Az amúgy Debrecen-szerte ismert Barabás étterem a Piac utcán rendezett adventi vásáron is megtalálható, olyan különlegességekkel, mint például a debreceni töltött káposzta. A helyi változatban füstölt hús is kerül a darált töltelékbe, savanyú káposztából készül az aprója, a tetejére pedig beirdalt, kisütött debreceni páros kolbászt tesznek. Barabáséknál egyébként szintén meg lehet kóstolni a hagymás vért és a velőt is, desszertnek pedig frissen sült, forró csörögét mártogathatunk lekvárba. Adventi vásár a Piac utcán Ezért a helyért külön megéri Debrecenbe jönni! Mint a magyar lakosság nagy részének, nekem is az a véleményem az édesvízi halakról, hogy általában iszapízűek és unalmasak. Emiatt aztán ritkán eszem halat, és csak néhány alkalom volt, amikor sikerült lenyűgözni. Piaci Falatozó - Gastro.hu. A debreceni Keszegsütőnek nagyon is összejött ez. A pesti bevezető út mellett található apró kis étterem "dizájnja" is külön szót érdemel - azon kevés helyek közé tartozik, amelyek nem egy mű népies, poszt kádári életérzést raktak össze a kockás terítőkből, régi vaskályhából és falvédőkből, hanem egy kedves kuckót, ami tényleg olyan, mintha a nagymamánál lennénk.
Debrecenben életemben ha ötször voltam - akkor is rokonlátogatóban -, mégis kedves ismerősként tekintek a városra. Kamaszkoromban meg voltam őrülve Szabó Magda regényeiért, ő pedig jó pár művében megrajzolta a város háború előtti arcát. Egy két napos túra keretében most Debrecen modern oldalával is sikerült megismerkedni. Amúgy komolyan, ez most nem egy újságírói túlzás, és nem is azért mondom, mert szépen megkértek rá, de ha van két szabad napotok, akkor menjetek Debrecenbe enni. Akkor is érdemes ide utazni, ha a street food rajongói vagytok, és akkor is, ha a hagyományos ízeket keresitek. A túra során megmutatták nekünk, hol lehet a legjobb kaját kapni, ha éjszaka éhezünk meg, hogy mit kell enni reggel a piacon, merre menjen az, aki vegánként él. Deagostini legendás autók. Grátiszba azt az infót is megkaptam, hogy Hajnal Stefi operatőr-művésznő hol mulatott régi hajnalokon, mikor még maga is Debrecenben töltötte a mindennapjait. Vért, velőt reggelire! Ahogy idegenvezetőnktől megtudtuk, Debrecenben minden nagy - nagyállomás, Nagyerdő, Nagypiac.
Két évtizede, 1989. július 6-án halt meg a magyar történelem egyik legvitatottabb, ám a közvélemény-kutatások szerint a legrátermettebbek közé sorolt politikusa, Kádár János. Haláláról nem lehet annak a szimbolikus eseménynek az említése nélkül szólni, hogy miközben a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnökét és mártírtársait felmentette az ellenük 1958-ban emelt hamis vádak alól, a legenda szerint az ítélethirdetés hallgatósága egymás kezébe adott egy kis cédulát: "meghalt Kádár János". A múlt század emblematikus alakjáról életének avatott ismerőjével, Huszár Tibor akadémikussal, két Kádár-életrajz szerzőjével beszélgettünk. Kádár János temetése 1989. július 14-én Az említett különös és jelképes egybeesést - és a Nagy Imre-kérdést - megkerülni nem lehet, ám a politikai gyilkosságokban középkoriasan gazdag "kommunista-szocialista" időszak akképp is korszakolható, hogy a Kádár-rendszert Rajk László 1956-os és Nagy Imre 1989-es újratemetése keretezi.
A pártszékház aulájában 13 óra után kezdődött rövid, protokolláris megemlékezés az özvegy és a családtagok jelenlétében, elhelyezték koszorúikat az állami, társadalmi és politikai szervezetek képviselői, a külföldi delegációk, a munkatársak nevében Grósz Károly főtitkár vett végső búcsút. Délután négykor indult a gyászmenet a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjához, a temetőben egyes becslések szerint százezres tömeg gyűlt össze. A koporsót díszsorfal között vitték a ravatalhoz, amelynél a párt- és állami vezetés tagjai álltak díszőrséget. Búcsúbeszédet Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Kolláth Pál, a Ganz Danubius Angyalföldi Hajógyár lakatos csoportvezetője mondott. Kádár János megítélése máig vitákat gerjeszt, a halála óta eltelt huszonhárom év még nem volt elég ahhoz, hogy élete, működése, tettei végképp történelemmé váljanak. Személyisége évtizedeken át meghatározta Magyarország képét, rendszere mély nyomot hagyott a felnövekvő nemzedékek gondolkodásán, magatartásán.
