| Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Manga: Fejezet: Oldal: / 25 Hirdetés: Oldal: / 25
Manga: Fejezet: Oldal: / 21 Hirdetés: Oldal: / 21
Hentai Mangák Blogja Ezen a blogon az általunk lefordított erotikus mangákat és doujinshiket tudjátok elolvasni vagy letölteni. :)
Érdekes, hogy sosem ideális, hagyományos értelemben szép tájakat fest, a tájképekben gyakran saját közvetlen környezete is megjelenik. A következő teremben absztrakt alkotásokat láthatunk, amelyek közül néhány akár tájképnek is beillene, érdekes, ahogy a színek és a formák keveredésében felfedezhetjük a természet utánozhatatlan rendszerének képét. Városkép PL (Stadtbild PL), 1970 – olaj, vászon, 170 × 170 cm, Neues Museum, Staatliches Museum für Kunst und Design, Nürnberg (letét magángyűjteményből) Fotó: © Gerhard Richter 2021 Itt találjuk Richter emblematikus Szürke -sorozatának egyik elemét és egy szintén szürke festményt, ahol az alapszíneket, a kéket, a sárgát és a pirosat rendkívül expresszív ecsetvonásokkal változtatja egyetlen szürke felületté. Vicces adalék, hogy a művet kiállító német múzeumban évekig rossz, fekvő tájolásban mutatták be az alkotást, Richter egy látogatása során a vendégkönyvben jelezte a problémát. Vörös-kék-sárga, 1972 Fotó: We Love Budapest Két hatalmas, csodálatos színes absztrakt alkotással szemben tekinthetjük meg Richter Csík (Strip) című képét, ahol a nyomott, színes csíkok elmossák a távolságot alkotás és befogadó között, hirtelen úgy érezhetjük, hogy a festmény elkezd minket behúzni, nehezen tudjuk megkülönböztetni terét a kiállítótértől.
Ez persze egyáltalán nem baj, de ebben a környezetben a szokottnál is nagyobb figyelem irányulhat egy ilyen, ma ritkának számító bemutatóra. Aminek időzítése egyébként is jól sikerült, hiszen Richter mostanában akkor is a figyelem középpontjában áll, ha nem is vesz ecsetet a kezébe – ceruzát azért szerencsére még vesz – hiszen a közelmúltban két, nálunk is látható filmnek is a főszereplője volt. Az egyiknek inkább akaratán kívül – Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című 2018-as mozija ugyanis lényegében az ő életét dolgozza fel, anélkül, hogy megnevezné őt, aminek kapcsán Richter erőteljes nemtetszésének adott hangot – anélkül egyébként, hogy megnézte volna az alkotást. A másik viszont, ami a Gerhard Richter, a festő címet viseli, dokumentarista eszközökkel dolgozza fel életét és munkásságát, és ebben természetesen ő maga is megszólal. Ez már önmagában is kisebbfajta szenzáció, mert Richter, ha csak teheti, kerüli a nagy nyilvánosságot. Ez a mozi jóval korábban, 2011-ben született, de valamilyen rejtélyes okból csak idén jutott el Magyarországra és a mostani kiállítás fényében forgalmazója most elmondhatja, hogy az időzítés jól sikerült.
1960-as években készített úgynevezett fotófestményeivel elsőként reflektált a fotográfia és a festészet sajátos viszonyára, s oldotta fel a kettő közötti korábbi ellentmondást. Mesterien és tudatosan használ mindent a modern festészet és régebbi korok művészetének eszközeiből (elsősorban Tiziano, Vermeer, Caspar David Friedrich festészetéből), kipróbálja az elődök témáit és formáit, miközben úgy teremt folyamatosan újabb és újabb, egymástól a végtelenségig különböző festői univerzumokat, hogy eltávolodik minden előzőtől, megfosztja a témákat, az előzményeket és saját jelenét is a szubjektivitástól. Gerhard Richter sokrétű munkássága nem egyetlen, önmagában teljes és célirányos művészeti koncepcióból ered. Sokkal inkább egy olyan szövevényből, amely gyakran következetes intenciókból épül fel, néha viszont a festészet, illetve a művészet feltételeiről szóló, egymásnak ellentmondó elképzelésekből áll össze. Az új lehetőségek folyamatos keresése, a határok átlépése, a kiszámíthatóság és a kötelező doktrínák kerülése melletti elkötelezettség köti össze Gerhard Richtert a 20. század legfontosabb művészeivel.
