Egy hollywoodi rendezőnő démoni segítséggel áll bosszút producerén A drogos befoyásoltság miatt elmosódik benne a valóság és a képzelet határa Premier augusztus 13-án, pénteken a Netflixen Hogy a címben foglalt utaláson kívül mi köze van A cseresznye vadiúj ízé nek ( Brand New Cherry Flavor) az 1997-es cannes-i nagydíjas klasszikushoz, nem tudni. A Netflix horrorfilmje amúgy is elég sejtelmesnek, ugyanakkor rendkívül izgalmasnak ígérkezik. A 90-es évek drogmámor áztatta Hollywoodjában játszódó történet szerint egy fiatal rendezőnő természetfeletti erőktől kér segítséget, hogy bosszút állhasson producerén. Közben viszont ő is alaposan elmerül a tudatmódosító szerek tengerében, így kicsit sem ura vágyainak. (A kép forrása: Sorozatjunkie) Az impulzív és színes előzetest elnézve, amit egyébként lentebb láthattok magyar felirattal, az is kérdéses, hogy vajon a démoni bosszú valóban végbe megy-e vagy csak a hősnő képzeletében járunk. Utóbbit az Alita: A harc angyala és a Madarak a dobozban révén megismert Rosa Salazar alakítja, a trailer alapján elég meggyőző módon.
Felnőtt szórakozás, csak erős idegzetűeknek A Netflix újdonságához kell egy idegrendszer, mert A cseresznye vadiúj íze később is teli van hasonló furcsaságokkal, és Lisa karakterén egyre csak eluralkodik a sötétség. A széria érdekes egyveleg, mindig üdítő látni olyan próbálkozásokat, amelyek Hollywoodról, a filmkészítésről, és annak kulisszatitkairól szólnak. A boszorkánytanya teli van ijesztő lényekkel / Fotó: Netflix Itt azonban nagyon erősen jelen van a pszichológiai terror, a varázslat és egy olyan gonosz, mely legalább olyan ijesztő, mint a nőket kizsákmányoló nagyhatalmú, és istenkomplexusos amerikai férfiak. Nagyszerű alakítások, de néha Hallmark-os a hangulat Egyértelmű, hogy a sorozatot Rosa Salazar viszi a hátán. A színésznő már az Amazon Prime-on bemutatott, félig animációs, félig élőszereplős Undone első évadában is brillírozott, és itt is belead apait anyait. Salazart a szélesebb közönség az Alita: A harc angyala című cyberpunk akciófilmből is ismerheti, aki ebben, a netflixes alkotásban ugyanolyan jól hozza a sérülékeny, gyönyörű nőt és a bosszúálló, mindenre képes teremtést.
Az otodiknel mar bosszantott, a hatodiknal mar untam, a hetediktol mar nagyon vartam, hogy vege legyen. A masodik resztol bejott valami idiota komedias vonal, ami nem tudom vagy fekete humor akart lenni, vagy mas, vagy csak elbaxtak, vagy eleve ez volt a terv… Egyre kevesbe lehetett komolyan venni, onmaga parodiajava valt. A lelektani horror vonalat is lassan elveszitette, jon helyette a trancsir meg a precizen odarakott sokkolasnak szant gusztustalansagok. De annyira erzhetoen kimerten volt megcsinalva, hogy nem utott, csak a tudatos patikamerlegelest ereztem. Lelek sehol. Voltak benne jo dolgok. A kepi vilag tonusa, az elso ket resz, nehol a zenek (amik masutt nagyon rosszak voltak) es persze a csaj TransAm-je. A legtobb szereplo nullabites aggyal mukodott, latszik hogy ket-harom szereplore aldoztak csak idot. A boszorka hiteltelen es gagyi volt. A foszereplot pedig egyre jobban utaltam. Bekepzelt, onzo, arrogans, nemtorodom picsa. Esku a vegen mar ellene drukkoltam. Na szoval a nyitany ellenere nagyon nem szerettem a sorozatot, es halal biztos hogy egy esetleges masodikrol tudomast sem veszek.
Szia:) Nekem ezek a kedvenceim, hátha valamelyik neked is tetszik. Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle. Az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Az anyai szeretet egy fekete lyuk, ami elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja az istenkáromlást, a lopást és a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája. Megható versek-idézeteek 2. Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok. Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből.
MI A BOLDOGSÁG?. Hogy mi a boldogság? Most elmesélem, Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen. Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire, Figyelj a lelkednek rezdüléseire. A boldogság ott mélyen, tebenned van, Most szunnyad éppen, némán és hangtalan. Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág, Ébredő fény, melytől más lesz a világ. Boldogság, amikor másnak adni tudsz, Ha békét hozol, nem szörnyű háborút. Anyunak - versek. Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér, Megosztod, ha asztalodon van kenyér. Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek, Letörlöd az érted hullott könnyeket. Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát, Egy versben, egy dalban, ott a boldogság. A boldogságért néha szenvedni kell, Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj! Engedned kell, hogy szívedet mossa át, S kezedet megfogja egy igaz barát. Ne félj attól, hogy most talán sírni kell, Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra, – jó érzésed csak fokozódni fog – a szeretet ilyen, apró kis sugára teheti szebbé a hétköznapot. " Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel… Hunyd le a szemed, éld az álmod, Azzal sose törődj, mit mondanak mások. Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz, Magadnak választod, amit választottál. Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy, A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt. Találd meg a fényt a fekete éjben, A boldogságot a boldogtalan létben. Szívmelengető idézetek anyák napjára | Anyanet. A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben, Az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben. Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát, Így lehet akár egy percből is örökkévalóság SÍR- ZOKOG A LELKEM... Nézek a tükörbe, elfordulok menten, akkora fájdalmat, okozott szívemben. Szemem köré ásott, mély árkot a bánat, sír-zokog a lelkem, nem mondom el másnak. Ne tudja meg senki, boldogtalan vagyok, akit úgy szerettem, ő végleg elhagyott. Érdemes-e nekem, te utánad sírni, szívemet, lelkemet, érted tönkre tenni? Elfeledlek téged, nem sírok utánad, legyél nagyon boldog, Add szerelmed másnak!
Élet született. (Müller Péter) Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc. ) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén – később – meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (…) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret… (Esterházy Péter) Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során.
Szerző: Sinka Éva "Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! Majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakul a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly. " "Az idő... túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít. " Van Dyke, Henry Mesélj apu Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt kérdezem, Miért nézel bután? És ha majd felnövök, Nekem is lesz sorsom? Mert most a tanulás, Az a legfőbb gondom. Miért lesznek rosszak, Apu, az emberek? Hogy lehet, hogy vannak Éhező gyerekek? Ha a munkádért mindig Megkapod a béred.
S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni. A szeretet halkan, csendben osztogatja magát, Nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát. Adja magát szülők által, érkezik baráttal, Szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal. Adhatja mindenki, megkaphatja bárki, Nem is kell érte nagy dolgot csinálni. Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk, S amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk. Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos, Ez ami a szeretetben olyan csodálatos. Kerüli az erőszakot, hisz a békességben, Nincs is nála fontosabb társ. Egy nagy betegségben, nem pirula, Nem orvosság gyógyít meg sebeket, Többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet. Pedig,, ő" csak halkan, csendben osztogatja magát. " Szabó Lőrinc: VALAMI ÖRÖK Valami örök tovasuhogás valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha ma lenne, valami vízalatti ragyogás, valami messze, panasz néma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, szellő halk varázs, valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az, ami valami tűntén kezd csak sejleni, valami lassú, árny hűs rejtelem, valami, ami újul szüntelen, valami gyors, lőtt seb a szívemen.