Az MTI beszámolója szerint a fekete drapériával borított aula közepén helyezték el az aranyszállal díszített, fekete bársonnyal és vörös lepellel letakart ravatalon a Kádár földi maradványait tartalmazó tölgyfa koporsót. A koporsót – amely mellett félóránkénti váltásban négy díszegyenruhába öltözött, fegyver nélküli kormányőr állt őrséget – egyetlen, vörös szegfűkből összeállított koszorú díszítette, szalagján az özvegy utolsó üzenetével: "El nem múló szeretettel, Mária. " A Kossuth tértől több száz méteren át kígyózott a sor, több tízezren mentek el leróni a kegyeletüket – vagy esetleg vetni egy kaján pillantást a kommunista elnyomás egyik vezető figurájának koporsójára. Kádár Jánost végül a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Sírját 2007-ben ismeretlenek megbolygatták: elvitték Kádár koponyáját és feleségének, Tamáska Máriának urnáját is, valamint a sírkőre felírták: "gyilkosok 56". A rendőrség soha nem találta meg a tetteseket, és a koponya sem került elő. Kádár János sírja ma, rajta koszorúkkal / Fotó: Varga Imre Vannak azonban, akik Kádárt a mai napig szeretik: mint látható, sírján ma, 32 év elteltével is koszorúk és friss virágok találhatók.
2021. júl 14. 3:10 #Kádár János #évforduló #Temetés #Arcanum Kádár János integet a dísztribünről 1986-ban / Fortepan / Szalay Zoltán Hatalmától megfosztva, testileg és szellemileg leépülve hagyta el az élők sorát Kádár János, akit ma 32 évvel ezelőtt, 1989. július 14-én temették el a Fiumei úti sírkertben. Rövid hír, baljós jelent meg 1989. július 4-én, kedden a magyar lapokban. "Tegnap délelőtt kórházba szállították Kádár Jánost. A 77 éves politikust tüdőgyulladással, valamint heveny légzési és keringési elégtelenséggel kezelik. A beteg állapota súlyos. " ( A legfrissebb hírek itt) A korabeli sajtó és az államhatalom láthatóan alig tudott mit kezdeni a helyzettel a rendszerváltás előestéjén: az összes lap olyan szűkszavúan számolt be az elmúlt 33 év legnagyobb hatalmú magyar politikusának állapotáról, mintha egy járási altitkár került volna kórházba. Kádár János és felesége moszkvai útjukról hazatérve 1986 novemberében. Mindkettejük egészsége kisvártatva gyors romlásnak indult / Fortepan / Szalay Zoltán Pedig Kádár János addigra nem csak az egészségét, de a hatalmát is elvesztette.
Annak megítélése, hogy államférfi volt-e, mindenki értékrendjétől, meggyőződésétől, politikai beállítottságától, de életútjától vagy akár az életkorától és számos más tényezőtől is függ. Majdnem annyi Kádár-kép létezik, ahány ember. Véleményem szerint azért nevezhető államférfinak, mert a politika határai között megtette, amire lehetőség adódott. Nem volt teoretikus, de politikai ösztönei a kritikus helyzetek többségében is jól működtek. Nem a nagy nyugati államférfiakkal - Bruno Kreiskyvel, Willy Brandttal, Francois Mitterand-nal - kell összemérni, hanem táborbeli társaival, Erich Honeckerrel, Zsivkovval, Gomulkával - hogy Nicolae Ceausescut ne is említsük -, akik a birodalom szabta kereteken belül működtek. Közülük Kádár mindig elment a falig, a lehetőségek határáig. Rajknak és Nagy Imrének a bíróság szolgáltatott igazságot, Kádárnak a ravatalánál két napig sorban állók, az őt elsiratók. Ha valami véletlen folytán előkerülne a 2007 májusában a sírjának meggyalázásakor ellopott koponyája és a csontjai, vajon rendeznének-e neki is újratemetést, hiszen nálunk egy politikusnak ez szinte kijár.