A mozgathatóságnak köszönhetően akárhonnan nézzük is a képernyőt, mindig könnyedén megtalálhatjuk azt a szöget, melyből kényelmesen látható minden. Egy mozgatható fali konzollal beállíthatjuk a monitort asztali használathoz, de akár az ágy vagy a kanapé felé is elfordíthatjuk, ha úgy döntünk, hogy a számítógépen szeretnénk megnézni egy filmet. Először tekintsük át a lehetőségeinket, tervezzük meg, hová és hogyan rögzíthetjük a konzolt. Praktikus megoldás, ha a vezetékeket bútorok vagy függönyök mögé rejtjük, ám ennél tartósabb megoldást jelenthet, ha a falba építjük azokat. Amennyiben a fal fából van, általában kifejezetten könnyen meg tudjuk oldani némi fúrás-faragás általa vezetékek elrejtését, mindig gondoljunk azonban arra, hogy lennie kell a TV közelében konnektornak is. Fali konzol tv hez tv. Alkalmazhatunk díszléceket is, amelyek hatékonyan elrejtik a vezetéket úgy, hogy jól illenek a falhoz is. Ha a falba akarjuk rejteni a kábeleket, a legjobban az üreges gipszkartonnal járunk, a szilárd betonból vagy téglából készült falakkal ellenben rengeteg problémánk lehet ilyen esetben.
terhelés: 10 kg - Vízszintesen és függőlegesen is dönthető kb.
További információk. Elfogadom
A kilátóterasz (La Jetée) 1962-es francia rövidfilm Rendező Chris Marker Producer Anatole Dauman Műfaj disztópikus film posztapokaliptikus film photograph series sci-fi film Forgatókönyvíró Chris Marker Főszerepben Hélène Chatelain Davos Hanich Zene Trevor Duncan Operatőr Jean Chiabaut Chris Marker Vágó Jean Ravel Gyártás Gyártó Argos Films Ország Franciaország Nyelv francia német Játékidő 28 perc Forgalmazás Forgalmazó Inc. Bemutató 1962. február 16. 1966. március További információk IMDb A kilátóterasz (La Jetée) 1962 -ben bemutatott fekete-fehér sci-fi rövidfilm, amelyet Chris Marker írt és rendezett. Terry Gilliam 1995 -ös 12 majom című filmje Marker alkotásán alapul. A filmcím eredete [ szerkesztés] La Jetée franciául kikötőgátat, mólót jelent, de a jelentése itt terminál, mint a repülőtéri terminál. A kilátóterasz - Budapesti Klasszikus Film Maraton. A film cselekménye [ szerkesztés] A 3. világháború következményeként lerombolt Párizsban a túlélők a Palais de Chaillot galéria alá kényszerültek. A túlélők kifejlesztették az időutazást annak reményében, hogy visszaállíthatják a háború előtti állapotokat a jelenben.
A Peron című film egy nukleáris apokalipszis után játszódik; a túlélők a föld alá kényszerültek. Egy férfit visszaküldenek az időben, hogy fedezze fel és hárítsa el a pusztító háború okát. A múltba tett látogatásai során megszállottja egy rossz emléknek és egy gyönyörű nőnek. Mire a kettő közötti kapcsolatra rájön, talán már késő.
Ha viszont meg ott maradt a teste, miképpen sétálgathat és érhetik hatások a múltban, miért nem csak testetlen megfigyelő? Szóval, az alapötlet oké, teljesen rendben lenne, maga a metódus csiszolatlan. De ha már a történet hihető lenne, akkor kössünk bele abba is. Mit is akarnak a föld alatti világ tudósai? Visszaküldeni és előre küldeni embereket, hogy figyelmeztessék az emberiséget a bekövetkező katasztrófára. Aha! Hogy képzeljük ezt el? Visszamegy a pasas és szól a sarki rendőrnek, hogy vigyázat, jön egy gomba-bombafelhő és lefő a kávé? Vagy elmegy egy nem ismert jövőbe és segítséget kér? Minek? Ha a jövőben van élet, akkor nyilvánvaló, hogy már túljutottak a földet sújtó katasztrófa árnyékán. Másrészt, ha jönne is valaki egy ilyen dumával, milyen bizonyítékok után lehetne őt komolyan venni? Azért ezt a részt valahogy csak megoldotta a forgatókönyv, mert végül a jövőben olyan emberek élnek, akik már használnak némi telepatikus képességet és az idő linearitását sem tekintik teljesen törvényesnek magukra tekintve.