Várnai Zseni versek – íme 12 remek költemény. Várnai Zseni költészetében a politikai mondanivaló mellett megjelentek a lírai témák is, például az anyaság érzése. Kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme. Jöjjenek a Várnai Zseni versek – íme 12 remek költemény. Várnai Zseni: Katonafiamnak! Varnai zseni úgy megnőttél. Én magzatom, szép katonafiam, szíve vérével ír neked anyád. Mióta a császár kenyerét eszed, vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő, nagy csatára, s ti lesztek ellenünk majd a sereg, ha ráuszítnak önnön véreidre: ne lőj, fiam, mert én is ott leszek! Az anyaföldnek most zsendül a méhe, már lesi a munkás szolgahadat, hogy szűz ölébe termő magot hintsen, várja az erőt, mely életet ad, most megmérjük irdatlan, nagy erőnket s nem ringatnak majd kalászt a szelek; a termőföld lesz a mi lázadásunk: Fiam, ez öreg, reszkető sorokban én sírok, ki méhemben hordtalak, ki eggyé tettem órát, napot, éjet, hogy etesselek, hogy dajkáljalak; hús a húsomból, vér a véremből, hogy emelhetnél te akkor kezet, ha én zokogom, sokoltom feléd: A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk, a reménységünk, mindenünk: az Élet!
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél. Először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem nézel. Nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek. Alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek | Napi Lélekmelengető Versek | Megoldáskapu. Sosem voltál nehéz nekem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé, fát, virágot, lombos ágat, - fölemeled az anyádat.
Jöjjön Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse. Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik háta lelkem, nőni akar, hogy elérjen, hegyormodig hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé mint a napfény maga felé fát, virágot, lombos ágat – fölemeled az anyádat. Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni költeményét. Úgy Mentél El, Várnai Zseni: Úgy Megnőttél, Szinte Félek. Mi a véleményed az Úgy megnőttél, szinte félek írásáról? Írd meg kommentbe! The post Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek appeared first on.
De soha nem fog igazán felnőni, mosolyogni, nevetni, szeretni, mert mindig csak a hiányodra tud gondolni. És most valami hiányzik a családodból, és alig tudnak egymásra nézni, mert minden rád emlékeztet. Számzáras lakat Fehérje shake gyerekeknek
Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél. Először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem nézel. Nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek. Alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? OTTHONWEB : Anyák napjára Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek. Sosem voltál nehéz nekem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé, fát, virágot, lombos ágat, - fölemeled az anyádat. Gondolatok, +1: Nem a ravatalnál kellenek a dicshimnuszok, addig szeressetek amíg itt vagyok Plusz 1 idézet: Petőfi Sándor: ANYÁM TYÚKJA Ej mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobábol.
A halottak adatkezelésének kérdése még ugyancsak gyerekcipőben jár, ami önmagában is nyugtalanító. Minél több időt töltünk online, annál több hátborzongatóan informatív nyomot hagyunk magunk után, márpedig így teszünk minden egyes nap. A Google és a közösségi oldalak jobban ismernek minket, mint a legközelebbi hozzátartozóink: tudják, mikor hol jártunk, mit vásároltunk, mi az, amit csak megnéztünk, de nem vásároltuk meg, rendelkezésükre állnak akár pontos adatok az egészségünkről, a kedvenc ételeinkről és a világnézetünkről. Digitális élet a halál után? Már ez sem lehetetlen - Privátbankár.hu. Ezzel nagyjából mindannyian tisztában vagyunk és leginkább igyekszünk mindent megtenni azért, hogy az adataink, ha már rábíztuk őket a cybertérre, biztonságban legyenek. Na de mi történik a halálunk után? Mi lesz a digitális adathalmazzal, amit magunk után hagyunk? Bárki megtudhatja életünk minden apró intim részletét? Vagy tehetünk valamit azért, hogy megvédjük magunkat, azt, akik vagyunk? És fontos-e számunkra egyáltalán, hogy mi mindent tudnak rólunk mások, ha már úgysem vagyunk az élők sorában?
Közzétéve: 2018. április 06. 2018 márciusa valószínűleg a Facebook egyik legsötétebb hónapjaként vonulhat be a történelemkönyvekbe. A csalódottság hónapjaként, amikor felhasználók százmilliói számára vált világossá, hogy a közösségi média világa – a fantasztikus élmények és kalandok mellett – valódi, kézzel fogható veszélyeket is magában hordoz. A kiábrándultság hónapjaként, amikor egyszer s mindenkorra megszűnt létezni a userek feltétlen bizalma, a social media platformokkal szemben. Az adatvédelmi botrány pozitív hatása Bármennyire is meglepő, a botránynak lett egy nagyon pozitív következménye is. A közösségi média rajongók végre tömegesen, és tudatosan kezdtek el foglalkozni személyes adataik védelmével, kiemelt hangsúlyt fektetve az alkalmazásokkal kapcsolatos biztonsági intézkedésekre. Korábban, a kialakult helyzet kapcsán egy részletes, képes összefoglalóval segítettünk megérteni a felhasználóknak, melyek a legfontosabb adatvédelmi kérdések és beállítások az alkalmazásokkal kapcsolatban.
A Facebook 2009-ben vezette be azt, hogy amennyiben feltöltenek egy halotti bizonyítványt az oldal tulajdonosáról, akkor oldalát emlékoldallá alakítja. Majd pár év elteltével, 2015-ben pedig megjelent a személyes beállítások menüjében az is, hogy mi magunk rendelkezhetünk arról, hogy halálunk után kire hagyjuk Facebook-profilunk kezelését. Az így kiválasztott hagyatéki kapcsolattartó aztán gondozhatja adatlapunkat, de ennek is szigorú szabályai vannak. Sőt, opcióként az is adott, hogy profilunkat halálunk után töröltethetjük a Facebookkal. Gmail, YouTube, Google A Google a Facebookhoz hasonlóan ad önrendelkezési lehetőséget a felhasználóknak arra az esetre, ha tragédia történne. Itt az Inaktív fiókkezelő beállítást kell keresnünk a személyes beállításaink között, ahol lesz lehetőségünk megadni egy általunk megbízhatónak tartott rokon, családtag, barát mail-címét, aki aztán halálunk után kezelheti levelezésünket, sőt akár feltöltött YouTube-videóinkat is. Fontos tudni, hogy ebben az esetben sincs lehetősége a kiválasztottnak visszaélni a profilunkkal, tehát a nevünkben már nem küldhet levelet, nem posztolhat, nem oszthat meg videókat.