Csík 2012 – digitális nyomat, papír, Dibond tábla és Perspex (Diasec) között, 210 × 230 cm, Albertinum, Galerie Neue Meister, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Drezda Fotó: © Gerhard Richter 2021 Innen érkezünk meg a kiállítás utolsó termébe, ahol a kiállított tárgyak elrendezése teljes egészében Richter elképzeléseit tükrözi. A Szürke tükör című alkotásban jól látszanak a Sonderkommandóról készült fotók, a Birkenau színes vásznai és mi is. Így, ebben a szürkeségben reflektálhatunk a mögöttünk lévő múltra és saját jelenlétünkre is. A Birkenau- sorozat kiindulópontja a haláltáborban zajló népirtásban részt vevő különleges egységről készült fotó volt, őket jelenítette meg nagy méretű vásznain Richter, hogy aztán simítókésével újabb rétegeket képezve végül eltüntesse a vázlatot. Szürke tükör Fotó: We Love Budapest Az izgalmas kiállítást angol és magyar nyelvű katalógus, díjnyertes dokumentumfilm teszi egész délelőttös vagy délutános elfoglaltsággá. Érdemes tehát ellátogatni a Nemzeti Galériába és sétát tenni Gerhard Richter különleges világában.
Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Augusztus 27-től a világhírű kortárs német képzőművész, Gerhard Richter műveiből rendez kiállítást a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria. A Gerhard Richter. Valós látszat című tárlat különlegessége, hogy Magyarországon most első ízben látható a német művésznek ilyen nagyszabású, az életmű valamennyi korszakát átfogó kiállítása. A bemutatott közel 80 műalkotás hazai és nemzetközi köz-, illetve magángyűjteményekből érkezik a budapesti tárlatra. A művek a 1960-as évek ikonikus fotófestményeitől a legismertebb kolorisztikus absztrakt műveken át a legfrissebb, a nagy festészeti életmű "utáni" intim ceruzarajzokig terjednek. Különleges hangsúlyt ad a budapesti kiállításnak, hogy a jövőre kilencvenéves Gerhard Richter tavaly bejelentette: "befejezte" festészeti életművét.
Felsorolni is nehéz, mennyi izgalmas történetet meséltünk el az új számban, de ha szeretnél többet tudni, akkor kattints ide az alábbi linkre! Megnézem, mert érdekel!
Mivel élete során több politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszert is közvetlenül megtapasztalt, Richter viszonya a realitás(ok)hoz leginkább a kétségek, a szkepszis, a mulandóság, az illékonyság és a törékenység szavakkal ragadható meg. Festészetének esszenciáját és erejét az analizálás, mindennek a megkérdőjelezése és az ezekből fakadó folyamatos továbblépés igénye adja. Besorolhatatlan, "stílus nélküli", minden személyest kizáró, ugyanakkor végtelenül sokrétű festői nyelvezete a figurálistól az absztraktig, az életlen-elmosódott képektől az éles-fényes felületekig, a szürke fotófestményektől a kolorisztikus színskálákig, a portréktól a tájképekig, a vászontól az üvegablakokig, a manuálistól a digitálisig terjed. 1960-as években készített úgynevezett fotófestményeivel elsőként reflektált a fotográfia és a festészet sajátos viszonyára, s oldotta fel a kettő közötti korábbi ellentmondást. Mesterien és tudatosan használ mindent a modern festészet és régebbi korok művészetének eszközeiből (elsősorban Tiziano, Vermeer, Caspar David Friedrich festészetéből), kipróbálja az elődök témáit és formáit, miközben úgy teremt folyamatosan újabb és újabb, egymástól a végtelenségig különböző festői univerzumokat, hogy eltávolodik minden előzőtől, megfosztja a témákat, az előzményeket és saját jelenét is a szubjektivitástól.