv követőjeként próbál egyensúlyt találni az életében, ami akkor lesz problémás, amikor lánya, Sam (Mary Mouser) Miguel Diazzal kezd el randizni. Ez a 24. évében lévő színésznő remekül hozza a menő csajokkal barátkozó, majd tőlük elforduló lány karakterét, aki idejében rájön arra, hogy mi a fontos és aki kislánykora után visszatalál a karatéhoz. De a többi szereplőre sem lehet panasz, különösen a szintén bántalmazott Hawk (Jacob Bertrand) esetében figyelhető meg a jellemfejlődés. És persze ott van Johnny fia, Robby Keene (Tanner Buchanan), aki a Miyagi-do tanítványaként száll szembe az első évad végén a Cobra Kai-os Miguel Diazzal, aminek a későbbiekben súlyos következménye lesz. Különösen tiszteletreméltó az is, hogy a készítők egy rész erejéig azt a Robert Scott Garrisont is beleírták a történetbe, aki az első filmben Tommy-t játszotta, és aki máj- és veseelégtelenségben halt meg, nem sokkal a második évad premierje után.
Az "új nemzedék" az első évadban nagyon is háttérbe szorult a két öreg mellett, inkább a kezük alá, mintsem velük játszottak. A figyelmes producerek így adták meg a fiataloknak a lehetőséget, hogy tanuljanak rutinosabb társaiktól, és hogy hozzászokjanak a világhoz, amibe hirtelen belecsöppentek. A többnyire (Robby Keenet leszámítva) tehetséges mellékszereplők pedig végül felnőttek a feladathoz, és a második-harmadik évadban már komolyabb történetszálakat is rájuk lehetett bízni. A forgatókönyv A két dojo a sorozatban két teljesen különböző életfelfogást mutat be. Johhny és Cobra Kai az erőszakos magabiztosságot, a múlt dicsősége utáni vágyódást, míg a Mijagi-do a szenvedélyes, filozofikus passzivitását reprezentálja a harcművészeteknek. És mindkét oldal képviseli társadalmunkat is. A mai világunk szinte minden "poltikaiaktivista" írója a Cobra Kai-t mutatta volna be negatívan, a toleráns és diverz, LaRusso vezette dojo -t pedig egyértelmű hősnek kiáltotta volna ki. Ezzel szemben Josh Heald, Jon Hurwitz és Hayden Schlossberg a nehezebb utat választották, és megpróbálták mindkét gondolkodásmód előnyeit és hátrányait is bemutatni.
Az utolsó, a fiókban porosodó klasszikusok egyikének, az 1984-es A karate kölyök kényszerű kizsigerelésének, amely már koncepciójában is mintha a modern, az Így jártam anyátokkal! -on nevelkedett fiatalságnak próbált volna kedvezni és Barney Stinson nedves vágyálmát váltotta volna valóra azzal, hogy John G. Avildsen mozijának sematikus rosszfiúját teszi meg főszereplőnek. (És nincsenek véletlenek! A sorozat kreátorai az a John Hurwitz és Hayden Schlossberg, akik az Amerikai Pite: A találkozóval pont jelesre vizsgáztak nosztalgiázásból, a Harold és Kumar -filmek pedig jelesül éppen tartalmaztak egy Neil Patrick Harrist. ) Azonban a Cobra Kai igen hamar bebizonyította azt, hogy lényegesen többről van itt szó, mint a múlt meglovagolása és kihasználása. Az eredeti trilógia egyre gyengébb filmjeit (több epizód pedig egyszerűen nem létezik! ), azok fekete-fehér polarizáltságát kiváló érzékkel mélyítették el és vitték le karaktereiket a morális szürke zónába. A William Zabka által játszott Johnny Lawrence hiába ragadt a múltban, próbál onnan kitörni, ráadásul pont úgy, hogy a múltja azon pontjába kapaszkodik, amikor minden egyértelmű volt - vagy legalábbis annak látszott.
Johnny és Miguel duója még mindig a sorozat egyik legnagyobb erőssége, szívének és lelkének a magva, de Daniel és Sam kapcsolata, személyes válságuk, vagy Hawk figurája is mind pazarul hozzájárul a nagy egészhez. Ráadásul teszi mindezt úgy a széria (talán minden eddiginél jobban), hogy rehabilitálja Avildsen második és harmadik filmjét, vagy legalábbis egyes pontjait, ha jobbá azokat (elsősorban narratív szempontból) képtelen is tenni, miközben hű marad azok örökségéhez és Pat Morita szelleméhez. És ugyan azt nem lehet kijelenteni, hogy ez lett az eddigi legszórakoztatóbb évad - pont a már fent taglalt, mélypontból való kilábalás, a megfelelő út megtalálása ezt megakadályozza - de mindenképpen az eddigi legérettebb mind közül. Ami viszont igazán rossz az új szezonban, hogy várni kell a következőre és egyben ráébreszti a nézőjét arra, hogy valószínűleg négy évadnál nincs már több sem a karakterekben, sem pedig a történetben. Azonban pozitív, naiv szemlélete, optimizmusa pont az, amire egy tragikus 2020 után, így 2021 első napjaiban a legnagyobb szükségünk van, és ha a következő szezon is lesz az utolsó, szomorkodnunk sincs miért, hiszen a szlogen nem hiába ez: Cobra Kai Never Dies!
Azt merték sugallni, hogy egyik sem tökéletes, mindkettőre szükség van, és hogy vannak dolgok, amit el lehet tanulni a másiktól… Drámahumor? Nem tudom meghatározni a látottak műfaját. Se nem dráma, se nem komédia, de mégis vannak olyan jelenetek, amiket egyik vagy másik teljesen dominál. A komolyság mellett valami megmagyarázhatatlanul jóleső könnyedséget adva át a nézőnek. A sorozat humora a valamiért a 80-as években ragadt Johhny körül forog, akinek a karaktere szöges ellentétben áll jelen toleráns, politikai korrektséggel átitatott korunkkal. Minden résznek sikerül megnevettetnie a nézőt, de nem úgy, hogy közben nevetségessé teszi a főszereplőt, sokkal inkább görbe tükröt állít mindenki elé. Azt pedzegetve, hogy talán az új generációnak is hasznára válna, ha valaki megfegyelmezné őket, és bátorságot, önbizalmat öntene beléjük. Frissítő és csodálatos ilyet átélni 2021-ben! Nosztalgia helyesen használva A néző egy ilyen sorozatnak nekiülve nagy mennyiségű '80-as évekbeli nosztalgiára számít.
Boltjainkban széles választékban található: ülőgarnitúra, sarokülő, kanapé, franciaágy, konyhabútor, szekrény, gardrób, étkező, asztal, szék © 2018 - 2022. Minden jog fenntartva Horizont Bútor. Webáruház készítés
Az éjjeliszekrény az elalvás előtt illetve az éjszakai felébredés alkalmával használatos tárgyak tárolására alkalmas. Igény és ízlés szerint választható szín-, ill, formavilágban rendelhetsz éjjeliszekrényeket weboldalunkon. Kínálatunkban megtalálható hálószobabútor szett részeként, ha egy teljes garnitúra mellett döntenél, és különálló éjjeliszekrényeink is elérhetőek.