Apró fakógomba ( Hebeloma pusillum, Syn: -) Más neve(i): - Étkezési érték: Ez a gomba nem ehető! Az étkezési képesség ismeretlen - kerülje, mivel sok Hebeloma tartalmaz toxint (a gyilkos galóca méreganyagát). Apró fakógomba. A kalap 1-2, 5 cm keresztmetszetű, kúposan domború, majd kibővült, gyakran kis fakó barnás színnel sötétedő vagy közepesen barna, enyhén viszkózus. Szára 20–40 x 2–3 mm, lisztes, fehér, elszíneződik az alja felé. Hús vékony, sápadt. Íze keserű, retek szagú. Kopoltyúk, majd agyag barnák. Spóra agyag barna. Spórák mandula alakúak, finom szemölcsök, 10–14 x 5, 5–7 um. Európában található. Őszi strófák – Wikiforrás. Élőhely fűz alatt. Szezon nyár ősz. Ritka faj. Hasonló fajok [ szerkesztés] - Figyelem! A saját gyűjtésű gombát felhasználás előtt feltétlenül vigyük el gombavizsgálatra, amit Magyarországon magánszemélyeknek – a kijelölt piacokon – ingyen elvégeznek! Lásd még [ szerkesztés] Mikológia Gombákról bővebben Gombás ételek Magyar Wikipédia: Apró fakógomba
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Egy finn–német művészházaspár – Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen – találta ki, hogy a világ városai panaszkórusokat szervezzenek. A Helsinki Complaints Choir (Helsingin Valituskuoro) dalának magyar fordítása [ szerkesztés] Nem lehet meggazdagodni a munkából, a szerelem pedig nem tart örökké. A szaunában sose kérdezik meg, szabad-e vizet önteni a kályhára. Az öreg erdőket kivágják, és vécépapírt csinálnak belőlük. még sincs sose papír a vécékben. Miért kergülnek meg az emberek az akciós holmiktól? Helsinki közepén újabb bevásárlóközpontot építettek. A szomszédom mindig les a kémlelőnyíláson, ahányszor csak vendéggel jövök haza, és mindig idő előtt érkezik a szaunába. Refrén 1. : Mindig vesztünk a svédek ellen a jégkorongban és az Eurovízión, a karácsonyi szezon meg évről évre korábban kezdődik. Miért nem értenek egyet velem sosem? A munka Kínába megy, a 3-as villamos pedig pisitől bűzlik. Nem igazság! Csak én érzem azt, hogy itt sokakban túlcsordul a römény? : hungary. Nem igazság! Nem igazság! Miért csak fél méter a "méteres" pizza?
Ezt most nem értem. Kevés a munkagép mert nincs pénz fejlesztésre, de takarítják, ahogy tudják. Hol van ebben arról szó, hogy meglepetésként érte őket?
Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni! - Ó, én jobban láttam, mint ti - mondotta a legény. - Ugyan honnét láttad? - Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam. A legények mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük többet ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát. Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy milyen csudát láttak. - Jobban láttam azt én - mondotta a legény. - Honnét? A ház tetejéről. Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. A szegény ember szőlője I. (népmese) – kultúra.hu. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát és az arany selyemkendőt. Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki. Akkor a király odahívatta az udvarába, ami valamirevaló legény csak volt az országban.
[Total: 1 Average: 5/5] Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, és istrázsálták éjjel-nappal. Egy reggel a legidősebb fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt: – Adj egy falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem ettem. – Majd holnapután vaskedden – mondotta a legény, s elkergette a békát. A béka elment szó nélkül, de a legény csakhamar elaludott, s mikor felébredt, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a legényt a hideg is kirázta nagy félelmében. Másnap a középső fiú ment a szőlőbe, de az éppen úgy járt, mint a legidősebb. A szegény ember szőlője. Attól is kért a béka kenyeret, de ez a legény is elkergette, még jól meg is dobta kővel. Azután lefeküdt, elaludott, s mire felkelt, fele sem volt meg a szőlőnek.
Fején rézsisak volt, hogy az arcát ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg hogy a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a két testvére hazakerült — mert azok is oda voltak csudalátni —, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak, s mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény: — Jobban láttam én azt, mint ti. — Ugyan honnét láttad volna jobban? — kérdezték a bátyjai. — Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam. A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották. Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. A szegény ember szőlője dramatizálás. Most is sokan próbáltak szerencsét, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején, a rostélya leeresztve, hogy az arcát ne láthassák.
Akkor a király odahívatta az udvarába, aki valamirevaló legény csak van az országban. Azok közt sem volt az a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény, aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát. No, csakhogy megjött. A szegeny ember szőlője . Örült a király, de még jobban a királykisasszony. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Azok közt sem volt a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát. Na, csakhogy eljött. Örült a király; de még jobban a királykisasszony. A szegény ember szőlője (1985) - Kritikus Tömeg. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972 Értékelés 5 5 3 3 szavazat