A folytatás garanciája az is, hogy Barnabás testvér szívébe-lelkébe – amikor három évvel ezelőtt szentendrei diákokat Rómába kísért – olyan mélyen belopta magát a kerékpáros zarándoklás élménye, hogy tudja, újra és újra útnak fog kelni. Az indulás reggelére újabb tagokkal bővült a zarándokcsapat. Reggeli dicséret, a kerékpárosok és kerékpárok megáldása után kigurultunk a gimnázium udvaráról. Hajnalban egy nagy eső tisztára mosta a levegőt. Ennek most nagyon orulhet a galambno 😀 ezert biztos kap bence este egy kis extrat.. 😀 : zoldgyumiguccsi. Ideális kerékpáros idő adatott az indulóknak. A párkányi hídon átléptük a határt, gyors tempóban haladtunk az első megálló. Ipolyszalka felé. Nagy volt a forgalom, kamionok, teherautók húztak el nagy sebességgel a biciklik mellett. Rögtön érthetővé vált, amire Barnabás testvér este felhívta a figyelmet: a kerékpáros zarándoklás kevésbé ad lehetőséget beszélgetni, mint amikor gyalogosan haladunk erdőn, mezőn. Az autósforgalom valóban nem engedi, hogy egymás mellett menjünk, így kettesben maradunk gondolatainkkal Isten előtt. Barnabás testvért éppen ez vonzza: "A bringa, az egység, a kerek világ.
szerintem nem "baj", csak jól esik rajta cringe-elve röhögni:D Hogy azt hiszi ettől ő most sikkes, meg előkelőnek tűnik, miközben ennél prolibb nem s lehetne. Ennyi
Erről ez jut az eszembe: Éjszaka a temetőben a púpos elé pattan egy törpe, és megkérdezi: - Mi van a te hátadon? - Egy púp. - Kell az neked? - Nem. - Akkor elveszem. A kis zarándok vándorútja 6. A púpos hirtelen kiegyenesedik, boldogan látja, hogy már nem is nyomorék. Siet haza, s találkozik a sántával. Elmeséli, mi történt. A sánta azonnal a temetőbe rohan, megkeresi a csodatevő törpét. Oda is ugrik hozzá a törpe. - Mi van a hátadon, te sánta? - Semmi... - Akkor nesze, itt egy púp.
A Szűzanya köszöntése, szentmise, vesperás, szentségimádás után térnek nyugovóra, és vasárnap együtt ünnepelnek a többi zarándokkal, majd a szentmise után útra bocsátó áldással indulnak haza, bízva a folytatásban. A szándék megvan, a lelkesedés is. "Remélem, jövőre gurulunk tovább" – köszön el Barnabás testvér. Fotó: Lambert Attila Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Ha útleírások, szállás vélemények is érdekelnek, akkor vár a Wellness, Utazás, Élmények csoport, sőt, Hírlevelünkre is feliratkozhatsz.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
😅 level 1 Nektek volt vele személyes tapasztalatotok?
Ha megnyitod a szíved Ivan & The Parazol Ha érzed, hogy valami még hiányzik, Hidd el a baj csak az lehet, hogy nem vagy itt. Nem vagy itt, mert gondolatban messze jársz, De egyszer még tudom, hogy megtalálsz. Mért ne lehetne szerencséd, Ne szólj, te csak jöjj el, ha szeretnéd.
A Carson Coma olyan együttes, amilyet szinte mindenki akart a gimiben: egyedi stílusuk van, szupersikeresek, jól zenélnek, és a saját dalaikat üvöltve éneklik a tinik a koncerteken. Az egészen furcsa kanyarokat vevő beszélgetésben szembesítettük őket saját magukkal és munkásságukkal, és megérdeklődtük, hogyan kell ezt utánuk csinálni. A zenekar mellett segítségünkre voltak telefonos szakértőink is, hogy megmagyarázzák nekünk a jelenség titkát. Az első Halott Pénz koncerten minden fellépő szó szerint kifeküdt, Járai Márk folyamatosan bajban van a saját dalcímekkel, a Valami van a levegőben pedig igazából egy erős vasárnapi másnaposságból született. A Jól Megszokott Játékokkal készültünk a beszélgetésre, és természetesen szóba került az ácsi és a kollagén is. Vendégünk a Halott Pénz. Trúság és trashség keresztmetszetében kutattuk Szintis Laci sikerének titkát. Zenei szakértőket hívtunk fel telefonon, hogy kifejtsék véleményüket (természetesen a zenekar jelenlétében), Lóci csinált egy bossa nova verziót a SzintisLaciból, és bevetettük a jól megszokott fegyvereinket is.
Minden átkozott éjszaka végigcsinálta ugyanazt a kellemetlen procedúrát. Egy hosszú, kimerítő nap után bedőlt a hűvös ágyneműk közé, órák hosszát marcangolta magát, majd nagy nehezen elaludt, hogy aztán nem sokkal később gyomorideggel, remegve ébredhessen fel. Egy idő után már inkább meg sem próbált aludni. Ahogy eszébe jutott ez a keserves időszak, megviselt arcán megrándult néhány izom. Próbálta leplezni a keserűséget és a fájdalmat, ami kavargott benne, egészen jól is ment neki, de Sirius előtt nem tudott titkolózni. Hiába tűnt úgy, hogy a férfi csak az éppen játszott vad, gyors ritmusú dallal foglalkozik, a szeme sarkából észrevétlenül figyelt minden apró mozdulatra. Nem szólt semmit, tudta jól, hogy ebben a helyzetben nincsenek szavak, úgyhogy inkább mást módszert választott. Egy lassú, szívszaggatóan gyönyörű dallamba kezdett, Remus pedig elmélyülten figyelte a hosszú, kecses ujjak játékát a húrokon. Még mindig fájt. Végtelenül örült annak, hogy végre nincs egyedül, de az egészben volt valami keserűség.
Rengeteg fotót készítettünk, közben elővettem a hordozható hangszóróm és az esti koncertre hangoló zenét raktam be. Lentről hangokat hallottunk, nagyon ideges lettem, mert már kezdtem összeszedni minden bátorságom, de ha ők is felmásznak, akkor ki tudja meddig izgulhatok tovább. Miután száz százalékban megbizonyosodtam arról, hogy másik ösvényre tértek és elmentek, erőt vettem magamon, vettem egy hatalmas levegőt és zeneszámot váltottam. " How Long Will I Love You " felcsendülő dallamaira ereszkedtem térdre – szerencsésen beszorítva két kő közé, de ezzel perpillanat nem törődve – elrebegtem a már napok óta megfogalmazott mondatokat. Persze előtte kaptam egy-két értetlenkedő kérdést: - Te mit csinálsz? Mi van? - Szeretném összekötni Veled az életem. Faragó Fanni, hozzám jössz feleségül? - / Tágra nyílt szemek, sokk jelei, némaság/ - Fa ragó Fanni, A másodszor feltett kérdésre már igenlő választ és felém nyújtott bal kézfejet kaptam, amire felhúzhattam a kirándulás alatt végig a kabátom bal felső zsebében – szívemhez legközelebb – rejtegetett gyűrűt.